Death Disco Vol. 9 a Betonban: Furunculus, Synthetic Destiny, Olgha, Black Nail Cabaret, Aux Animaux és a többiek

 Már vártam, hogy újrakezdődjön az őszi klubszezon ezzel a nevezetes eseménnyel. 2024 májusa óta rendszeres látogatói vagyunk a Kollektíva rendezvényeinek, és szemünk előtt épül a közönség, alakul ki és válik egyre szorosabbá a kapcsolati háló. Az arcok fele ismerős, sok mindenkivel beszélgettem már, és ez hihetetlen jó érzés, és megerősít abban, hogy ez a szervező csapat hihetetlen küldetést visz véghez. 

Jó volt tehát viszontlátni a helyet, ahol újdonság volt a Dr. Máriáss minikiállítása a technikásan kidolgozott, de tartalmilag annál ironokusabb képekkel, no meg a női mosdóban felszigszalagozott Lemmy Kilmister, aki poszterről szemez veled a trónon. 

Furunculus

A mi drága Nagy Gyulánk csapata indította a programot. Bár nem vagyok otthon az instrumental hardcore műfajban, de lenyűgözött az a pasis energia, amit árasztott a zenéjük, színpadi mozgásuk, pörgésük. A kivetítőn egy történetfolyam hömpölygött a vallások sötét oldaláról: üldözés, kínzás, háborúk képei, és ennek bizonyos pontjain lépett be a zenekar aláfesteni a borzalmakat, hitelesen.

Sythetic Destiny

Ez a fiatal csapat rendkívül színpadképes, remekül néznek ki! Különösen az énekes, Eperjesi Júlia fellépőruhája, sminkje volt sötéten sejtelmes és mégis elegáns. A zene, amit hoztak nekünk, a korai Bonanza Banzai nyomasztó utópiáit idézi, de ízig-vérig új évezredbeli is. Egy összeomló világ széthullásának nyomasztó képeit, egy rendszerhibás mátrixot idéz fel ez a darkwave projekt, de gyönyörű szirénhangon.  Az áprilisban megjelent EP, a No more Bright Days dalait 45 percnyi koncertprogrammá egészítették ki, aminek érdekes momentuma volt a Syntax Error-feldolgozás, a Szégyenfolt. Kiemelném a kedves, közvetlen kommunikációt a közönséggel, igazán magukkal ragadóak voltak. 

Olgha

Ez a 21 éves, lengyel és olasz kötődésű fiatalember, annak ellenére, hogy a neve orosztanárokat idéz, egyfajta sötét szintipopot játszik hihetetlen lendülettel Ezt úgy kell érteni, hogy az intenzív mozgása miatt alig sikerült éles képet készíteni róla, igaz, hogy csak egy egyszerű alap telefonnal blogolok. Vad energiákat mozgósít a produkciójában, amire ez a közönség persze, hogy vevő, a lengyel nyelvű dalok tökéletesen éltek a színpadon. Mindemellett volt benne egyfajta kölyökkutyás cukiság, teljesen szerethető produkció. 

Black Nail Cabaret

Fellépésük mindig ünnepi alkalom. Tavaly tavasszal szintén a Betonban láthattuk élőben Illés-Árvai Emese duójának produkcióját, és nagyon vártam, hogy ismét láthassam őket. A rövid fellépés számait úgy láttam, a nagyérdemű szinte kívülről tudta, elkötelezett rajongótáboruk alakult ki. Egy életmű slágerparádéja: Darkness Is A Friend, a vággyal teli Hegy, No Gold, Veronica, stb. A dalok egy része új vizuált is kapott. Emese remek formában lelkesítette a népet, és teljesen megérdemelten tomboló rajongás vette körül. 

Aux Animaux

Kíváncsisággal vártam a svéd előadó fellépését, amit hauntwave címkével hirdettek. A neten ijesztő képek, horrorisztikus maszkok és smink, a Bandcampen sötét szintipop, legutóbb pl. a Dancing Plague-val dolgoztak közös projekten hallhattunk róla. Mi fán terem ez? A fiatal hölgy az előadásain pantominet, táncot, élő basszusjátékot használ, valamint egy theremin nevű fura hangszert, ami úgy néz ki, mint egy nagy wifi-router, és a zenész mozgását érzékeli, hangokká alakítja és felerősíti hátborzongató effektekké. Hangszertörténetileg elég különleges holmi. De van az egészben valami, amit sem a fotók, sem a mozgóképek, sem a hangfelvétel nem hoz át: ez a személyes varázs. Van ebben az ifjú hölgyben valami leírhatatlan, sötéten bájos, mégis kedves vonzerő, a színpadi személyisége olyan, mintha a Tim Burton animációiban szereplő bábok egyike elevenedett volna meg. Ezt semmiféle közvetett csatorna nem hozza át, ő az akit élőben kell látni. A zene az élő fellépésen itt is komoly plusz intenzitást kapott. Megható volt The Soft Moon-ra való emlékezése. Pörög, ugrál, táncol, pózol, Siouxsie stílusában csuklatja a csodás hangját, lejön a közönség közé, együtt énekel a Synthetic Destiny énekesével, hihetetlen! A program vége egy órát csúszott a tervezetthez képest, de minden perce megérte, ajándék volt. Jó kis interjút olvashattok vele itt.

Merch és egyebek

Volt szerencsénk a Black Nail Cabaret Emeséjével és Aux Animaux-val találkozni, pár szót váltani, és mindig elismerésre késztet a szerény kedvesség és a profi hozzáállás, ami jellemző ezen a színtéren alkotókra. Remélem kapnak vissza egy keveset abból az energiából, amivel hetekre feltöltenek minket. Az egész rendezvény hátterében ott van persze a szervezők lenyűgöző munkája és áldozata, ahogy felépítik és összetartják a közösséget. Sajnos a heti fáradtság okán már Man + Machine és Lvcretia programját kihagytam, de nagyon sajnálom, és ha bírom, legközelebb mindenképp maradok. Januárban jön a folytatás az esemény fb-oldala szerint: mayberiansansküllots / véna / barkingbabiesband / transkepler / dieverletzt_