Beszéljünk a természet misztikumáról és annak földhözragadtabb vagy akár éteribb változatáról, a kertről. Úgy vettem észre, a mi köreinkben sok a természetszerető, természetjáró ember. Sokan legalább egy cserépben kertészkednek is. Életet teremteni a puszta kezeddel egy magból, a legszelídebb találkozás az emberfelettivel. A kertészkedés visszakapcsol a földhöz, és biztos vagyok benne, hogy terápiás hatású.
Ugyanakkor a növényeknek van stílusértéke, tetszésértéke, bár nem feltétlen kizárólag ezért szeretjük őket. A rózsához a romantika, a gyógynövényekhez, mérgező növényekhez a boszorkányosság, a parasztkerti virágokhoz az "otthon lenni a világban" és a nosztalgia érzése társul, az extra cserepes, dézsás növényekhez a luxus, a mediterránokhoz a nyaralás, a bogyósokhoz a superfood-egészségtudatosság gondolatköre. De teljesen más kérdés, hogy egy adott helyen, klímazónában, mikroklímán, talajon, csapadékmennyiségnél mi életképes.
Természetesen a goth kertészkedésből is trend lett: gothnak számít minden növény, ami bőven tartalmaz lila, vörös, fekete színanyagot. A szociális média goth kertjei szokás szerint a túlfogyasztásról szólnak. Fajtaválogatott kertészeti növények (pl. drágábbnál drágább begóniák, a hírhedten kidöglős fekete petúnia), giccses koponyás, sírköves műanyag csecsebecsék. Mind ilyen kistermetű, kényes, haldokló, túltenyésztett növény, alig tartósabbak a vágott virágnál. A növényeket életben tartani pár héten túl reménytelen, nem baj, vegyél újat. Pedig ott a bíborpletyka, ami legalább annyira reziliens, mint Robert Smith, az tutira kitart melletted éveken át.
Oké, ennek van egy egészség szempontjából hasznos része: ha ehető növényekben gondolkodunk, a meggy, cékla, lilahagyma, szeder tényleg superfood és otthon is könnyen termeszthető. Az, hogy a sárgát, narancsszínűt nem preferálják, elfogadható, de hogy a költői kékek nem gothok eléggé, - ezt nem annyira értem, pedig a titka néha nem több, mint az a fránya enyhén lúgos kémhatás....
A hosszabb távú megoldás titka szerintem az, hogy árnyas kertet kell teremteni fákkal, cserjékkel, ami védelmet jelent a hőtől és az UV sugárzástól, és úgy általában figyelni, hogy az adott, konkrét helyen mi életképes. Ezzel egy csomó különböző életfeltételt kínáló sarkot hozhatunk létre, ahol más-más növények érzik jól magukat, így tudunk minél nagyobb sokféleséget teremteni, ami különféle rovarokat, madarakat, egyéb állatokat is becsalogat. A napos helyekre kerülhetnek a pozsgások, a fűszerek. Ha van kedvünk és elegendő helyünk ehető növényeket termeszteni, plusz lehetőségünk van öntözni, kipróbálhatóak a színes zöldségek is: fekete paradicsom, plusz ezek az antociánbomba színes zöldségek, pl. krumpli, répa, édesburgonya is van lilában. Gyümölcsből a meggy, fekete cseresznye, Nero és az Otello, Izabella szőlő, a cserje termetű gránátalma mindegyike elég strapabíró.
Az árnyék, félárnyék az erdei növények vadromantikájának kedvez: medvehagyma, sisakvirág, hunyor, páfrányok, tündérfürt. Gyümölcsből félárnyékban jól vannak a bogyóok, a málna, josta, feketeszeder.
Ha alaposabban utánanéznénk a dolgoknak, inkább a háztáji permakultúrát érdemes tanulmányozni és kicsiben alkalmazni, mint az insta trendeket követni, a látványnál hasznosabb alapelv a fenntarthatóság. Esetleg Karel Capek A szenvedelmes kertészét ajánlom olvasnivaónak.
Fontos a nyitottság is. Szerintem a szamárkenyér, a pálmaliliom teljesen goth növények a nyers, szögletes geometrikus formavilágukkal, az utóbbiról Çağla Güleray, az előbbiről Leah Lane jut eszembe, és társításban is remekül néznek ki együtt. A jeges szintifutamok vizuális megfelelői ezek az ezüstös-kékes növényszínek. A díszfüvek között is sok a látványos és strapabíró fajta.

















