A 90-es évek

Egy hosszabb korábbi posztban összegyűjtöttem, miből és hogyan alakult ki a neoavantgárd mozgalom részeként a magyar dark underground szcéna, és hogyan fejlődött a rendszerváltásig, leginkább a tűrt-tiltott jelenségek határán. Most vegyük górcső alá a 90-es éveket. 

Közvetlenül a rendszervátás körül földrengésszerűen alakult át a világ, és benne a zene, a szubkultúrák világa is. A szabadság ígéretéhez bizonytalanság, identitáskeresés társult. A nemzetközi trendek magyar szűrőkön át, csak egész kicsit késleltetve érkeztek, új idők jeleit hozták. Eufória, a mindent szabad határtalansága, szabadságvágy, ennek hátterében a csóróság, a nagyvárosok sivár képei, az elidegenedés, az elnyomottság feldolgozása, a saját hang, út és hely keresése jellemezte a korszakot, és sok lassú változást hozó trend csak az évtized végére mutatta meg magát.   

Rajongóként, megfigyelőként éltem végig ezt az időt, és a most jellemző szigorú irányzatok szerinti elkülönülést, kategorizálást a kilencvenes évekre alkalmazva nagyon merevnek érzem, aminek akkoriban nem volt olyan túl nagy jelentősége. Jópár zene nem illik a mára kikristályosodott kategóriákba, de akkoriban sokkal nagyobb érték volt az egyedi hang, a kreativitás és az eredetiség, mint az ilyen-olyan dobozokba való beilleszthetőség, a műfajok között még nagy volt az átjárás. 

A blogposzt jó hosszú lesz, és sok bogarászás eredménye: az említett együttesek egy része a net előtti időkben működött és a média radarja alatt maradt. Másokról a betárcsázós net hőskorából vannak rövid rajongói visszaemlékező posztok. 2005 előttról elég kevés dolgot lehet a netről előásni, és nincs olyan világos vezérfonal sem, mint a 80-as évekkel kapcsolatban Szőnyei Tamás munkássága. De azért vágjunk bele, nézzük végig a történéseket, irányzatokat. Sok-sok demót, koncertfelvételt őrzött meg ez a Youtube-csatorna, olyanokat, akik fontosak, akiknek nyoma kell, hogy maradjon. Szubjektív, nem teljeskörű a gyűjteményem, úgyhogy biztatnám az erre kíváncsiakat, bátran ássanak mélyebre. 

A kulturális közeg, infrastruktúra átalakulása

Jelentős változások következtek a rendszerváltással: megszűnt a korábbi állami struktúra, a helyét piaci alapon szerveződő vállalkozások vették át. Teljesen legális befogadó terek, klubok, koncerthelyszínek alakultak, mint pélául a  Tilos az Á, Süss fel nap, Wigwam, Almássy téri Szabadidőközpont koncerthelyei, és természetesen ott volt az ikonkus, 80-as évek végén megnyílt Fekete Lyuk, aminek hiteles jelentőségét és történetét a linken első kézből olvashatjátok. 

Magánkiadók jöttek létre az egyetlen állami lemezkidó helyett: Bahia (a boltokból 5 még mindig működik!), Trottel Records, stb. Az évtized  első felében még az underground, szamizdat praktikákat folytatták a rajongók, alapvető volt a kazettamásolás, a bakelitlemezek már kissé kimentek a divatból és kezdtek elterjedni a CD-k. A fanzine-k folytatták a tevékenységüket, miután a fénymásolók egyre elterjedtebbek lettek, talán a leghíresebb a Második Látás, de aki kíváncsi erre, bőséges kollekciót talál itt. Új folyóiratok indultak, például a korszakot a legjellemzőbben tükröző, 1992-95 között megjelent összműészeti Volt, majd 1995-től a kimondottan rockzenei Wanted, aztán a Rockinform, amely az alternatív zenének is bőségesen teret adott. 1992-től indult a Pesti Est ingyenes lap, reklám- és programmagazin előzör szórólapként, majd újságként, aztán hamarosan a vidéki változatai is népszerűek lettek. Ebben a lapban minden fontos esemény helyet kapott, beleértve az alternatív, underground helyek kínálatát, kulturális katalizátorknt összekapcsolva a rendezvényeket a közönséggel. Majdnem 20 évig létezett, az online kiadás a COVID idején szűnt meg.

A friss szabadság euforikus hangulatában fesztiválok sokasága indult, ezek közül a Nap-Nap Fesztivál volt a legjelentősebb ami a későbbi Sziget Fesztivál egyik elődje . Hogy milyen csoda volt ezt átélni, olvassátok el a cspv blogon! A 92-ben kiadott kazetta a Youtube-on meghllgatható, és egyenesági folytatása a 80-as évek undergroundjának. 

Ez az az évtized, amikor az alternatív együttesek egy része a mainstreamben is sikeres lett, a PUF, a Kispál, A Quimby nevét az egész orszég megismerte és az X generáció hangja lettek, de történtek itt érdekes dolgok a kisebb, sötét underground színtéren is.

 

Zenei irányok 

Nézzük, mit hozott a hátán ez az új zenei infrastruktúra! A kilencvenes években, bár nagyon egyedi zenék születtek, de a szcéna már valamennyire szétvált irányzatok szerint, és ezek a szálak gyakran keveredtek – Magyarországon a darkwave/posztpunk általában underground művészetként indult, nem pusztán zenei irányzatként. Több stílus élt párhuzamosan egymás mellett, amelyek között még volt átjárás, habár a rajongói közösségek némiképp elkülönültek.  De az egészet még áthatotta a DIY szelleme. 

1. A 80-as évek öröksége

A 80-as évek örökségét folytató underground/post-punk/new wave (az URH, Kontroll Csoport utódzenekarainak világa) továbbra is aktívan formálta a szcénát: az Európa Kiadó a Love 92-vel az avantgárd és politikus költői szövegvilágot vitte tovább,  emlékezetes volt az Ági és a Fiúk My Way magyarítása-feldolgozása, Kampec Dolores Levitációja. A Balaton (Vig Mihály) melankolikus, minimalista hangzása a 90-es évek elején új erőre kapott. Müller Péter Sziámi különféle formációkben folytatta a zenei pályafutását, állandó fellépő, egyfajta találkozási pont volt a Diáksziget/Sziget Fesztiválon. A korszak (házi)bulizós kedvencei voltak az I Love You, a Második Műsor, szinte mindenki szerette őket. Ma is körbejárja a közösségi médiát egy-egy videójuk, nosztalgikus lájkhullámot besöpörve. 

Volt egy drámai pillanat (1992) amikor a Rés tagjaiból alakult Új Nem pontos kordokumentumként megalkotta a halálosan pontos Vissza a katakombába c. számot: "ez már csak operett teli tüdőre",  ami tulajdonképp az underground forradalom végszava lett, a kor szíve abban a szent és szomorú pillanatban a tenyerükben dobogott! Pedig ez az undergroundba visszahúzódó irányzat öröksége az alap, ami mellé a többi, újabb, trendibb kezdeményzés felsorakozott. 

A sámánkpunkként alig-alig leírható, specifikusan magyar csoda, a VHK legjobb időszaka a 90-es évek, csodás koncertek, lemezek sora, külföldi turnék, Sziget-Nagyszínpados fellépés fémjelzi a csúcskorszakukat, majd 2001-ben megszűnek. Majd 2025 szeptemberében megjelent az első videoklipjük, a Belső tűzzel az életedért!

2. Indie-alternatív vonal

Az évized elején, a magánlakásokba borsos áron kihúzott telefondrótok után néhány pillanattal elterjedt kábeltévén végre, szinte ajándékként fogható MTV/120 Minutes befolyására hirtelen menő lett az indie, britpop, grunge, ahol gyakori vendég volt a Mick Ness-féle Sexepil és az Andersen. A Sexepil később Björk előzenekaraként turnézott, 4 sorlemezt atak ki, majd 2025 nyarán felléptek a Fekete Zaj fesztiválon. Kalandos életükről ezt a friss interjút mindenképp érdemes elolvasni.

 Az Andersen adta Kollár-Klemencz Lászlót és a Quimby Kárpáti Dodiját az országnak. Történetüket a Komakino blog posztja foglalta össze, két nagylemeznyi zenéjük és számos koncertjük befészkelte magát sokak szívébe. Az ő klipjeik is mentek az MTV-ben, de a kedvencem a Doors-feldolgozás, a Not To Touch The Earth, ahol a korlátlannak hitt szabadság lebegését kapja meg plusz értékként a rockklasszikus. Habár az utóbbi két együttes szigorúan nézve inkább alternatív, de akiket akkorra megfogott ez a fajta zene, szinte mindenki szerette őket. 

3. A korszak sajátosan magyar együttesei

A legérdekesebb csoport, ami az évtized első felében volt felkapott, a friss nemzetközi trendeket valami hamisítatlen magyar ízzel ültetette át a hazai kultúrába. Talán mert akkor még élt a remény, hogy lesz egy harmadik út, egy saját magyar ösvény a világban... Sosem lettek stadiont megtöltő módon népszerűek, de összetartottak egy törzset. Ezek inkább a középiskolás-főiskolás rétegen belüli sötétebb zenét kedvelők rétegkedvecei voltak, érzékeny romantikával, gitárcentrikus, melodikus zenével, egyedi ötletekkel, rétegzett, sejtelmes, szójátékokkal és művészeti utalásokkal teli szövegekkel. 

Kezdjük egy korai csodával. Hungrian Dracula - Lugosi Béla révén asszociációk kötik a Bauhaushoz, ez világos, de van a névnek még egy rétege, egy kevésbé közérthető célzás Böszörményi Géza 1983-ban forgatott, de csak 1988-ban megjelent Hungarian Dracula című filmjére, az idősebb Müller Péter forgatókönyvével.  Az ötvenes évekbeli öreg boxolós sztori azonban inkább egy kelet-európai Rocky-történetre hasonlít, mint vámpírfilmre. Valójában egy rejtély az egész, alig találni kontextust hozzájuk. Van egy jó minőségű koncertvideó róluk 1990-ből, meg a demó a Hong Kong Garden- és Passenger- feldolgozással, Smiths-t is idéző énekstílussal. A korszak életérzését tökéletesen hozza, de ez inkább a Millenniumi Földalatti Vasútvonalhoz hasonló alternatív világ, nem dark rock. Itt látni a leginkább, mennyire képlékenyek voltak még a műfajhatárok.

Lacht El Bahhtar

Az együttes a Kisképzőhöz köthető, a később országosan ismertté vált, sokoldalú tehetségű Szabó Győző volt az egyik énekes, aki a Toxikoma c. könyvben is említi:  "Nyitott voltam mindenre. Kezdtem megtalálni a ritmust. A pesti ritmust. Énekes lettem az egyik zenekarban. Kibaszott boldog voltam. Felléptünk a sulis bulikon. Ezek a bulik városszerte híresek voltak, jártak át rájuk más sulikból is."

 - Apró mozaikokból álló pazar korrajz olvasható ki a budapesti éjszkai életről a könyv fő szála, a pokoljárás és gyógyulás története mögött. De ennél sokkal több volt ebben az együttesben. Az egyedi hangzás gerincét a basszusgitár  helyett a cselló adta, a zene egyszerre feszült, melankolikus és formabontóan modern. Szépen tetten érhető a kortárs művészeti beágyazottság. 1986 és 93 között voltak aktívak. Életművüket szépen gondozzák, zenéik a Bandcampen elérhetők. 2008-ban összeálltak egy koncert erejéig, ami mai igényszinten is élvezhetően megmutatja, mi miden rejtőzött bennük. 

Kortársak

1988-ban alakult, és az 1991-ben megnyert popfesztivállal robbbant be a köztudatba, bár előte már egy demófelvétel keringett kazettákon. A kockás inges rock és alternatív együttesekhez képest sokkal kidolgozottabb,  kicsit babaszerű image erősen hozzájárult ehhez (talán ezért bukkan fel itt-ott a kommentszekciókban a "magyar Robert Smith" jelző), de a dalok is erősek és egyedi hangúak. Fő  témájuk az álmok, csábítások, szerelem, játszmák, érzékiség, keserédes új romantika. Mennyivel vonzóbb hangulat, mint a Kőbánya Blues savanyú sör- és főzelékszaga! A kilencvenes évek elején három lemezük is megjelent (Kortársak, Hátsóajtó a mennyországba, Május gyermekei), majd egy hosszabb csend után a 2000-es évek végén, 2010-es évek elején aktívak voltak, a 2018-as 30 éves jubileumi koncert felvételről is élvezetes, méltó emléket állít a csapat munkásságának. S még reménykedem a folytatásban.

The Perfect Name 

Talán kicsit kevésbé gomolyog a sötétségtől, viszont nyugati levegőt, friss, britpopos szellőt hozott ez a csodálatos koncertbanda. A lemezeik is erősek, de aki hallhatta őket élőben, az tudja, hogy a lemezek hangulatát kb. 10-zel kell megszorozni, hogy megkapjuk azt az eleven energiát, amit átadtak. Klipjeik kordokumentumok a hétköznapi vizualitásuk pontosan tükrözte az akor fiatalok mindennapjait ruhákban, kocsikban, enteriőrökben. 1990-ben, a taxisblokád napján tartott Mission-koncerten Wayne Hussey-ék előzenekara voltak. A 2000-es években is jelentek meg lemezeik, 2023-ban koncerteztek utoljára. Facebook-oldalukat is szépen gondozzák. 

Nulladik Változat: 

Ők azok, akikről nem tudok elfogultság nélkül írni: meditatív, introspektív, szenvedélyesen magával sodró zenei világuk, laza asszociációk mentén íródó szövegik nagyon-nagyon betalálnak nálam valamit. Mestereik a U2, Cure, Joy Division,  Az együttes 89 óta létezik, helyileg az alakulás az ercsi laktanyához, majd a korai idők az egri főiskolához kötődnek. Pályafutásukat  rengeteg klubkoncert jellemzi. Talán a leginkább kompromisszummentes csapat, és hihetetlen, de folytonosan működik az együttes, tavaly volt a 35 éves jubileumuk. 

Ennek a résznek van egy szomorú tanulsága, hogy ezek az együttesek nagyon ígéretesek voltak, invencióban sem volt hiány, de sosem tudták megkapni szélesebb körben azt az értő, szerető figyelmet,  amit megérdemeltek volna, a kicsi piac, a populáris közízlés nyomása miatt, és ez soha nam pótolható veszteség. 

4. A klasszikus magyar dark rock

A kilencvenes évek közepén a dark rocknak nevezett irányzat Sisters Of Mercys, Cultos, Fields Of Nephilimes, esetenként metálos  befolyással  akkor is viszonylag népszerű volt, amikor a nemzetközi színtéren már az újabb irányzatok váltak trendivé. Idetartozik a  F. O. System utódzenekarainak köre: a szókimondó Sex Action, a Jerabek Csaba-féle Mask, a  HOLD, Land of Charon, Árnyak, Bocs Hogy Élünk, Holt Költők Társasága. Ebben az időszakban már  már goth rocknak is nevezték magukat, főleg a Bocs, hogy éünk kazettájának borítóján látható a sötét ikonográfia több fontos eleme. A témák a vágy, világfájdalom, szerelem és halál gondolatával való játék körül forognak, a zene sűrű, intenzív, a vizualitást gyakran a dark cowboyos stílus jellemzi, követve a példaképek stílusát

A Sex Action eléggé  szakított a F. O. System sötét hangvételével, szakadt imidzsű, csajozós rock and roll reagált a rendszerváltozás utáni szexuálisan felszabadult hangulatra, majd a következő formáció, az Action eltolódott a hardcore punk felé. 

Talán leghitelesebben a  Mask - Jerabek Csaba, az F. O. System basszusgitárosának zenekara - viszi tovább az örökséget. A Mask neve nem a Bauhaustól származik, hanem Jerabek rituális maszkok iránti érdeklődéséből. Az 1993-ban kiadott első kazetta után 1995-ben jelent meg szintén kazettán az Őrültek háza, amit 2020-ban újramastereltek és CD-n is kiadtak. A kilencvenes években több turnét is végigvittek ezzel az anyaggal, majd megszűntek, ahogy a trendek és a hallgatóság ízlése meggváltozott. Az újrakiadás körüli időszakban néhány koncerten élőben is láthatták őket a szeremcsés kevesek. 

Az Agnus Dei Mátyás Attila projektje a 90-es évek második feléből, miután több életműre elegendő stílusban jeleskedett, az 1997-es Minden című album kicsit visszatérés a gyökerekhez érettebb, modernebb U2 és INXS által  inspirált formában, spiritulitással és pszichedeliával fűszerezve, bár a közönség valami F. O. Systemes, darkosabb zenét várt volna. A formáció a nézeteltérések miatt 1998-ban megszűnt. Kár érte, mert ma már kimondottan cool, elevenen hangzó lemeznek hallatszik, az újra kiadott vinilek ára az egekben jár. 

 

Azután a következő évtizedben Mátyás Attila szólóalbumokat jelentetett meg  és a Merkaba projekt keretében természetfilmekhez ír ambient zenét. Azt gondolom, hogy a közösség kissé mindig alulértékelte ezt a sokoldalú tehetségű, okos és érzékeny alkotót. 

Kevésbé ismert formáció a Vertigo, még a net elterjedése előtti időkből, csak információmorzsák vannak róla. A Vertigo zenekar 1993 nyarán alakult egy házibulin, ahol a tagok először próbálták összehozni a zenét, majd a hivatalos felállás kialakultával rendszeres próbák és fellépések következtek. Az első lemezük, a „Szédülés”, hamar népszerűvé vált, és a banda számos nagyobb fesztiválon és koncerthelyszínen lépett fel, többek között a Mission és a Siouxsie előzenekaraként. Dalai magyar nyelven szólnak szerelemről, magányról és elmúlásról, de feldolgozások formájában angol nyelven is hallhatók. A zenekar a kilencvenes években a magyar alternatív zenei színtér aktív részévé vált, jelenleg úgy tudom, már nem aktívak. Sokkal nagyobb elismerést érdemeltek volna.

A Mirage két kazettát adott ki: az egyik a híres filmdrámára utaló Száll a kakukk fészkére, a másik a Kötél és tánc. A zene inább alternatív, mint dark rock, anyagonként más-más női énekessel, a szövegek hangulata mélysötét, széthulló. Az a fajta zene, ami a kazettán, a sétálómagnóban szakadt ripityára. Az X generációnak talán csemage, az Y-nak talán fura. Misztikum, spirituális témák, asszociációkon alapuló szóviccek, érthetetlen utalások, némi regionális népi horror... jó cucc, na, de érezni rajta a nyolcvanas évek neoavantgárdja, azon belül pedig főleg Menyhárt Jenő szellemét. Híd volt két korszak között.

A HOLD nagyon nagy kedvenc volt és úttörő szerepet vállalt a 90-es évek legelején. A formáció Sebestyén Vazul énekes nevéhez köthető leginkább. Újdonságuk az volt, hogy a Sisters Of Mercyhez hasonlóan dobgépet használtak, és titokzatos atmoszféra vette őket körül, a személyükről, és az akkor oly fontos kinézetükről nem nagyon derült ki szinte semmi. Az első demó utáni debütáló albumuk 1991-es Koncert in studio teljesen újszerű, menő hang volt az alternatív szcénán belül is. Nem maradtak hatás nélkül, a Nem elég c. dalukat a Crow Black Dream dolgozta fel. Számomra ez a zene még mindig szívdobogtató a szabálytalan sorokkal, a díszített, melizmaikus énekkel, a gregorián hatásokkal. 

Az egyszerre önkritikus és provokáló nevű  Bocs Hogy Élünk 1992-ben alakult, helyileg Nagykátához köthető. Kazettájuk, az Álomutazók 1994-ben jelent meg, majd 1996-ban a Ne félj c. dal a Stard Iroda felkérésére. Zenéjükben tetten érhető a Mission hatása, és érdekesség, hogy egy időben Molnár Róbert is énekelt az együttesben. Az egyedi, okkult hatású jelképrendszer, a bájosan DIY lemezborító, a kézzel rajzolt kalligrafikus betűk nagyon egyértelműen jelölik ki a helyet a zenei palettán. Szép munka!

Holt Költők Társasága 1998-ban alakult, tehát az évtized vége felé. Zenéjük kezdetben inkább a korai U2-s, Cure-os hatásokkal, shoegaze-es hangulatokkal operál, no meg szép borongós melankóliával és romantikával, majd később a metál felé kanyarodott. Lemezeik, a Kinyíló égbolt, a Mikor fáj az élet, az Egyszerre elmész és a Szép lesz  már a 2000-es évek termése.  

Mátyás Attilán kívül a másik ilyen megkerülhetetlen arc az évtizedben Molnár Róbert, aki Árnyak s az October formációkat adta a hazának (ugyanezt az utóbbi nevet használta a proto-Quimby még Dunaújvárosban, a 80-as évek végén). Az October a 2000-es évek együttese volt majd Molnár Róbert Band néven folytatta karrierjét. 1994-ben indult az eredetileg  Szolnokhoz kötődő  Árnyak, az első két anyaguk magánkiadásban jelent meg, és karrierjük a 2000-es évek elejéig folytatódott. Molnár amolyan true fazon, idézem az egyik interjút, 2022-ből: "Dark vagyok, engem a szomorú zenék érdekelnek, ezt játszom, ezt hallgatom, ez érint meg, a felszínesebb muzsikák untatnak. Azt szeretem, ami hatással van rám, ez pedig nem a jókedvű muzsika! ... Érdekes, hogy az October is dark volt, de sokkal kevésbé kemény, mint az Árnyak. Az MRB pedig zúzdább, mint bármi, amit előtte csináltam. Műfajon belül azért változatos ez. Meg amire ráéneklek, abból úgyis Árnyak lesz, hiába minden!"

A Land of Charon szintén a magyar dark zene kiemelkedően fontos csapata. 1991 táján a metalból indultak, majd a Fields Of Nephilim inspirációjára a goth rock felé fordultak. A legtermékenyebb életszakaszuk a 90-es évek. A Land of Charon alapjait Veress „Janeth” János tette le, aki már tinédzserként inkább dalszerzői kihívást keresett, mintsem zenészi rutinmunkát. A zenekar első korszakát a komplexebb metalhatások (Megadeth, Coroner, Slayer) formálták, majd a Fields of the Nephilim élménye sötétebb, atmoszférikus irányba terelte a zenét, amely érzelmi hullámzásokat, pszichedelikus és naturalista elemeket egyesít. A szövegek személyes inspirációkból – filmekből, megélt élményekből, kapcsolatokból – születtek, és misztikus–spirituális benső utazásokként hatnak. A három kiadott album laza koncepció mentén szerveződött, a zenekar szerint nem a stílusbeli besorolás a lényeg. Janeth nagyon egyedi, karakteres mélyen gondolkodó művész, mély önreflexióval és autonómiával. Saját szavai szerint a metálhoz túl underground, az undergroundhoz túl metál ez a zene.  A frontember tragikusan fiatalon bekövetkezett halála (2015) zárta le az életművet, de befolyásuk nem szűnt meg. Öröksége ma is eleven: emlékoldalukat érdemes követni és a 2025-ös Nightbreed Budapest fesztivál emlékkoncertjelényegében tisztelgés az együttes története, jelentősége és Janeth előtt előtt

A Nevergreen 1994-ben alakult, eredetileg Szegedhez és Vajdasághoz, legfőképp pedig Matláry Miklós személyéhez  köthető. Stílusuk inkább doom-goth metál, és a 2000-es évek meghatározó Gothica fesztiválok fő zenekara, s ahol a 2000-es években még működő összes ilyen együttes megmutatta magát, de a doomos, metálos irányzat volt a közönségmegtartó erő. 

Az évtized végén még startolt jópár fontos, előremutató formáció, ami aztán meghatározóvá fejlődött a következő évtizedben. . Pl. a DeFacto 1996-ban alakult, a Garden Of Eden 1998-ban de legaktívabb, legtermékenyebb éveiket a 2000-es években érték el. Jellemző evolúciós út vezetett a dark rockból a szakadt esztétikájú love metalon át a doom metalba, és itt kicsit összekapcsolódott a dark és a metalos közösség, maga mögött hagyva azokat az ellentéteket, amelyek az évtized lején még akár balhékhoz, bunyókhoz is vezettek. 

5. Elektronikus irányzat, szintipop

Gyökerei a neoavantgardhoz vezetnek itt is, mint az összes többi irányzatnál, az úttörői még a 80-as években az úttörő az Art Deco, a  zajokkal kísérletező, a nagyváros hangtérképét megrajzoló BP. Service, és az apokaliptikus víziókat felvázoló  Cro-Magnoni Cola, akiket Kósa Vince személye kapcsol össze. Ezek még artisztikus, indusztriális, kevéssé melodikus, nyomasztó, mélyen underground zenék, majd a 90-es évek elején egy sokkal dallamosabb, trendibb irányzat válik népszerűvé a Depeche Mode nyomán, olyan előadókkal, mint a korai Bonanza Banzai, Dr, Beat, Populär, 5Let. Majd átmeneti hanyatlás után jön a partykultúra, az industrial és az EBM. A CMC a győri Betonban tért vissza 31 év után 2024. január 18-án. 

A mélyebben érdeklődőknek kiváló forrás a hungarian synthpop allstars Youtube-csatorna, ahol a Lejátszási listák fülön ötéves periódusok szerint összegyűjtötték a legfontosabb és/vagy legnépszerűbb dalokat, valamint a szintipopesebm rajongói blog.

6. A vidék felébredése

A nyolcvnas évek központilag szervezett kultúrája, a tűrt-tiltot-támogatott világ összeomlása után vidéken az önkormányzatok kezébe került a helyi kulturális élet megszervezése. Ahol voltak hozzáértő, elhivatott emberek ott egyes kultúrházak fogadták a kisebb közönséget vonzó, helyi együtteseket is és kialakult egyfajta lokális mikro-infrastruktúra, ami összetartotta a közösséget. Vidéken is alakultak alternatív együttesek, klubok, lemezboltok. Ebbe a körbe tartoznak pl. Westminster Apu, Wawwaw, Kinopuskin, a korai Kispál, PG Csoport, Millenniumi Földalatti Vasútvonal és még sorolhatnám... Győrben ez a Petőfi Ifjúsági Házat, benne a büféként üzemelő, babzsákos, sötét-művészi  atmoszférájú 1/2Álom Depresszót, Rütyi Hangváriumát, a Bahia boltot (Trottel és saját kiadású CD-k, kazetták), Wave lemezboltot, meg a közismert kocsmákat jelentette. Sajnos az ébredés csak rövid ideig tartott, a fogyasztói társadalom elterjedése tönkretette a kis, nem túl tőkeerős vállalkozásokat. A vidék, miután minden városban megnyíltak a plázák, megint visszaaludt. 

Esztétika, szimbolika, hangulat

Hogyan is foglalhatnánk össze ezt a korszakot? Eklektikus és átmeneti, benne van a nagy remények utáni kiábrándulás, egészen a nihilizmusig, aztán az izoláció a fejekben kihúzva maradt vasfüggöny miatt, a tehetségek lefojtottsága. Az introspekció, a személyes és társadalmi traumák egymásra rétegződése. Aztán a spirituális keresés, test és lélek kettőssége, gyakori utalások a Biblia, mítoszok, őstudás, pszichológia, és a keleti filozófia világára. Erős DIY jelleg, mint a kreativitással pótolt találékony csóróság meghatósága.  A vizualitás itt is, mint mindenütt a korszakban, meghatározó:  a lemezborítók,  a fanzine-tipográfia, fotók, klubplakátok stílusa, az együttesek arculata közép-európai szinten is egységes, sötét, intellektuális univerzumot teremtett, ami hívójelként működött az erre fogékony közönség számára, mintegy titkos nyelvként működött.

Átmeneti korszak volt: a szabadság megvolt, az egzisztencia, stabilitás még nem és már nem. Minden formálódó, képlékeny volt, beleértve a helyszíneket, az infrastrukúrát, a műfajokat. Nem volt PR, kezdetleges volt a marketing, amatőr a szervezés, a hangosítás általában fülsiketítő, de legalább létezett, nekünk létezett, a miénk volt! Törékeny, múló időszak, egyszeri pillanatok, amit valószínűleg csak jól-rosszul lehet rekonstruálni, az én verzióm így sikerült. Boldog lennék, ha ti is hozzátennétek a magatokét!

A magyar underground dark rock neoavantgárd gyökereiről

Igazság szerint nem voltam a magyar sötét underground színtér belső körének tagja, inkább azt mondhatom, ki-be mozogtam belőle életem során. Most mégis arra jutottam, hogy megírom ennek a sztoriját, ebben a posztban pedig a kezdeteit. Ez nagyrészt egy szubjektív, részben a bőröm alatti mélységig megélt történet. Más része csak összeszedegetett információ, de szeretném, ha elmesélhetném, amit összegyűjtöttem. Ha hiányosan vagy hibásan is, de szeretettel írtam - javítsátok ki, egészítsétek ki. Szeretném szóval elmondani, hogyan voltam, voltunk alternatívok, darkok (akkor így hívták kis hazánkban), honnan erdt ez az egész, hogyan hatott ránk és mi maradt ebből. Forrásként főként Szőnyei Tamás Az újhullám évtizede könyveit, az Artpool Adatbázis neve alatti cikkeit használtam, aki egyszerre volt a korszak átélője és krónikása, de igyekeztem más forrásokat is belinkelni. 

Szóval, az köztudott, hogy az alternatív, a dark underground szubkultúra punk gyermeke. Elég utalni  Siouxsie & The Banshees és a Damned tagjainak jelenlétére a 100 Clubban tartott első nyilvános punk fesztiválon, 1976 szeptember 20-án. Magyarország ekkor a  vasfüggöny mögött, a nemzetközi hatásoktól elzárva létezett, de a zene eléggé párhuzamosan fejlődött a nyugati mintákkal, már amennyire hagyták. Volt egy nagyon fontos művészeti irányzat, a neoavantgárd, amelyből az underground szubkultúra elsősorban összművészeti, ennek részeként zenei irányzatként formálódott ki. Úgy gondolom, ez volt a korszak kultúrájának messzire ható pengeéle. 

Szőnyei Tamás volt a korszak fontos krónikása, aki a Spions: Anna Frank Emlékestjét nevezi meg olyan fontos eseményként, mint az említett 100 Club bulit, 1978. január 15-én. Az egyik ikonikus dal, a  Nirvánia a nihil, undor, kiábrándultság moívumait hozta a közösségbe: " Nirvánia, oh Nirvánia/ egy emberi arc sincs, az egész faj veszett/ Nirvánia, oh Nirvánia / remélem elsőként pusztul el /Nirvánia, oh Nirvánia /semmi kíméletet nem érdemel / hányásnyomok és szeméthegyek /az utcán egész éjjel üvöltenek/ a falakból is gyűlölet sugárzik /és minden idegenre egy késszúrás vár itt..." A folytatás ma már biztosan nem menne át a politikai korretség szűrőjén, de az életérzés tökéletesen átjön. A hallgatóságban jelen volt a későbbi URH, Bizottság tagjainak egy része és mindent megváltoztató inspirációit valószínűleg itt kapta. Nirvánia motívumai később feltűnnek a Kontroll Csoport, Európa Kiadó szövegeiben. 

A Spions nem valódi punkzene volt, hanem része a neoavantgárd mozgalomnak. Az alkotókat itt mélységes belső szabadság jellemezte, könnyedén lépték át a műfaji határokat,  mindenféle társművészeti ágakban alkottak: performansz, irodalom, vizuális művészetek. Kritikát fogalmaztak meg az elnyomó rendszerrel szemben, kijátszották az állami kultúrpolitika rendszerét a második nyilvánosság eszközeivel, itt-és-most érvényes üzeneteik kinyilatkozatásnak hatottak. A közeg a nyugati kapcsolatoktól elzárva fejlődött és egészen egyedien magyar és szabad alkotóközösséget hozott létre elsősorban képzőművészekből. Az irányzat történetéből egy fontos mozzanat a balatonboglári kápolnatárlatok erővel és hatalmi kavarásokkal való felszámolása, erről érdemes elolvasni Galántai György honlapját. Az alkotók szemlélete, érzékenysége messszet túlmutatott a rock kliséin. A magyar punk kezdetben mondhatjuk, a neoavantgárd egyik irányzata volt, ahogy a gondolatiság megnyilvánult a zenében is. A gyorsaság, virtuozitás, a profi technika, a siker, a sok látványos külsőség többé már nem volt mértéke semminek. Annál inkább fontos volt viszont az, hogy itt-és-most személyes igazságok, életérzések kapjanak hangot és leszarták az ORI engedélyt, meg a tűrő-tiltó-támogató hatalmi packázást. Kis idővel később megjelent a magaskultúrába kevésbé beágyazott valódi punk mozgalom, ami ellen a hatalom keményen fellépett, emlékezetes a CPG tagjai elleni szegedi punkper, amiről a szamizdat révén mindenki értesült, aki számít. 

Aztán ahogy fokozatosan kibobtakozott ebben a rengeteg emberben rejlő sokféle tehetség Brezsnyev összevont dupla szemöldökének árnyékában, kiderült, mennyire összetett is ez a zenei mozgalom. Ezt korán észrevette a nemzetközi sajtó. Szőnyei Tamás Az újhullám évtizede II. című könyvében részletesen idézte Chris Bohn a New Musical Expressben 1981. január 10-én megjelent cikkét, amely a hatalmi pozícióból dédelgetett pop és rockegyüttesek helyett olyan bandákra vitte a nemzetközi fókuszt, mint a Beatrice, VHK, Spions, Balaton, URH. Érdemes elolvasni mai szemmel, különösen, ahogy Hobóról Kopaszkutyástul, kissé félreértve a szitut, leszedi a keresztvizet. Érdekes a mi tapasztalatainkkal összevetni az olyan frapáns, erős mondatokat, mint "Az értelmiséget a csavargókkal egy kalap alá véve a hatóságok remélhetőleg minimalizálhatják azok hatását a mainstream gondolkodásra, de valójában azzal, hogy a aluljárók lakóit az undergrounddal azonosítják, egy romantikusan félrevezető mítosz kialakulásához járulnak hozzá. És hogy ellenálljanak mind a hazai underground, mind a nyugati zenének, Magyarország saját hivatalos zenekarokat engedélyez." vagy "Kívülről nézve Magyarország Közép-Európa legliberálisabb és legfejlettebb állama, de a szomszédaival való összehasonlítások sem helytállóak, sem nem hasznosak. A magyar zenészek nagyobb szabadságot élveznek, mint csehszlovákiai kollégáik, de nincsenek illúzióik azzal kapcsolatban, hogy ki tartja a pórázt, bármilyen hosszú is legyen. " De nem kerülheti el a figyelmet a mottó, ami a bevezető részt zárja: "„Nem fogadhatunk el olyan szövegeket, amelyek nem fejeznek ki semmilyen nézőpontot, csak nihilizmust, agressziót és kegyetlenséget olyan zenészektől, akik tizenévesekhez és tizenhat év alattiakhoz szólnak. – Állami lemezkiadó" - a tűrés és tiltás közti madzagrángatók nézőpontja ez. 

1980. szeptember 28-án, a zuglói Kassák Klubban megtartott koncert plakátja
Forrás: https://artpool.hu/muzik/magurh.html

"Azért jöttünk, hogy eltöröljük a hetvenes éveket." Az URH mindössze fél évig működött, de ez mindent megváltoztatott a magyar rocktörténetben. Hangulatjelentés egy széteső világról, páratlan autonómiával és hitelességgel. Nem kértek hivatalos engedélyt, maguk készítették plakátjaikat, informális helyeken léptek fel. Nem grammozták ki szavaikat aszerint, hogy mi az, ami a betiltás előtt még belefér. Az olyan dalok, mint Kétezer, a Bétavill, az Ismeretlen katona már megint sajnos ismerős világról szólnak, a hatalom szinte ugyenúgy nyomorít, mint 45 éve. Ha első kézből szeretnétek megismerni az URH kontextusát, az Artpool Adatbázis ezen cikkét ajánlom, természetesen Szőnyei tollából és  ezt az 1990-es, de újraközölt interjút Menyhárt Jenővel és Müller Péter Ivánnal. 

Menyhárt Jenő az Európa Kiadóval kultikus státuszig jutott, az Igazi hőssel, a Romolj meggel, az athéni széllel és a spártai esővel egy generáció himnuszait írta meg, de ez egy másik történet.

A Kontroll Csoport is 1980-ban alakult,  Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László és Hajnóczy Csaba voltak az eredeti alapító tagok. Az URH feloszlása után csatlakozott Müller Péter Iván. A hangzást a megszokott felálláson túl két szaxofonos tette újszerűvé. Ági ikonikus megjelenést, valami új minőséget adott az egésznek. Hajnóczi Csaba a Zeneakadémián tanult, ezáltal a zene sokkal összetettebb és befogadhatóbb, táncolhatóbb lett. Müller Péter Sziámi, végzettségét tekintve artista és filmrendező, valójában álruhás költő, egzisztencialista, irodalmi magasságú, többrétegű szövegeket hozott és megszületett valami sajátosan magyar postpunk. A színpadkép, a hangulat számomra ezeken kívül a Gavin Friday-féle Virgin Prunest idézi a maga teátralitásával, koncerten túlmutató happeningjeivel, az avantgárd esztétikához kapcsolódással, tabudöntéssel. Ági pedig egy példakép, egy ikon, egy okos és bátor minta volt mindannyiunk számára. Alindának mesélt az életéről itt. 

kép forrása: https://artpool.hu/muzik/magkontr.html

Amit még a Kontroll Csoporttal kapcsolatban érdemes még elolvasni, az Hajnóczi Csaba feljegyzései, közvetlenül a zenekar feloszlása utáni időkből. Pillanatfelvétel arról, hogy mentek a dolgok a nyolcvanas években amatőr, tűrt bandaként:  https://csabahajnoczy.com/tortenet-2/ 

Zeneileg-szövegileg sok érdekes pont volt, például a Johnny Rotten, ugye műanyag szemek és műanyag arc, ez egy explicit, de ironikus tisztelgés a punk példaképek előtt. 

Aztán a szex mint téma az Antibébivel, és a Túlvagyok a szexen utolsó sorainak aranyköpésével, a hatalom kisded, ámde annál nyomasztóbb játszmáiról szóló A rock and roll egy állat, a Besúgók és provokátorok, A félelem háza, a disszidálás tabuját piszkáló Holdfényes májusok, a Szolidaritást megidéző Polak-Wenger, bizony súlyos, a betiltás szélén billegő témák voltak a korban. A bandát rendkívül tehetséges emberek alkották külön-külön is, és a feloszlás után a számos Kontroll-utódzenekar is fantasztikus munkát végzett. A Kontroll tiltása, feloszlása és követő bandái a magyar dark underground alapjai. Tűrt kategóriás lévén, a Konrollnak lemeze nem jelenhetett meg a rendszerváltás előtt, viszont működtek a második nyilvánosság praktikái jó sokáig, a 90-es években is. szamizadat, kazettamásolás, fanzinek formájában és ennek nagyon is megvolt a maga romantikája. 

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a kissé irracionális ötlettel, hogy ennek  művészkörnek a szívbéli szabadsága pillngóhatásként akár kiindulópontja is lehetett annak a turbulenciának, ami a kommunizmus döglődő mamutját végül a földre kényszerítette. 

Szőnyeit idézve a Kontroll Csoport vezéregyéniségei a következő években a párjukkal léptek ismét színre: Hajnóczy Csaba (Kenderesi Gabival) a Kampec Doloresben, Kistamás László (Láng Katival) a Balkan FuTouristban (ahol Lehoczki Károly dobolt), Farkas Zoltán (Csanádi Krisztinával) a Keleti Fényben, Müller Péter Iván és Bárdos Deák Ágnes a Sziámi-Sziámi élén (velük tartott Farkas Zoltán és Ujvári János is).

Kampec Dolores

Az összetett, folkos-jazzes, improvizatív és egyedi énekstílust kifejlesztő, autonóm világot teremtő együttes a zeneileg magasan képzett Hajnóczi Csaba és a fantasztikus Kenderesi Gabi nevéhez köthető. Igényes, a világon bárhol helytálló produkciójuk tízes nagyságrendű lemezt és nemzetközi fellépéseket jelent, ma is aktívan turnéznak és alkotnak, érdemes követni a Facebok-oldalukat. Szőnyei Tamás a Velvet Undergroundhoz (gondolom, Venus In Furs vibe), Cocteau Twinshez méri őket, méltán.

Balkan FuTourist

Kistamás László zenekara 1988-ban adhatta ki a Ding Deng Dong c. lemezt, ami szerintem maga az átvezető kapocs a sötétebb atmoszférába. A nyomasztó disztópia hangulata szólal meg az Űrutazásban: "egy távoli bolygólakó adóvevő készüléken segítséget kééééér", a csábítás és fenyegetés feszültsége, az AIDS veszélye a Tükör című dalban, valamint a mulandóság a Háttérben: "Nincs helyem az időben / A tér szemet vetett rám /Eltűnök a végtelenben /Az út útvonalán". Nekem fontos, szerintem alulértékelt de nagyon. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem.

Keleti Fény

Farkas Zoltán és Csanádi Kriszta alapították 1987-ben. Egy kazettájuk jelent meg Túl késő címmel 1991-ben. Kísérletező, elektronikával, szekvenszerekkel készített zene, kissé populárisabb, mint az elődzenekarok, de rendben van, kellemes. Érdekes módon külföldi említések, pl. a Redditen őket kifejezetten proto-goth formációnak vélik. 

Sziámi formációi

Müller Péter Iván sokirányú tehetségéről, amellyel megajándékozta a magyar közösséget, köteteket lehetne írni. A Sziámi-iterácók körében sok zenész megfordult és rengeteg remek verset, dalt, egyéb produkciót adtak nekünk. De a késő nyolcvanas években a legfogékonyabb fiatal embereinek közérzetét, életérzését biztos, hogy ő fejezte ki a legpontosabban. Gondolok itt az olyan dalokra, mint a Moziklip filmben szereplő Mi már leszoktunk róla és 100 bolha, avagy a kicsit későbbi Ha előrelátó csecsemő lettél volna egyszerre kegyetlen és kicsit seggberugdosósan "szedd már össze magad" hangulatára. De ezek számomra hozzátartoznak a kamaszkori öntudatra ébredés sebezhető pillanatához. S ahogy újranézem a klipeket, úgy változott a világ nagyon sokat, hogy lényegében nem változott semmit.

Ági és a fiúk

A változó felállású zenekar benne utánozhatatlan első magyar női punk ikon Bárdos Deák Ágival továbbvitte a Kontroll örökségét több évtizedes pályája során. Kicsit úgy érzem, Sziámi "túlragyogta" Ágit, hallgassuk csak meg az Ős-Kontroll felvételt, ahol neki volt még kiemeltebb szerepe. Saját dalai is őszinték, különlegesek, erősek. Ági íróként, újságíróként, slam poétaként is megmutatta magát, izgalmas böngészni a honlapját: https://nemenvagyok.com/ . Saját szerepéről, gondolkodásmódjáról ezt az interjút érdemes még elolvasni. Alábecsülik, mennyire fontos példakép nekünk, csajoknak! 

Sexepil

Ha már említettük az Ági és a fiúkat, megfordult benne Vangel Tibor, aki a Sexepil egyik alapembere. Korai éveikben együtt zenéltek a legendáinkkal, később készült egy demó Hegyi Zoli nélkül, majd visszatért az énekes. A korai demókat, koncertfelvételeket visszahallgattam Youtube-on, és egy csomó olyan szám van, ami szamizdat technikák révén keringett az országban a korai időkből, nekem pl. hangról-hangra ismerős ez, rajta remek, de kevésbé hozzáférhető dalokkal, mint a Sex-e-pil, az Irány Irán, vagy a Nyáron éjjel. 

1987-ben kaptak lemezszerződést, 1988-ban felvették azt az albumot, amely számomra minden idők 5 kedvenc albuma között örökre ott lesz: ez az Egyesült Álmok. Milliószor hallgattam, de sosem unom meg ezt a melankolikus atmoszférát, a fekete-fehér filmek hangulatával, az Igazi zöld lenületes titokzatosságával, de a csúcsok csúcsa az Egy a világ, a sejtelem, hogy valakit egy percere sem hagynak sem békén, sem magára az égiek, erős ellenpontot képez,  mégis egyszerre igaz a Cure Faith-jének keresztrefeszített elhagyottságával. Minden tiszteletem a Mick Ness-korszak iránt, de Hegyi Zoli, még ha más területen alkotva élte le az aktív éveit, egyszerűen pótolhatatlan. Egyébként nemrégiben adott ki egy regényfélét, Garázsmenet címmel a kis magyar vidéki valóságról. Persze a későbbi albumoknak is helye van a szívemben és a kazettás fiókomban, kalandos történetükről a 2025-ös Sötét Zaj fesztivál után meséltek olyan sztorikat, hogy csak na...

 F. O. System

1986-ban alakult, 1987-től ért el sikereket, ezek leginkább a legendás Fekete Lyukhoz kötődtek. Az aranyidejükben egy demójuk, egy kazettájuk és egy videoklipjük jelent meg, majd 1991-ben feloszlottak. Új anyagokat ezután elvétve adtak ki, de a időnként még felléptek koncerteken, fesztiválokon. Közben a New Model Army, Christian Death és Cult előzenekaraként is játszottak.  Hihetetlen energiával telített élő jelenlétüket legutóbb az utolsó Alterábán élvezhette a közönség. 

Az ő esetükben a leghasznosabb forrás a Privát rocktörténet volt, amelyből az a legérdekesebb háttérinformáció, hogy a szürke panelrengetegből kinőtt fiatalok adták a szubkultúra bázisát, és a szürke, sivár, perspektívállan élet elleni lázadás fűtötte őket. A zene csak hordozóanyag volt, ami eljuttatta a szélesebb közönséghez a szövegekbe szedett itt-és-most érvényes, őszinte gondolatokat, véleményeket. Mestereik a Mission, Cult, Sisters Of Mercy. Öngyilkosságra biztatással vádolták őket, pedig hangulat sötétebre fordulását a  korszak reménytelensége, valamint a letagadott érzésekkel való szembenézés motiválta. Valójában a Fekete Lyuk közege inspiráló, szabad alkotóhely és közösség volt mindenki számára. 

Visszatérve az Artpool Adatbázisra, Szőnyei Tamás derékhadként hivatkozik olyan korabeli bandákra, mint az Orkesztra Luna, a 2. Műsor, a CMC, a Spenót, a Kézy Chopin, PUF, Ápolók, Csokonai Vitéz Műhely, Millenniumi Földalatti Vasútvonal, Embersport, Art Deco és Hús, Lacht El Bahhtar, Aktus, Máyusi Kalapács, Hidegroncs, Zajártalom, BP Service, Uj Nem, Waszlavik... 
Majd a kilencvenes évek elején eljötek azok az idők, amikor aki akart, templomba mehetett,  aki akart koncertre, együttesek sokasága alakult vidéken is, Az alternatív rock kicsit bekerült egy időre a mainstreambe, majd sokféle irányzatra bomlott. De a kezdetekben nagyjából egy csapatba tartozott mindenki. 

Néha elgondolkodom, hova tűnt a világunkból ez a szabadság új szintjét magával hozó neoavantgárd él,  a kritikus, ironikus, határfeszegető és azt átlépő szemlélete. Szó ami szó, a mai zenei termésből hiányzik a Kontroll Csoport közegét átható mély kulturális beágyazottság, de ha alaposabban megnézzük, ott van az alternatív rockban, annak szülővé vált, lassan öregedő közönségéban, a  fiatal generáció szabadságkeresésében. Vagy ha beütsz egy keresést, abban az irányzat a modern képzőművészet alaprétegeként jelenik meg. Akkor is mélyen formált egy generációt, ha az ember néha úgy is érzi, hogy az átkozott konzumtársadalom felzabálta az egészet. 

Régi poszterek

Márciusban selejtezés közben előkerült egy régi mappa, amiben emlékbe eltett poszterejm voltak. Néhány valahogy beázott, mások teljesen kifakultak, de ez a pár darab elfogadható állapotban maradt. Volt a mappában még egy Kurt Cobain és egy Disintegration-érából való Robert Smith, a hátuljukon rászáradt fogkrémmel, amivel felragasztottuk valahogy a fűrészporos tapátára.  

Győrben az azóta nyomoróságos parkolóházzá alakított PSVMK és a Karantén pub voltak a kedvenc helyeink, s a Rütyi Hangváriuma, Sokan féltek Rütyitől, aki úgy nézett ki a lemezboltjában, mint egy  nyugdíjas Gandalf, aki kalandvágyból bakelitről másolta kazettára a reményt a világban eltévedt tinédzsereknek. 

Vágtázó halottkémek: a megfelelő kifejezés a "nagyon állat"

Sexepil. már az Igazi zöld után...

The Perfect Name: a britpop atmoszférája kis hazánkban

Csörge-tavi Rockmaraton: koszfürdő

Főnix. Helyi hősök