2025 sok jó kis új számot hozott, ezekből válogattam párat, ami valamiért megtetszett. Olyan dalokat, amelyekhez nincs látvány, csak a zene önmagában. Ez afféle 'pure music' lista, TikTok video és shorts nélkül, tehát dopaminfröccs és kérgi izgatás helyett csak a hangulatra figyelve. Az az érdekes, hogy ezeket mind szubjektíve szépnek és a szívemhez közelinek érzékeltem, de a nézettség, felkapottság, ami a számadatokban tükröződik, nagyon-nagyon különböző. Ez semmiképp nem ranglista, inkább pillanatfelvétel, lenyomat, hallgatói naplójegyzet. Szeretnék ellenállni a mindent átható versenykényszernek, de kíváncsi vagyok a miértekre.
Csuda tudja hogy mi és miért illik a trendekbe, miért kapják fel az emberek az egyiket és miért marad visszhangtalan a másik... Az első szakaszban pillantsunk rá a dalokra és a Youtube felületen elért adataikra, de nem gondolom, hogy a hiúság eme vására megfelelő értékmérője lenne bárminek is. Tehát a számok nem a mellettük álló szám miatt értékesek, hanem inkább csak láthatósági mintázatok. Látni, hogy az ismertség, a hosszú karrier, a népesebb, erősebb dark színtérrel jellemezhető származási ország magasabb nézettséget hoz, de a finom részletekben nem látszik ilyen trend.
A mi kis magyar univerzumunk hasonló válogatása a következő adatokat hozta, megjegyezve, hogy ebbe a kategóriába azokat a számokat soroltam, amihez maximum grafikus vizualiser vagy egyszerű loop video készült, nem klasszikus klip. Látszik, hogy kb. egy kisfalunyi ember van, aki magukért a dalokárt követi az előadókat. Megint csak mondom, ezek a számok semmiképpen nem értékítéletek, ilyen kicsi közegben a haverok számától a koncertélmények során meggyőzött rajongókig, ügyes online jelenlétig sok minden befolyásolja az érdeklődést, elkötelezettséget.
A számokat befolyásolja az is, ha egyes dalokat ismert tematikus vlogokon osztanak meg (pl. NOT for the masses, Angel in the Dark, stb., mert ezek a csatornák maguk köré gyűjti a specifikus ízlésű és nagyon nyitott zenerajongókat, akik ugranak az újdonságokra.
Már vártam, hogy újrakezdődjön az őszi klubszezon ezzel a nevezetes
eseménnyel. 2024 májusa óta rendszeres látogatói vagyunk a Kollektíva
rendezvényeinek, és szemünk előtt épül a közönség, alakul ki és válik egyre
szorosabbá a kapcsolati háló. Az arcok fele ismerős, sok mindenkivel
beszélgettem már, és ez hihetetlen jó érzés, és megerősít abban, hogy ez a
szervező csapat hihetetlen küldetést visz véghez.
Jó volt tehát viszontlátni a helyet, ahol újdonság volt a Dr. Máriáss
minikiállítása a technikásan kidolgozott, de tartalmilag annál ironokusabb
képekkel, no meg a női mosdóban felszigszalagozott Lemmy Kilmister, aki
poszterről szemez veled a trónon.
Furunculus
A mi drága Nagy Gyulánk csapata indította a programot. Bár nem vagyok otthon
az instrumental hardcore műfajban, de lenyűgözött az a pasis energia, amit
árasztott a zenéjük, színpadi mozgásuk, pörgésük. A kivetítőn egy
történetfolyam hömpölygött a vallások sötét oldaláról: üldözés, kínzás,
háborúk képei, és ennek bizonyos pontjain lépett be a zenekar aláfesteni a
borzalmakat, hitelesen.
Sythetic Destiny
Ez a fiatal csapat rendkívül színpadképes, remekül néznek ki! Különösen az
énekes, Eperjesi Júlia fellépőruhája, sminkje volt sötéten sejtelmes és
mégis elegáns. A zene, amit hoztak nekünk, a korai Bonanza Banzai nyomasztó
utópiáit idézi, de ízig-vérig új évezredbeli is. Egy összeomló világ
széthullásának nyomasztó képeit, egy rendszerhibás mátrixot idéz fel ez a
darkwave projekt, de gyönyörű szirénhangon. Az áprilisban megjelent
EP, a No more Bright Days dalait 45 percnyi koncertprogrammá egészítették ki, aminek érdekes
momentuma volt a Syntax Error-feldolgozás, a Szégyenfolt. Kiemelném a
kedves, közvetlen kommunikációt a közönséggel, igazán magukkal ragadóak
voltak.
Olgha
Ez a 21 éves, lengyel és olasz kötődésű fiatalember, annak ellenére, hogy a
neve orosztanárokat idéz, egyfajta
sötét szintipopot
játszik hihetetlen lendülettel Ezt úgy kell érteni, hogy az intenzív mozgása
miatt alig sikerült éles képet készíteni róla, igaz, hogy csak egy egyszerű
alap telefonnal blogolok. Vad energiákat mozgósít a produkciójában, amire ez a
közönség persze, hogy vevő, a lengyel nyelvű dalok tökéletesen éltek a
színpadon. Mindemellett volt benne egyfajta kölyökkutyás cukiság, teljesen
szerethető produkció.
Black Nail Cabaret
Fellépésük mindig ünnepi alkalom. Tavaly tavasszal szintén a Betonban láthattuk élőben Illés-Árvai Emese duójának produkcióját, és nagyon vártam, hogy ismét láthassam őket. A rövid fellépés számait úgy láttam, a nagyérdemű szinte kívülről tudta, elkötelezett rajongótáboruk alakult ki. Egy életmű slágerparádéja: Darkness Is A Friend, a vággyal teli Hegy, No Gold, Veronica, stb. A dalok egy része új vizuált is kapott. Emese remek formában lelkesítette a népet, és teljesen megérdemelten tomboló rajongás vette körül.
Aux Animaux
Kíváncsisággal vártam a svéd előadó fellépését, amit hauntwave címkével hirdettek. A neten ijesztő képek, horrorisztikus maszkok és smink, a Bandcampen sötét szintipop, legutóbb pl. a Dancing Plague-val dolgoztak közös projekten hallhattunk róla. Mi fán terem ez? A fiatal hölgy az előadásain pantominet, táncot, élő basszusjátékot használ, valamint egy theremin nevű fura hangszert, ami úgy néz ki, mint egy nagy wifi-router, és a zenész mozgását érzékeli, hangokká alakítja és felerősíti hátborzongató effektekké. Hangszertörténetileg elég különleges holmi. De van az egészben valami, amit sem a fotók, sem a mozgóképek, sem a hangfelvétel nem hoz át: ez a személyes varázs. Van ebben az ifjú hölgyben valami leírhatatlan, sötéten bájos, mégis kedves vonzerő, a színpadi személyisége olyan, mintha a Tim Burton animációiban szereplő bábok egyike elevenedett volna meg. Ezt semmiféle közvetett csatorna nem hozza át, ő az akit élőben kell látni. A zene az élő fellépésen itt is komoly plusz intenzitást kapott. Megható volt The Soft Moon-ra való emlékezése. Pörög, ugrál, táncol, pózol, Siouxsie stílusában csuklatja a csodás hangját, lejön a közönség közé, együtt énekel a Synthetic Destiny énekesével, hihetetlen! A program vége egy órát csúszott a tervezetthez képest, de minden perce megérte, ajándék volt. Jó kis interjút olvashattok vele itt.
Merch és egyebek
Volt szerencsénk a Black Nail Cabaret Emeséjével és Aux Animaux-val találkozni, pár szót váltani, és mindig elismerésre késztet a szerény kedvesség és a profi hozzáállás, ami jellemző ezen a színtéren alkotókra. Remélem kapnak vissza egy keveset abból az energiából, amivel hetekre feltöltenek minket. Az egész rendezvény hátterében ott van persze a szervezők lenyűgöző munkája és áldozata, ahogy felépítik és összetartják a közösséget. Sajnos a heti fáradtság okán már Man + Machine és Lvcretia programját kihagytam, de nagyon sajnálom, és ha bírom, legközelebb mindenképp maradok. Januárban jön a folytatás az esemény fb-oldala szerint: mayberiansansküllots / véna / barkingbabiesband / transkepler / dieverletzt_
.jpg)
