A 2022 óta aktív háromfős formáció az új generáció hangja, teljesen angol nyelvű dalokat hozott, amelyekben kellemes egyensúlyban simult egymás mellé az elektronika és a gitárhangzás. Ezt koronázta meg az énekes nagyon szép, bariton énekhangja. Egészen kellemes az összhatás, de a dalok témái postpunkhoz illően sejtelmesek, sötétek.
A 2013 óta zenéket kiadó együttes 4 lány, 2 fiú felállásban érkezett Győrbe, és egészen lágy hangulatot hozott a zord betonfalak közé. A súlyos alapokat édes, dreampopos énektémák és mélyértelmű, rétegzett, melankolikus szövegek formálják kerek egésszé. A különlegességük egy egészen finom, csajos minőség és igényes vizualitás (rengeteg szuper videós anyag van a Youtube-csatornájukon, a koncertet is talán feldobta volna némi látvány, vetítés.) A CD és kazettaborítók tetszetősek, és a merchpultba rengeteg szépen tervezett, egyedi és a mindennapokban akár munkahelyen is hordható pólót hoztak. Az ő programjuk volt a leghosszabb, és a közönség szinte kizsarolta a ráadást.
A melankólia után gyomorszájon ütés következett a Transkepler formájában ( Hegedüs János "Seki" (másfél, Myster Möbius, düBel) | Stick-Bass-Guitar, Bank Tamás (Stahlgeist, Munkás, Interzone inc.) | ének, Joó Imi (düBel) | Sampler, billentyű, gitár), ami magát a techno, EBM és synthpop metszéspontjában határozta meg, de ennél sokkal többet mutattak a színpadon. Végre visszatért a 90-es évekből ismerős műfajokon túlmutató eredetiség, amit úgy hiányolok. A zene egyik gerince a virtuóz stick bass-játék, - istenem, mennyire imádtam és hányszor láttam élőben a Másfélt - kiegészítve jazzes-funkys elemekkel. Kicsit fura, de nagyon izgalmas mix a végeredmény. Bank Tamás egészen elképesztően energiákat mozgatott meg frontemberként, és hihtetlenül közvetlen, barátságos a közönséggel. Ez volt az este legigazibb zenei csemegéje, szerettük nagyon.
A duót 2024 májusában a Topographies előtt láttam (koncertfelvétel itt). Azt gondolom, azóta kultikus státuszt vívott ki és valahogy még érettebb, önazonosabb lett a páros a rájuk jellemző zsigeri nihilben. Nagyon jól szóltak, ők hozták a hangulati csúcsot az eseményen. Abszolút közönségkedvencek, szenvedélyes pogózás alakult ki, azzal együtt, hogy a 40+-os közönség hosszas táppénzt és ezzel a belépő áránál sokkal nagyobb anyagi mínuszt kockáztatott. A színpadi megjelenésük is változott, Magyar Árpád hidrogénszőke punk fazonban nyomja, Szabó Sára Viola pedig kísértetiesen elegáns jelenséggé fejlődött. Pengeéles produkciót hoztak ismét. Sajnos egyik pillanatról a másikra, hirtelen zárták le a produkciót, egy kis ráadást nagyon szívesen fogadtunk volna még.
Ez a londoni bázisú fiú-lány formáció egészen újdonság, zenéiket 2025 márciusa óta jelentetik meg. Saját oldaluk szerint a 80-as évek új hullámának, a 70-es évek punkjának és a berlini elektronikus zenének hatására olyan zenét készít, amelyre egyszerre van kedved táncolni és sírni. A szintis-énekes lány, Vanessa egzotikusan gyönyörű, egyedi megjelenésű, a srác, Hudson a számtalan tetkójával szinte eleven műalkotás. A Véna után nem volt könnyű dolguk, a közönség egy része már elszivárgott, de energikusságukkal az ottmaradtakat meg tudták győzni. A produkciójuk szép, fokozatos hangulati ívet épített fel. Szikár, minimalista elektronikus zenéjük naprakészen trendi.
Végül a szervezőkról: nem tudunk elég hálásak lenni Dodónak és Gyulának a közösségépítésért. A team többéves munkája lasan beérni látszik, biztos vagyok benne, hogy a Death Disco programsorozat az országhatáron átnyúló tágabb térségben is egészen egyedülállónak számít. Folytatás következik áprilisban és május végén.
