A 90-es évek

Egy hosszabb korábbi posztban összegyűjtöttem, miből és hogyan alakult ki a neoavantgárd mozgalom részeként a magyar dark underground szcéna, és hogyan fejlődött a rendszerváltásig, leginkább a tűrt-tiltott jelenségek határán. Most vegyük górcső alá a 90-es éveket. 

Közvetlenül a rendszervátás körül földrengésszerűen alakult át a világ, és benne a zene, a szubkultúrák világa is. A szabadság ígéretéhez bizonytalanság, identitáskeresés társult. A nemzetközi trendek magyar szűrőkön át, csak egész kicsit késleltetve érkeztek, új idők jeleit hozták. Eufória, a mindent szabad határtalansága, szabadságvágy, ennek hátterében a csóróság, a nagyvárosok sivár képei, az elidegenedés, az elnyomottság feldolgozása, a saját hang, út és hely keresése jellemezte a korszakot, és sok lassú változást hozó trend csak az évtized végére mutatta meg magát.   

Rajongóként, megfigyelőként éltem végig ezt az időt, és a most jellemző szigorú irányzatok szerinti elkülönülést, kategorizálást a kilencvenes évekre alkalmazva nagyon merevnek érzem, aminek akkoriban nem volt olyan túl nagy jelentősége. Jópár zene nem illik a mára kikristályosodott kategóriákba, de akkoriban sokkal nagyobb érték volt az egyedi hang, a kreativitás és az eredetiség, mint az ilyen-olyan dobozokba való beilleszthetőség, a műfajok között még nagy volt az átjárás. 

A blogposzt jó hosszú lesz, és sok bogarászás eredménye: az említett együttesek egy része a net előtti időkben működött és a média radarja alatt maradt. Másokról a betárcsázós net hőskorából vannak rövid rajongói visszaemlékező posztok. 2005 előttról elég kevés dolgot lehet a netről előásni, és nincs olyan világos vezérfonal sem, mint a 80-as évekkel kapcsolatban Szőnyei Tamás munkássága. De azért vágjunk bele, nézzük végig a történéseket, irányzatokat. Sok-sok demót, koncertfelvételt őrzött meg ez a Youtube-csatorna, olyanokat, akik fontosak, akiknek nyoma kell, hogy maradjon. Szubjektív, nem teljeskörű a gyűjteményem, úgyhogy biztatnám az erre kíváncsiakat, bátran ássanak mélyebre. 

A kulturális közeg, infrastruktúra átalakulása

Jelentős változások következtek a rendszerváltással: megszűnt a korábbi állami struktúra, a helyét piaci alapon szerveződő vállalkozások vették át. Teljesen legális befogadó terek, klubok, koncerthelyszínek alakultak, mint pélául a  Tilos az Á, Süss fel nap, Wigwam, Almássy téri Szabadidőközpont koncerthelyei, és természetesen ott volt az ikonkus, 80-as évek végén megnyílt Fekete Lyuk, aminek hiteles jelentőségét és történetét a linken első kézből olvashatjátok. 

Magánkiadók jöttek létre az egyetlen állami lemezkidó helyett: Bahia (a boltokból 5 még mindig működik!), Trottel Records, stb. Az évtized  első felében még az underground, szamizdat praktikákat folytatták a rajongók, alapvető volt a kazettamásolás, a bakelitlemezek már kissé kimentek a divatból és kezdtek elterjedni a CD-k. A fanzine-k folytatták a tevékenységüket, miután a fénymásolók egyre elterjedtebbek lettek, talán a leghíresebb a Második Látás, de aki kíváncsi erre, bőséges kollekciót talál itt. Új folyóiratok indultak, például a korszakot a legjellemzőbben tükröző, 1992-95 között megjelent összműészeti Volt, majd 1995-től a kimondottan rockzenei Wanted, aztán a Rockinform, amely az alternatív zenének is bőségesen teret adott. 1992-től indult a Pesti Est ingyenes lap, reklám- és programmagazin előzör szórólapként, majd újságként, aztán hamarosan a vidéki változatai is népszerűek lettek. Ebben a lapban minden fontos esemény helyet kapott, beleértve az alternatív, underground helyek kínálatát, kulturális katalizátorknt összekapcsolva a rendezvényeket a közönséggel. Majdnem 20 évig létezett, az online kiadás a COVID idején szűnt meg.

A friss szabadság euforikus hangulatában fesztiválok sokasága indult, ezek közül a Nap-Nap Fesztivál volt a legjelentősebb ami a későbbi Sziget Fesztivál egyik elődje . Hogy milyen csoda volt ezt átélni, olvassátok el a cspv blogon! A 92-ben kiadott kazetta a Youtube-on meghllgatható, és egyenesági folytatása a 80-as évek undergroundjának. 

Ez az az évtized, amikor az alternatív együttesek egy része a mainstreamben is sikeres lett, a PUF, a Kispál, A Quimby nevét az egész orszég megismerte és az X generáció hangja lettek, de történtek itt érdekes dolgok a kisebb, sötét underground színtéren is.

 

Zenei irányok 

Nézzük, mit hozott a hátán ez az új zenei infrastruktúra! A kilencvenes években, bár nagyon egyedi zenék születtek, de a szcéna már valamennyire szétvált irányzatok szerint, és ezek a szálak gyakran keveredtek – Magyarországon a darkwave/posztpunk általában underground művészetként indult, nem pusztán zenei irányzatként. Több stílus élt párhuzamosan egymás mellett, amelyek között még volt átjárás, habár a rajongói közösségek némiképp elkülönültek.  De az egészet még áthatotta a DIY szelleme. 

1. A 80-as évek öröksége

A 80-as évek örökségét folytató underground/post-punk/new wave (az URH, Kontroll Csoport utódzenekarainak világa) továbbra is aktívan formálta a szcénát: az Európa Kiadó a Love 92-vel az avantgárd és politikus költői szövegvilágot vitte tovább,  emlékezetes volt az Ági és a Fiúk My Way magyarítása-feldolgozása, Kampec Dolores Levitációja. A Balaton (Vig Mihály) melankolikus, minimalista hangzása a 90-es évek elején új erőre kapott. Müller Péter Sziámi különféle formációkben folytatta a zenei pályafutását, állandó fellépő, egyfajta találkozási pont volt a Diáksziget/Sziget Fesztiválon. A korszak (házi)bulizós kedvencei voltak az I Love You, a Második Műsor, szinte mindenki szerette őket. Ma is körbejárja a közösségi médiát egy-egy videójuk, nosztalgikus lájkhullámot besöpörve. 

Volt egy drámai pillanat (1992) amikor a Rés tagjaiból alakult Új Nem pontos kordokumentumként megalkotta a halálosan pontos Vissza a katakombába c. számot: "ez már csak operett teli tüdőre",  ami tulajdonképp az underground forradalom végszava lett, a kor szíve abban a szent és szomorú pillanatban a tenyerükben dobogott! Pedig ez az undergroundba visszahúzódó irányzat öröksége az alap, ami mellé a többi, újabb, trendibb kezdeményzés felsorakozott. 

A sámánkpunkként alig-alig leírható, specifikusan magyar csoda, a VHK legjobb időszaka a 90-es évek, csodás koncertek, lemezek sora, külföldi turnék, Sziget-Nagyszínpados fellépés fémjelzi a csúcskorszakukat, majd 2001-ben megszűnek. Majd 2025 szeptemberében megjelent az első videoklipjük, a Belső tűzzel az életedért!

2. Indie-alternatív vonal

Az évized elején, a magánlakásokba borsos áron kihúzott telefondrótok után néhány pillanattal elterjedt kábeltévén végre, szinte ajándékként fogható MTV/120 Minutes befolyására hirtelen menő lett az indie, britpop, grunge, ahol gyakori vendég volt a Mick Ness-féle Sexepil és az Andersen. A Sexepil később Björk előzenekaraként turnézott, 4 sorlemezt atak ki, majd 2025 nyarán felléptek a Fekete Zaj fesztiválon. Kalandos életükről ezt a friss interjút mindenképp érdemes elolvasni.

 Az Andersen adta Kollár-Klemencz Lászlót és a Quimby Kárpáti Dodiját az országnak. Történetüket a Komakino blog posztja foglalta össze, két nagylemeznyi zenéjük és számos koncertjük befészkelte magát sokak szívébe. Az ő klipjeik is mentek az MTV-ben, de a kedvencem a Doors-feldolgozás, a Not To Touch The Earth, ahol a korlátlannak hitt szabadság lebegését kapja meg plusz értékként a rockklasszikus. Habár az utóbbi két együttes szigorúan nézve inkább alternatív, de akiket akkorra megfogott ez a fajta zene, szinte mindenki szerette őket. 

3. A korszak sajátosan magyar együttesei

A legérdekesebb csoport, ami az évtized első felében volt felkapott, a friss nemzetközi trendeket valami hamisítatlen magyar ízzel ültetette át a hazai kultúrába. Talán mert akkor még élt a remény, hogy lesz egy harmadik út, egy saját magyar ösvény a világban... Sosem lettek stadiont megtöltő módon népszerűek, de összetartottak egy törzset. Ezek inkább a középiskolás-főiskolás rétegen belüli sötétebb zenét kedvelők rétegkedvecei voltak, érzékeny romantikával, gitárcentrikus, melodikus zenével, egyedi ötletekkel, rétegzett, sejtelmes, szójátékokkal és művészeti utalásokkal teli szövegekkel. 

Kezdjük egy korai csodával. Hungrian Dracula - Lugosi Béla révén asszociációk kötik a Bauhaushoz, ez világos, de van a névnek még egy rétege, egy kevésbé közérthető célzás Böszörményi Géza 1983-ban forgatott, de csak 1988-ban megjelent Hungarian Dracula című filmjére, az idősebb Müller Péter forgatókönyvével.  Az ötvenes évekbeli öreg boxolós sztori azonban inkább egy kelet-európai Rocky-történetre hasonlít, mint vámpírfilmre. Valójában egy rejtély az egész, alig találni kontextust hozzájuk. Van egy jó minőségű koncertvideó róluk 1990-ből, meg a demó a Hong Kong Garden- és Passenger- feldolgozással, Smiths-t is idéző énekstílussal. A korszak életérzését tökéletesen hozza, de ez inkább a Millenniumi Földalatti Vasútvonalhoz hasonló alternatív világ, nem dark rock. Itt látni a leginkább, mennyire képlékenyek voltak még a műfajhatárok.

Lacht El Bahhtar

Az együttes a Kisképzőhöz köthető, a később országosan ismertté vált, sokoldalú tehetségű Szabó Győző volt az egyik énekes, aki a Toxikoma c. könyvben is említi:  "Nyitott voltam mindenre. Kezdtem megtalálni a ritmust. A pesti ritmust. Énekes lettem az egyik zenekarban. Kibaszott boldog voltam. Felléptünk a sulis bulikon. Ezek a bulik városszerte híresek voltak, jártak át rájuk más sulikból is."

 - Apró mozaikokból álló pazar korrajz olvasható ki a budapesti éjszkai életről a könyv fő szála, a pokoljárás és gyógyulás története mögött. De ennél sokkal több volt ebben az együttesben. Az egyedi hangzás gerincét a basszusgitár  helyett a cselló adta, a zene egyszerre feszült, melankolikus és formabontóan modern. Szépen tetten érhető a kortárs művészeti beágyazottság. 1986 és 93 között voltak aktívak. Életművüket szépen gondozzák, zenéik a Bandcampen elérhetők. 2008-ban összeálltak egy koncert erejéig, ami mai igényszinten is élvezhetően megmutatja, mi miden rejtőzött bennük. 

Kortársak

1988-ban alakult, és az 1991-ben megnyert popfesztivállal robbbant be a köztudatba, bár előte már egy demófelvétel keringett kazettákon. A kockás inges rock és alternatív együttesekhez képest sokkal kidolgozottabb,  kicsit babaszerű image erősen hozzájárult ehhez (talán ezért bukkan fel itt-ott a kommentszekciókban a "magyar Robert Smith" jelző), de a dalok is erősek és egyedi hangúak. Fő  témájuk az álmok, csábítások, szerelem, játszmák, érzékiség, keserédes új romantika. Mennyivel vonzóbb hangulat, mint a Kőbánya Blues savanyú sör- és főzelékszaga! A kilencvenes évek elején három lemezük is megjelent (Kortársak, Hátsóajtó a mennyországba, Május gyermekei), majd egy hosszabb csend után a 2000-es évek végén, 2010-es évek elején aktívak voltak, a 2018-as 30 éves jubileumi koncert felvételről is élvezetes, méltó emléket állít a csapat munkásságának. S még reménykedem a folytatásban.

The Perfect Name 

Talán kicsit kevésbé gomolyog a sötétségtől, viszont nyugati levegőt, friss, britpopos szellőt hozott ez a csodálatos koncertbanda. A lemezeik is erősek, de aki hallhatta őket élőben, az tudja, hogy a lemezek hangulatát kb. 10-zel kell megszorozni, hogy megkapjuk azt az eleven energiát, amit átadtak. Klipjeik kordokumentumok a hétköznapi vizualitásuk pontosan tükrözte az akor fiatalok mindennapjait ruhákban, kocsikban, enteriőrökben. 1990-ben, a taxisblokád napján tartott Mission-koncerten Wayne Hussey-ék előzenekara voltak. A 2000-es években is jelentek meg lemezeik, 2023-ban koncerteztek utoljára. Facebook-oldalukat is szépen gondozzák. 

Nulladik Változat: 

Ők azok, akikről nem tudok elfogultság nélkül írni: meditatív, introspektív, szenvedélyesen magával sodró zenei világuk, laza asszociációk mentén íródó szövegik nagyon-nagyon betalálnak nálam valamit. Mestereik a U2, Cure, Joy Division,  Az együttes 89 óta létezik, helyileg az alakulás az ercsi laktanyához, majd a korai idők az egri főiskolához kötődnek. Pályafutásukat  rengeteg klubkoncert jellemzi. Talán a leginkább kompromisszummentes csapat, és hihetetlen, de folytonosan működik az együttes, tavaly volt a 35 éves jubileumuk. 

Ennek a résznek van egy szomorú tanulsága, hogy ezek az együttesek nagyon ígéretesek voltak, invencióban sem volt hiány, de sosem tudták megkapni szélesebb körben azt az értő, szerető figyelmet,  amit megérdemeltek volna, a kicsi piac, a populáris közízlés nyomása miatt, és ez soha nam pótolható veszteség. 

4. A klasszikus magyar dark rock

A kilencvenes évek közepén a dark rocknak nevezett irányzat Sisters Of Mercys, Cultos, Fields Of Nephilimes, esetenként metálos  befolyással  akkor is viszonylag népszerű volt, amikor a nemzetközi színtéren már az újabb irányzatok váltak trendivé. Idetartozik a  F. O. System utódzenekarainak köre: a szókimondó Sex Action, a Jerabek Csaba-féle Mask, a  HOLD, Land of Charon, Árnyak, Bocs Hogy Élünk, Holt Költők Társasága. Ebben az időszakban már  már goth rocknak is nevezték magukat, főleg a Bocs, hogy éünk kazettájának borítóján látható a sötét ikonográfia több fontos eleme. A témák a vágy, világfájdalom, szerelem és halál gondolatával való játék körül forognak, a zene sűrű, intenzív, a vizualitást gyakran a dark cowboyos stílus jellemzi, követve a példaképek stílusát

A Sex Action eléggé  szakított a F. O. System sötét hangvételével, szakadt imidzsű, csajozós rock and roll reagált a rendszerváltozás utáni szexuálisan felszabadult hangulatra, majd a következő formáció, az Action eltolódott a hardcore punk felé. 

Talán leghitelesebben a  Mask - Jerabek Csaba, az F. O. System basszusgitárosának zenekara - viszi tovább az örökséget. A Mask neve nem a Bauhaustól származik, hanem Jerabek rituális maszkok iránti érdeklődéséből. Az 1993-ban kiadott első kazetta után 1995-ben jelent meg szintén kazettán az Őrültek háza, amit 2020-ban újramastereltek és CD-n is kiadtak. A kilencvenes években több turnét is végigvittek ezzel az anyaggal, majd megszűntek, ahogy a trendek és a hallgatóság ízlése meggváltozott. Az újrakiadás körüli időszakban néhány koncerten élőben is láthatták őket a szeremcsés kevesek. 

Az Agnus Dei Mátyás Attila projektje a 90-es évek második feléből, miután több életműre elegendő stílusban jeleskedett, az 1997-es Minden című album kicsit visszatérés a gyökerekhez érettebb, modernebb U2 és INXS által  inspirált formában, spiritulitással és pszichedeliával fűszerezve, bár a közönség valami F. O. Systemes, darkosabb zenét várt volna. A formáció a nézeteltérések miatt 1998-ban megszűnt. Kár érte, mert ma már kimondottan cool, elevenen hangzó lemeznek hallatszik, az újra kiadott vinilek ára az egekben jár. 

 

Azután a következő évtizedben Mátyás Attila szólóalbumokat jelentetett meg  és a Merkaba projekt keretében természetfilmekhez ír ambient zenét. Azt gondolom, hogy a közösség kissé mindig alulértékelte ezt a sokoldalú tehetségű, okos és érzékeny alkotót. 

Kevésbé ismert formáció a Vertigo, még a net elterjedése előtti időkből, csak információmorzsák vannak róla. A Vertigo zenekar 1993 nyarán alakult egy házibulin, ahol a tagok először próbálták összehozni a zenét, majd a hivatalos felállás kialakultával rendszeres próbák és fellépések következtek. Az első lemezük, a „Szédülés”, hamar népszerűvé vált, és a banda számos nagyobb fesztiválon és koncerthelyszínen lépett fel, többek között a Mission és a Siouxsie előzenekaraként. Dalai magyar nyelven szólnak szerelemről, magányról és elmúlásról, de feldolgozások formájában angol nyelven is hallhatók. A zenekar a kilencvenes években a magyar alternatív zenei színtér aktív részévé vált, jelenleg úgy tudom, már nem aktívak. Sokkal nagyobb elismerést érdemeltek volna.

A Mirage két kazettát adott ki: az egyik a híres filmdrámára utaló Száll a kakukk fészkére, a másik a Kötél és tánc. A zene inább alternatív, mint dark rock, anyagonként más-más női énekessel, a szövegek hangulata mélysötét, széthulló. Az a fajta zene, ami a kazettán, a sétálómagnóban szakadt ripityára. Az X generációnak talán csemage, az Y-nak talán fura. Misztikum, spirituális témák, asszociációkon alapuló szóviccek, érthetetlen utalások, némi regionális népi horror... jó cucc, na, de érezni rajta a nyolcvanas évek neoavantgárdja, azon belül pedig főleg Menyhárt Jenő szellemét. Híd volt két korszak között.

A HOLD nagyon nagy kedvenc volt és úttörő szerepet vállalt a 90-es évek legelején. A formáció Sebestyén Vazul énekes nevéhez köthető leginkább. Újdonságuk az volt, hogy a Sisters Of Mercyhez hasonlóan dobgépet használtak, és titokzatos atmoszféra vette őket körül, a személyükről, és az akkor oly fontos kinézetükről nem nagyon derült ki szinte semmi. Az első demó utáni debütáló albumuk 1991-es Koncert in studio teljesen újszerű, menő hang volt az alternatív szcénán belül is. Nem maradtak hatás nélkül, a Nem elég c. dalukat a Crow Black Dream dolgozta fel. Számomra ez a zene még mindig szívdobogtató a szabálytalan sorokkal, a díszített, melizmaikus énekkel, a gregorián hatásokkal. 

Az egyszerre önkritikus és provokáló nevű  Bocs Hogy Élünk 1992-ben alakult, helyileg Nagykátához köthető. Kazettájuk, az Álomutazók 1994-ben jelent meg, majd 1996-ban a Ne félj c. dal a Stard Iroda felkérésére. Zenéjükben tetten érhető a Mission hatása, és érdekesség, hogy egy időben Molnár Róbert is énekelt az együttesben. Az egyedi, okkult hatású jelképrendszer, a bájosan DIY lemezborító, a kézzel rajzolt kalligrafikus betűk nagyon egyértelműen jelölik ki a helyet a zenei palettán. Szép munka!

Holt Költők Társasága 1998-ban alakult, tehát az évtized vége felé. Zenéjük kezdetben inkább a korai U2-s, Cure-os hatásokkal, shoegaze-es hangulatokkal operál, no meg szép borongós melankóliával és romantikával, majd később a metál felé kanyarodott. Lemezeik, a Kinyíló égbolt, a Mikor fáj az élet, az Egyszerre elmész és a Szép lesz  már a 2000-es évek termése.  

Mátyás Attilán kívül a másik ilyen megkerülhetetlen arc az évtizedben Molnár Róbert, aki Árnyak s az October formációkat adta a hazának (ugyanezt az utóbbi nevet használta a proto-Quimby még Dunaújvárosban, a 80-as évek végén). Az October a 2000-es évek együttese volt majd Molnár Róbert Band néven folytatta karrierjét. 1994-ben indult az eredetileg  Szolnokhoz kötődő  Árnyak, az első két anyaguk magánkiadásban jelent meg, és karrierjük a 2000-es évek elejéig folytatódott. Molnár amolyan true fazon, idézem az egyik interjút, 2022-ből: "Dark vagyok, engem a szomorú zenék érdekelnek, ezt játszom, ezt hallgatom, ez érint meg, a felszínesebb muzsikák untatnak. Azt szeretem, ami hatással van rám, ez pedig nem a jókedvű muzsika! ... Érdekes, hogy az October is dark volt, de sokkal kevésbé kemény, mint az Árnyak. Az MRB pedig zúzdább, mint bármi, amit előtte csináltam. Műfajon belül azért változatos ez. Meg amire ráéneklek, abból úgyis Árnyak lesz, hiába minden!"

A Land of Charon szintén a magyar dark zene kiemelkedően fontos csapata. 1991 táján a metalból indultak, majd a Fields Of Nephilim inspirációjára a goth rock felé fordultak. A legtermékenyebb életszakaszuk a 90-es évek. A Land of Charon alapjait Veress „Janeth” János tette le, aki már tinédzserként inkább dalszerzői kihívást keresett, mintsem zenészi rutinmunkát. A zenekar első korszakát a komplexebb metalhatások (Megadeth, Coroner, Slayer) formálták, majd a Fields of the Nephilim élménye sötétebb, atmoszférikus irányba terelte a zenét, amely érzelmi hullámzásokat, pszichedelikus és naturalista elemeket egyesít. A szövegek személyes inspirációkból – filmekből, megélt élményekből, kapcsolatokból – születtek, és misztikus–spirituális benső utazásokként hatnak. A három kiadott album laza koncepció mentén szerveződött, a zenekar szerint nem a stílusbeli besorolás a lényeg. Janeth nagyon egyedi, karakteres mélyen gondolkodó művész, mély önreflexióval és autonómiával. Saját szavai szerint a metálhoz túl underground, az undergroundhoz túl metál ez a zene.  A frontember tragikusan fiatalon bekövetkezett halála (2015) zárta le az életművet, de befolyásuk nem szűnt meg. Öröksége ma is eleven: emlékoldalukat érdemes követni és a 2025-ös Nightbreed Budapest fesztivál emlékkoncertjelényegében tisztelgés az együttes története, jelentősége és Janeth előtt előtt

A Nevergreen 1994-ben alakult, eredetileg Szegedhez és Vajdasághoz, legfőképp pedig Matláry Miklós személyéhez  köthető. Stílusuk inkább doom-goth metál, és a 2000-es évek meghatározó Gothica fesztiválok fő zenekara, s ahol a 2000-es években még működő összes ilyen együttes megmutatta magát, de a doomos, metálos irányzat volt a közönségmegtartó erő. 

Az évtized végén még startolt jópár fontos, előremutató formáció, ami aztán meghatározóvá fejlődött a következő évtizedben. . Pl. a DeFacto 1996-ban alakult, a Garden Of Eden 1998-ban de legaktívabb, legtermékenyebb éveiket a 2000-es években érték el. Jellemző evolúciós út vezetett a dark rockból a szakadt esztétikájú love metalon át a doom metalba, és itt kicsit összekapcsolódott a dark és a metalos közösség, maga mögött hagyva azokat az ellentéteket, amelyek az évtized lején még akár balhékhoz, bunyókhoz is vezettek. 

5. Elektronikus irányzat, szintipop

Gyökerei a neoavantgardhoz vezetnek itt is, mint az összes többi irányzatnál, az úttörői még a 80-as években az úttörő az Art Deco, a  zajokkal kísérletező, a nagyváros hangtérképét megrajzoló BP. Service, és az apokaliptikus víziókat felvázoló  Cro-Magnoni Cola, akiket Kósa Vince személye kapcsol össze. Ezek még artisztikus, indusztriális, kevéssé melodikus, nyomasztó, mélyen underground zenék, majd a 90-es évek elején egy sokkal dallamosabb, trendibb irányzat válik népszerűvé a Depeche Mode nyomán, olyan előadókkal, mint a korai Bonanza Banzai, Dr, Beat, Populär, 5Let. Majd átmeneti hanyatlás után jön a partykultúra, az industrial és az EBM. A CMC a győri Betonban tért vissza 31 év után 2024. január 18-án. 

A mélyebben érdeklődőknek kiváló forrás a hungarian synthpop allstars Youtube-csatorna, ahol a Lejátszási listák fülön ötéves periódusok szerint összegyűjtötték a legfontosabb és/vagy legnépszerűbb dalokat, valamint a szintipopesebm rajongói blog.

6. A vidék felébredése

A nyolcvnas évek központilag szervezett kultúrája, a tűrt-tiltot-támogatott világ összeomlása után vidéken az önkormányzatok kezébe került a helyi kulturális élet megszervezése. Ahol voltak hozzáértő, elhivatott emberek ott egyes kultúrházak fogadták a kisebb közönséget vonzó, helyi együtteseket is és kialakult egyfajta lokális mikro-infrastruktúra, ami összetartotta a közösséget. Vidéken is alakultak alternatív együttesek, klubok, lemezboltok. Ebbe a körbe tartoznak pl. Westminster Apu, Wawwaw, Kinopuskin, a korai Kispál, PG Csoport, Millenniumi Földalatti Vasútvonal és még sorolhatnám... Győrben ez a Petőfi Ifjúsági Házat, benne a büféként üzemelő, babzsákos, sötét-művészi  atmoszférájú 1/2Álom Depresszót, Rütyi Hangváriumát, a Bahia boltot (Trottel és saját kiadású CD-k, kazetták), Wave lemezboltot, meg a közismert kocsmákat jelentette. Sajnos az ébredés csak rövid ideig tartott, a fogyasztói társadalom elterjedése tönkretette a kis, nem túl tőkeerős vállalkozásokat. A vidék, miután minden városban megnyíltak a plázák, megint visszaaludt. 

Esztétika, szimbolika, hangulat

Hogyan is foglalhatnánk össze ezt a korszakot? Eklektikus és átmeneti, benne van a nagy remények utáni kiábrándulás, egészen a nihilizmusig, aztán az izoláció a fejekben kihúzva maradt vasfüggöny miatt, a tehetségek lefojtottsága. Az introspekció, a személyes és társadalmi traumák egymásra rétegződése. Aztán a spirituális keresés, test és lélek kettőssége, gyakori utalások a Biblia, mítoszok, őstudás, pszichológia, és a keleti filozófia világára. Erős DIY jelleg, mint a kreativitással pótolt találékony csóróság meghatósága.  A vizualitás itt is, mint mindenütt a korszakban, meghatározó:  a lemezborítók,  a fanzine-tipográfia, fotók, klubplakátok stílusa, az együttesek arculata közép-európai szinten is egységes, sötét, intellektuális univerzumot teremtett, ami hívójelként működött az erre fogékony közönség számára, mintegy titkos nyelvként működött.

Átmeneti korszak volt: a szabadság megvolt, az egzisztencia, stabilitás még nem és már nem. Minden formálódó, képlékeny volt, beleértve a helyszíneket, az infrastrukúrát, a műfajokat. Nem volt PR, kezdetleges volt a marketing, amatőr a szervezés, a hangosítás általában fülsiketítő, de legalább létezett, nekünk létezett, a miénk volt! Törékeny, múló időszak, egyszeri pillanatok, amit valószínűleg csak jól-rosszul lehet rekonstruálni, az én verzióm így sikerült. Boldog lennék, ha ti is hozzátennétek a magatokét!

H.O.L.T. x Choke City x Z. Moss Smith x Nulladik Változat

 Augusztus 23-án családi kiruccanásként egy különleges minifesztiválon vettünk részt, egy belső utazásra vittek magukkal ezek a bandák, vegyítve némi kilencvenes évekre visszatekintő nosztalgiával. A Robot intim atmoszférájú föld alatti pincéjében kora este kezdődött a program a kb. háromnegyed órás rövid kis koncertekkel, ami így inkább inkább közösségformáló élménnyé vált, nemcsak puszta puszta rockkoncertet kaptunk, és majdnem kora éjjel lett vége, de erről később...

H.O.L.T.

A csapat szokás szerint átütően energikusan játszott. A többedik élő fellépésüket láttam már és érzékelhető volt  a rendszeres, alapos komolyan vett próba és vizuálisan is látható, hogy mindenki tök jó fomában van. Dalaik, produkciójuk titokzatos, végzetszerű melankóliája nagyon szerethető. Most új számokkal próbálták ki magukat, a régieket pedig kezdi már megismerni a közönség. A korai kezdés ellenére megjelent nézők nem helyi kötődésű része is énekelte pl. az Ajtókat. Azt gondolom, csak így tovább. 

Choke City

Szeretjük dreamopos-shoegaze-os világukat, az autónk pendrive-ján is rajta vannak. Erős érv volt a jelenlétük,  hogy vállaljuk a két óra kocsikázást a fővárosba. Szép merch termékeket hoztak, bakelitet, CD-t, kazettákat. Sajnos a koncerten a hangosítás zavaróra sikerült, a hallószerveim épsége érdekében a szomszéd helyiségből hallgattam, ahol a téglafal megfogta a fájdalmas vibrációt. Pedig jók nagyon, a frontemberük is karizmatikus a kék fényben, füstfelhőbe rejtőzve. Attól még továbbra is családilag szeretjük őket, a fiam büszkén feszít a világítós festékkel nyomtatott, menő pólóban 😍. 

Z. Moss Smith

Az Empty Storyból ismert, félreismerhetetlen külsejű Z. Moss Smith koncertjét nagy kíváncsisággal vártam, és nem okozott csalódást. A klipvetítéssel kísért performansz egyedi, elmélyülős utazás volt  önmagunkba, az emberek csendes  koncentrációval figyelték a pillanatról pillanatra vátozó hangulatú, tudatfolyamszerű zene áramlását, időnként akár lehunyt szemmel. Nem tudom, szándékos volt-e, de a hús-vér, eleven dobos!!! belekomponálódott sziluettként a vetítésbe, mint eleven hangulati elem. Egy ilyen sötét atmoszférájú klubban mindenki sötét ruhában van, de mindenki egyéniség, de ez Z. Moss Smith-re különösen igaz.Megőrzött magából valamit a kilencvenes évek sötét zenei kultikus világának igazi és legjobb arcából, ami kicsit nosztalgikus, de gyönyörű. 

Nulladik változat

Fenes Tibor hosszú-hosszú életű csapata örök kedvenceim közé tartozik, sűrű meditatív zenéjükkel. Tavaly ősszel a Betonban láttam őket, lassan felmelegedő közönséggel, önmaguknak jammeléssel. Talán a hazai terep tette, de most teljesen más hangulatot adtak át. Döbbenet, mennyire más volt, mint a Betonban, mintha egy másik banda lenne. Az előadásban most igazi rock and roll szív dobogott, lelkesedés, sodró lendület vitte magával a közönséget, együtt énekelték a szövegeket az együttessel. Már a kijelölt időn túl voltunk és a zenekar pakolt, de Tibor egy szál gitárral adott ráadást! Ha rock and roll van, akkor rock and roll van, csesszék meg a diszkósok! Így csúsztunk be a kora éjszakába...

Az Instant Fogas, ugye egy diszkólabirintus, aminek a föld alatti része a Robot. Az utolsó koncert alatt elkezdtek leszivárogni a bulinegyedet élvező turisták, közben az eredeti közönséget csak úgy a magam kedvére figyelgettem. Csupa kedves, okos arcú emberből áll a publikum, amelynek kohézióját az ilyen alkalmak adják meg. Jó kis gitárcentrikus, rockos program állt össze, valódi zene valódi emberektől, valódi embereknek. Láttam, hogy lesz majd folytatás is a Hunniában. 

Egy hátránya volt csak a dolognak, sikerült a klímát olyan dermesztőre állítani, mintha a hűtőszekrényben álltunk volna. 

Empty Story. HOLT és Nulladik Változat a Betonban

 Micsoda hét! Szerdán Hobo, pénteken irány a Beton. Összeszedtük a kis csapatot, először a fiúk a MOGAAC kézimeccsét nézték meg, utána a következő állomás a kedvenc underground klubunk. 

Az estét a békéscsabai Empty Story kezdte, lendületes, gitáralapú zenével, sivár, kiszolgáltatottsággal és tehetetlenséggel teli szövegekkel. A számaik a belinkelt demójukon hallgathatók. Feldolgozásokat is játszottak, az egyik talán török (She Past Away?) nyelvű, a másik a Molchat Doma танцевать című dala, ami az erőteljes gitárhangoknak köszöbhetően megkockáztatom, hogy sokkal izgalmasabb, mint a lepusztultan szóló eredeti. Nagyon szimpatikus csapat, hoztak becsületkassza alapú merch tárgyakat. Mi kis nőgatással elcibáltuk megunkkal a 14 éves nagyfiunkat, aki autizmusban érintett, de meglepő módon szeret azenét, főleg a zajos rock and rollt. Egy csomó koncerten volt már velünk. Eleinte nagyon meg volt illetődve, csak ült egy székben és nem akart lejönni a koncertterembe, de pont egy hűtőmágnes elég volt csaléteknek. (Emlékszem az első tini sulibulimra, pont ugyanezt csináltam, befordulva ültem a sarokban.) Utána már élvezte a bulit. Kicsit megszólt az úri közönség, hogy miért cipelünk nyűgös kölyköt underground buliba, hát azért, mert az úgynevezett normálisak halálra szekálták már megint a suliban, és meg akartam mutatni neki, hogy igen, vannak befogadó, barátságos helyek is a világban, ahol nem a vergődés választja szét, hanem a közös hobbi köi össze az embereket. Aztán amikor feloldódott, videót is vett fel, odament a srácokhoz, beszélgetett is velük, és beszerzett egy ajándék dedikált matricát és gitárpengetőt. Hálásan köszönjük, végtelenül sokat jelentett nekünk a kedvességük.

Aztán jött a mosonmagyaróvári  HOLT. Jó hírük mehetett az utóbbi egy évben, mert a koncertjük kezdetére megtelt a helyszín, jelentős helyi erőt vonzottak a koncertjükre. Az Ajtókkal indítottak, végigtolták a repertoárt lendületes zúzással és gazdag hangzással. A színtér egyik legjobbjának gondolom őket jelenleg. Sajnos kicsit rövid volt a koncert, amit elég jó időzítéssel  a 10:15 Saturday Night időtlen klasszikusa zárt. Nem tudtam nem erre a régi koncertfelvételre gondolni közben, egész hasonlóan szóltak.  

Az estét a Nulladik Változat zárta. Párás szemű nosztalgia fog el a nevük hallatán, eszembe jutnak a 90-es évek végi Sziget Fesztiválok kis színpadjai, a hajnali fűben ülős elmélyülés egy belső labirintusban.  Nagyon szeretem és sokat is hallgatom a zenéjüket, időnként lehunyt szemmel relaxálva. Sokszor azt érzem, ha egy szó sem hangzana el, csak az instrumentális alap, az is tökéletesen megállná a a helyét. A dalok szenvedélyes szövege csak hab a tortán. Négyfős csapattal érkeztek, és valahogy lassan jött meg a hangulat, akik pedig közben elszivárogtak, sokat veszítettek. Nagyon intenzív a koncertélmény, de nem könnyen fogyasztható. Csilingelő, sűrű hangfolyam sodor magával. A végére drámaian felpörgött a produkcó, egy-egy pillanatra az az érzésem támadt, minth a Joy Divisiont látnám. 

Hálás vagyok, hogy kis csapatunkkal  ilyen fellépéseket nézhetünk végig és ilyen közösség része lehetünk. 

A kilencvenes évek elejének majdnem elfeledett darkwave/alternatív bandái

 Emlékeztek, milyen volt az alternatív zene a 90-es évek elején? 1990-ben tarolta le a Bonanza Banzai az országot, utána lépett színre a mi generációnk: még a földből is punk, alternatív, dark, rocker meg skinhead gyerekek nőttek ki, új együttesek sokasága töltötte be a fesztiválok és klubok színpadát. A hétköznapok kb. a hatvanas évek ritmusában teltek, de ha megszereztük a távirányítót, az MTV/VIVA TV klipjeivel azonnal megérkeztünk a jelenbe, a mieink közé. De az igazi élet a koncerteken volt. 

Akkoriban néhány évig, még a Kispál és Quimby országos befotása előtt nagyon menő volt  az akkor dark wave néven futó stílus. Nekem örök kedvencem a Cure, de a magyar alternatív bandákból 1988 és kb. 95 között volt egy csomó olyan együttes, ami méltatlanul kevés fugyelmet és elismerést kapott. Pedig csodásak, a többség ma is aktív. Most, hogy Tim Burton Wednesday sorija után megint van egy felfutása ezeknek a borongós hangulatú zenéknek, utánanéztem, mi is van az akkori kedvemceimmel.

A F. O. System emlékeim szerint nyomasztó és nagyon pasis volt, de azért megvan az eredeti kazettájuk Bűvópatakként elő-előkerülnek, Idén januárban koncerteztek utoljára. 

Annak idején nagyon-nagyon szerettük az art-rockos Kortársakat, amit olykor magyar Cure néven is emlegetnek. Annak idején négy albumuk is megjelent, csodálatos lenne egy újrakiadás, mert már nagyon nehezen elérhetőek, Nekik 2018-ban volt 30 éves jubileumi koncertjük Kecskeméten, nézzétek meg, csodálatos felvétel!

A Sziget Fesztiválokon a 90-es évek második közepén kihagyhatatlan volt a csodás, gitáralapú dark wave zenét játszó Nulladik Váltizat.  Ők is többé-kevésbé aktívak most is, Nekik is volt 30 éves jubileumi koncertjük 2019-ben. 

A katettáim között megvan még a Hold: Convert InTthe Studió, ez egy demó, amelynek hangukata a Sisters of Mercyre emlékeztet, Ezt is szerettem, sokat hallgattam, bár élőben sosem láttam. Sötét hangzésú gitárók, sikító szinti, kamasz életérzés. Köszönet a feltöltőnek, értékmentés volt!

Kissé édeskés, már teljesen 90-es évekbeli zenét játszott aThe Perfect Name. Többszür láttam őket élőben, frrgetegesek voltak, de a világ talán még nem volt érett rájuk. Ők is aktívak, 2023. januári koncertfelvételt találtam a Youtube-on és jól szólnak, most is:

 

Végöl akik a legmesszebbre jutottak, a Sexepil. A megunhatatlan, magyar nyelvű Egyesült Álmok után jött a nemzetközi színtéren is ismertséget hozó albumok Mick Ness-sel. Emlékeztek a 120 Minutes-re az MTV-n? Mindig megdobbant a szívem, amikor Pauln King bemondta, hogy...  Eroding Europe (sajnos,a YT video korhatáros, vagy Jerusalem: 

(közbevetésképpen a 120 Minutes üsszes része fent van itt, 1986-tól 2013-ig: https://120minutes.org/) 

A Sexepilhez visszatérve a Facebook oldauluk aktív, a magyar kemény mag még mindig Hegyi Zoliért sír.  Ugyanakkor van egy angol oldal is, azonos borítófotóval, tizedannyi rajongóval. Mick Ness úgy tűnik, a holland Stakbabberben játszik friss, izgalmas zenét. 

Koncertből   Fishing On Orfű 2017-et találtam, szenvedélyes hangú énekesnővel és 50:41-től az Igazi zölddel, nézzétek csak:

2017-es akusztikus albumukról is olvasható méltatás, és vannak dalok is a youtube-on.  

 valami kimaradt volna, ami fontos, légyszi, tegyétek hozzá! Nem szabad, hogy feledésbe merüljön ez a nemzeti kincs!