A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Crow Black Dream. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Crow Black Dream. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 25., csütörtök

Pure music - Dalok körítés nélkül

 2025 sok jó kis új számot hozott, ezekből válogattam párat, ami valamiért megtetszett. Olyan dalokat, amelyekhez nincs látvány, csak a zene önmagában. Ez afféle 'pure music' lista, TikTok video és shorts nélkül, tehát dopaminfröccs és kérgi izgatás helyett csak a hangulatra figyelve. Az az érdekes, hogy ezeket mind szubjektíve szépnek és a szívemhez közelinek érzékeltem, de a nézettség, felkapottság, ami a számadatokban tükröződik, nagyon-nagyon különböző. Ez semmiképp nem ranglista, inkább pillanatfelvétel, lenyomat, hallgatói naplójegyzet. Szeretnék ellenállni a mindent átható versenykényszernek, de kíváncsi vagyok a miértekre.



Csuda tudja hogy mi és miért illik a trendekbe, miért kapják fel az emberek az egyiket és miért marad visszhangtalan a másik... Az első szakaszban pillantsunk rá a dalokra és a Youtube felületen elért adataikra, de nem gondolom, hogy a hiúság eme vására megfelelő értékmérője lenne bárminek is. Tehát a számok nem a mellettük álló szám miatt értékesek, hanem inkább csak láthatósági mintázatok. Látni, hogy az ismertség, a hosszú karrier, a népesebb, erősebb dark színtérrel jellemezhető származási ország magasabb nézettséget hoz, de a finom részletekben nem látszik ilyen trend. 

A mi kis magyar univerzumunk hasonló válogatása a következő adatokat hozta, megjegyezve, hogy ebbe a kategóriába azokat a számokat soroltam, amihez maximum grafikus vizualiser vagy egyszerű loop video készült, nem klasszikus klip. Látszik, hogy kb. egy kisfalunyi ember van, aki magukért a dalokárt követi az előadókat. Megint csak mondom, ezek a számok semmiképpen nem értékítéletek, ilyen kicsi közegben a haverok számától a koncertélmények során meggyőzött rajongókig, ügyes online jelenlétig sok minden befolyásolja az érdeklődést, elkötelezettséget. 


A számokat befolyásolja az is, ha egyes dalokat ismert tematikus vlogokon osztanak meg (pl. NOT for the massesAngel in the Dark, stb., mert ezek a csatornák maguk köré gyűjti a specifikus ízlésű és nagyon nyitott zenerajongókat, akik ugranak az újdonságokra. 

2025. december 22., hétfő

2025 - Kedvenc magyar albumok

Magyarországon, ha jól gondolom, egy nagyobb falunyi ember van, aki naprakészen követi a sötétebb underground színteret, és talán kisvárosnyi, akire a felkapottabb eseményeken potenciálisan lehet számítani. Így hálás szívvel gondolok arra, hogy mégis annyira itt vagyunk egymásnak, hogy tisztességes csokornyi új albumot kaptunk a mi alkotóinktól, ez fantasztikus. Mi a jellemző erre az évre, ezekre a zenékre? Az átmenetek, a lassú vagy földrengésszerű változás, a világban tapasztalható kilátástalanság tükrözése, spiritualitásba kapaszkodás vagy utána a kilátástalan nihil, szorongás, keserűség... 2025 azt hiszem, nem volt egy könnyű év senkinek. A hozzám legközelebb álló albumok idén a következők voltak: 

Cawatana: Beyond The Glory


A nyár elején megjelent album mutatja meg, mennyire hosszú utat járt be pályafutása során csapat a folk gyökerektől a minimalista elektronikus zenéig. Mintha a génmutáción átesett magból egy másik növény kelt volna ki. A megjelenés apropója a hosszú karrier számos kerek évfordulója. A számokat új verzióban, a koncerteken használt beállításokkal és fekszerelésekkel adták ki, főleg analóg szintetizátorok felhasználásával. Robotszerű vokál, hideg hatás jellemzi az albumot, de feszes, pontos, összerakott, igényes anyag.

Crow Black Dream: Peremvidék

A fáradhatatlan székesfehérvári apa-fia duó új albuma április végén jelent meg. Sötét, küszködő album, határhelyzet és változás mérhetetlen személyes fájdalommal. Sötét tájakon tett belső utazás, csupa nehéz érzés, útkerés egy átmenetekkel teli belső határvidéken.  Megjelennek az albumon a korábbi dalok, mint pl. a Fantomfájdalom új változatai. Zeneileg az elektronikát felülrétegző gitárok, sűrű textúrák, nyers ének jellemzi. 

Kékmandarin: Rabszolgalét



Hideg közönbösséggel és izzó tehetetlenséggel a tekintetében néz szembe 2025-tel a Kékmandarin új albuma. Reflexió a nyomasztó hétköznapokra, a kiszolgáltatottságra, a világba vetettség tehetetlenségére, elveszett spiritualitásra.  Az elektronikus alapokra hideg szintetizátorrétegek  és szaggatott gitárok rakódnak. A 16 számos albumon a kedvenceim a Rabszolgalét,  az Istenek most szabadságon, az Essen. Utánunk az özönvíz... 

iamyank: STNTLN

Konceptalbum? Nem tudom... valami egészen egyedi, irányzatokba sorolhatatlan zenei produktum.  Stílusokon messze túlmutató, azokat funkcionálisan, eszközként felhasználó áramló, kavargó sok szálon összetett zene. Mesélős, elveszettséget és magányt tematizáló, sok(k)hatású album. Az alapmotívum az erdő: a bolyongás a külső/belső vadonban. Útkeresés, elveszettség, fenyegetés, tragédia előérzete és árnyéka. Gyönyörű, szenvedélyes, ősi rétegeket megmozgató női vokál koronázza meg a legrdámaibb pillanatokat. Gyertafény és egy üveg vörösbor mellé, magányos estékre illik a legjobban, ahol teljes befelé figyelés mellett hagyjuk kinyílni azt a bizonyos átjárót.

Itinera: Kör


Különös album ez a Kör, ezer szálon kötődik a népzenei hagyományokhoz, szinte a neolitikumba húzódó hajszálgyökerekkel, tündérszerűen könnyed formanyelven. Kicsit statikus, a végtelenség, archetipikusság, az emberi természet állandósága mélyrétegeivel, ugyanakkor sejtelmes, kísérteties és elektronikusan delejes is, és végtelenül 21. századi. 

Raklap: Fellegek


Tavasszal láttuk őket élőben, az album megjelenése előtt, de augusztus vége óta néma csend van körülöttük, ha jól gondolom, a felállás változása miatt. A hívószó székely posztpunk Sepsiszentgyörgyről, de a zene sok szállal kötődik az alternatív szcénához, a Kispálos-Bizottságos világ legjobb hagyományaihoz. Ugyanakkor a legjobbat hozták ki abból, ahogy maguk találták ki magukat. Az album dallamos, gitárcentrikus, földhözragadt, összefogott zene, áramló természeti képekkel, amelyet rendkívül felélénkit a női és férfi énekes hangjának kontrasztja. A halkabban daloljatok pl. nyers punk, az Elúszom csúszkáló hangú ballada. Szép klipek is készültek, a Bikák c. dalban Kollár-Klemencz László is közreműködik. Reméljük, hogy meg tudják oldani a tagproblémákat és folytatják. 


Egy meg is és nem is jelent album...


Mint a mesében az okos lány. hoztak is nagylemezt, meg nem is. Igaz, hogy elérhető Yt-on, amit számonként letölthet a felhasználó, ha akar. Ez a H.O.L.T. 2025-ös LP-je, ami az év albuma valahol... csak hivatalosan nem hozzáférhető sem fizikai, sem elektronikus formátumban. Nem szekálás akar lenni, tudom az élethelyzetet, meg mindent, de azért én a helyetekben lehajolnék azért az apróért, fiúk, ami a Bandcampról csurran-cseppen, és a fiam is nyaggat egy pólóért, vagy legalább egy hűtőmágnesért... vagy kénytelenek leszünk DIY módszerrel megcsinálni mgunknak. 







2025. március 29., szombat

Death Disco 7. Győr, Beton, 2025. 03. 28.

Hónapok óta vártam már ezt a bulit, mert sajnos nekem elég ritkán jön össze, hogy esti rendezvényekre eljussak. Különösen, hogy helyi (gitár)hőseink, a H.O.L.T. zenekar volt a nyitó produkció. Laliék nagyon-nagyon odatették magukat, az énekesük is frissebb formában volt, mint december végén, hiába no, tavaszodik. Úgy zúztak a srácok, hogy beleremegett a Beton. A jól ismert számok között jammeltek, elszálltak, elővettek néhányat a korábbi formációik számaiból is. Időnként Cure-gitártémák bukkantak fel a szólókban, amit a nézők nagyon is díjaztak. Laza és eleven volt a koncert, kár, hogy a közönség egy része a kültérben maradt. 

Nekem a mostani hazai színtér legszerethetőbb bandája az négyesfogat, az utolsó hangig "igazi" zenét játszanak és kitartanak annak ellenére, hogy szinte az összes fiatalabb korosztályban az elektronika és a bulikultúra a menő. Híven őriznek egy sötéten ragyogó darabot az igazi rock and roll szívből. 


A második fellépő a Crow Black Dream duója volt. Pár napja már készültem rájuk, többször is meghallgattam a legutóbbi lemezüket, a tavalyi Szabadíts felt. Régóta szerettem volna élőben látni ezt az apa-fia duót, és úgy találom, az eddigi koncertvideókhoz képest teljesen újszerű élményt adtak. Halálközeli témái ellenére földhözragadt és vitális produkcióra számítottam, helyette elegánsan kiszámított és talán kicsit távolságtartó fellépést kaptunk. Eleve már a megjelenésük, a hosszú felöltő a keves papán és a neccfelső a fián hangulatteremtő volt, aztán a kivetítőn megjelenő képek, klipek sötét, borongós atmoszférája ragadott magával. Sorra hallgattuk az említett lemez dalait, például a Fázom, féleket, a Ki vagyok ént és a végén a HOLD-feldolgozást, a Nem elég című dalt, azzal a nyolcvanas-kilencvenes éveket megint jelenevővé tevő videóval. Átható, érzéki és vizualitással nagyon átszőtt élmény volt számomra az élő fellépés, teljesen más a hatása, mint akár a március 14-i S8-as koncertnek. Kitettek magukért Kovácsék a Beton közönsége kedvéért, amiért hálásak lehetünk és várjuk a beígért új albumot. 

A Touch By Touch osztrák párosa nagyon más stílus, egy elektro-duóról beszélünk, akik bevonzották a fiatalabb közönséget (ezt úgy értem, harmincasokat). Nem vagyok jártas a partykultúrában, de mindenképp helye van ennek is a Beton közegében. A produkciójuk energikus és a lézerkesztyűknek hála, látványos. Figyeltem és tanultam. A Youtube-ról hoztam át egy videót a hangulathoz. 

Az este negyedik fellépője a Ductape volt, akik két koncertet is adnak idén Magyarországon és ebből az elsőt a Betonban. Zenéjükről az első benyomásom a hangzás gazdagsága. Sajnos, azt látom, hogy a műfaji felfutás következményeképp rengeteg a tök egyforma, unalmas szám, de ebből a sivatagi egyformaságból a Ductape messze kiemelkedik az eredetiségével. Tetszett, hogy dalaikban kellemes egynsúlyban hallhatók a gitár és a szintik, és valahogy egybefogják, összegzik a nyolcvanas-kilencvenes évek és az ezredforduló óta eltelt két évtized zenei történéseit. Figyelmet megragadó és intenzív színpadi jelenlétük még egy jelentős adag plusz energiát ad a dalok amúgy is izgalmas alapverziójához. 

Megragadó volt Caglan gyönyörű fellépőruhája, amely talán a török hagyományokra utalt szabásában és anyaghasználatában, mindenesetre ez is egyedi darab volt az instagothok egyenruháihoz képest. A zene, mint mondtam, őrülten intenzív és táncolható, eredeti, látomásos és gyönyörű. Előkerült a Sisters Of Mercy Marian-feldolgozása is a saját dalok mellett. Ami még megragadott, hogy ebből a társaságból árad egyfajta alázat, odaadás a produkciójuk iránt, amit az egész program alatti jelenlétük és az a tény is bizonyít, hogy másfél órát voltak a színpadon, pedig eddigi "sztár"peodukciók általában 35-40 percig tartottak. Pár szót sikerült a program közben váltanunk, amikor kértem a CD-re egy dedikálást és úgy tapasztaltam, végtelenül kedves emberek. 


Ami még számomra fontos, a Kollektíva közösségépítő munkája és a Beton mint klubhelyszín az a hely, ahol a zene vonzása mientén mindig összefuthatunk rég nem látott barátainkkal és az elmúlt egy évben rendszeressé váltak a találkozások, megerősítette a kapcsolatunkat és élmények sokaságát őrizzük magukban, amiért nem tudunk elég hálásak lenni.