2025 sok jó kis új számot hozott, ezekből válogattam párat, ami valamiért megtetszett. Olyan dalokat, amelyekhez nincs látvány, csak a zene önmagában. Ez afféle 'pure music' lista, TikTok video és shorts nélkül, tehát dopaminfröccs és kérgi izgatás helyett csak a hangulatra figyelve. Az az érdekes, hogy ezeket mind szubjektíve szépnek és a szívemhez közelinek érzékeltem, de a nézettség, felkapottság, ami a számadatokban tükröződik, nagyon-nagyon különböző. Ez semmiképp nem ranglista, inkább pillanatfelvétel, lenyomat, hallgatói naplójegyzet. Szeretnék ellenállni a mindent átható versenykényszernek, de kíváncsi vagyok a miértekre.
Csuda tudja hogy mi és miért illik a trendekbe, miért kapják fel az emberek az egyiket és miért marad visszhangtalan a másik... Az első szakaszban pillantsunk rá a dalokra és a Youtube felületen elért adataikra, de nem gondolom, hogy a hiúság eme vására megfelelő értékmérője lenne bárminek is. Tehát a számok nem a mellettük álló szám miatt értékesek, hanem inkább csak láthatósági mintázatok. Látni, hogy az ismertség, a hosszú karrier, a népesebb, erősebb dark színtérrel jellemezhető származási ország magasabb nézettséget hoz, de a finom részletekben nem látszik ilyen trend.
A mi kis magyar univerzumunk hasonló válogatása a következő adatokat hozta, megjegyezve, hogy ebbe a kategóriába azokat a számokat soroltam, amihez maximum grafikus vizualiser vagy egyszerű loop video készült, nem klasszikus klip. Látszik, hogy kb. egy kisfalunyi ember van, aki magukért a dalokárt követi az előadókat. Megint csak mondom, ezek a számok semmiképpen nem értékítéletek, ilyen kicsi közegben a haverok számától a koncertélmények során meggyőzött rajongókig, ügyes online jelenlétig sok minden befolyásolja az érdeklődést, elkötelezettséget.
A számokat befolyásolja az is, ha egyes dalokat ismert tematikus vlogokon osztanak meg (pl. NOT for the masses, Angel in the Dark, stb., mert ezek a csatornák maguk köré gyűjti a specifikus ízlésű és nagyon nyitott zenerajongókat, akik ugranak az újdonságokra.
Augusztus 23-án családi kiruccanásként egy különleges minifesztiválon vettünk részt, egy belső utazásra vittek magukkal ezek a bandák, vegyítve némi kilencvenes évekre visszatekintő nosztalgiával. A Robot intim atmoszférájú föld alatti pincéjében kora este kezdődött a program a kb. háromnegyed órás rövid kis koncertekkel, ami így inkább inkább közösségformáló élménnyé vált, nemcsak puszta puszta rockkoncertet kaptunk, és majdnem kora éjjel lett vége, de erről később...
H.O.L.T.
A csapat szokás szerint átütően energikusan játszott. A többedik élő fellépésüket láttam már és érzékelhető volt a rendszeres, alapos komolyan vett próba és vizuálisan is látható, hogy mindenki tök jó fomában van. Dalaik, produkciójuk titokzatos, végzetszerű melankóliája nagyon szerethető. Most új számokkal próbálták ki magukat, a régieket pedig kezdi már megismerni a közönség. A korai kezdés ellenére megjelent nézők nem helyi kötődésű része is énekelte pl. az Ajtókat. Azt gondolom, csak így tovább.
Choke City
Szeretjük dreamopos-shoegaze-os világukat, az autónk pendrive-ján is rajta vannak. Erős érv volt a jelenlétük, hogy vállaljuk a két óra kocsikázást a fővárosba. Szép merch termékeket hoztak, bakelitet, CD-t, kazettákat. Sajnos a koncerten a hangosítás zavaróra sikerült, a hallószerveim épsége érdekében a szomszéd helyiségből hallgattam, ahol a téglafal megfogta a fájdalmas vibrációt. Pedig jók nagyon, a frontemberük is karizmatikus a kék fényben, füstfelhőbe rejtőzve. Attól még továbbra is családilag szeretjük őket, a fiam büszkén feszít a világítós festékkel nyomtatott, menő pólóban 😍.
Z. Moss Smith
Az Empty Storyból ismert, félreismerhetetlen külsejű Z. Moss Smith koncertjét nagy kíváncsisággal vártam, és nem okozott csalódást. A klipvetítéssel kísért performansz egyedi, elmélyülős utazás volt önmagunkba, az emberek csendes koncentrációval figyelték a pillanatról pillanatra vátozó hangulatú, tudatfolyamszerű zene áramlását, időnként akár lehunyt szemmel. Nem tudom, szándékos volt-e, de a hús-vér, eleven dobos!!! belekomponálódott sziluettként a vetítésbe, mint eleven hangulati elem. Egy ilyen sötét atmoszférájú klubban mindenki sötét ruhában van, de mindenki egyéniség, de ez Z. Moss Smith-re különösen igaz.Megőrzött magából valamit a kilencvenes évek sötét zenei kultikus világának igazi és legjobb arcából, ami kicsit nosztalgikus, de gyönyörű.
Nulladik változat
Fenes Tibor hosszú-hosszú életű csapata örök kedvenceim közé tartozik, sűrű meditatív zenéjükkel. Tavaly ősszel a Betonban láttam őket, lassan felmelegedő közönséggel, önmaguknak jammeléssel. Talán a hazai terep tette, de most teljesen más hangulatot adtak át. Döbbenet, mennyire más volt, mint a Betonban, mintha egy másik banda lenne. Az előadásban most igazi rock and roll szív dobogott, lelkesedés, sodró lendület vitte magával a közönséget, együtt énekelték a szövegeket az együttessel. Már a kijelölt időn túl voltunk és a zenekar pakolt, de Tibor egy szál gitárral adott ráadást! Ha rock and roll van, akkor rock and roll van, csesszék meg a diszkósok! Így csúsztunk be a kora éjszakába...
Az Instant Fogas, ugye egy diszkólabirintus, aminek a föld alatti része a Robot. Az utolsó koncert alatt elkezdtek leszivárogni a bulinegyedet élvező turisták, közben az eredeti közönséget csak úgy a magam kedvére figyelgettem. Csupa kedves, okos arcú emberből áll a publikum, amelynek kohézióját az ilyen alkalmak adják meg. Jó kis gitárcentrikus, rockos program állt össze, valódi zene valódi emberektől, valódi embereknek. Láttam, hogy lesz majd folytatás is a Hunniában.
Egy hátránya volt csak a dolognak, sikerült a klímát olyan dermesztőre állítani, mintha a hűtőszekrényben álltunk volna.
