Hónapok óta vártam már ezt a bulit, mert sajnos nekem elég ritkán jön össze, hogy esti rendezvényekre eljussak. Különösen, hogy helyi (gitár)hőseink, a H.O.L.T. zenekar volt a nyitó produkció. Laliék nagyon-nagyon odatették magukat, az énekesük is frissebb formában volt, mint december végén, hiába no, tavaszodik. Úgy zúztak a srácok, hogy beleremegett a Beton. A jól ismert számok között jammeltek, elszálltak, elővettek néhányat a korábbi formációik számaiból is. Időnként Cure-gitártémák bukkantak fel a szólókban, amit a nézők nagyon is díjaztak. Laza és eleven volt a koncert, kár, hogy a közönség egy része a kültérben maradt.
Nekem a mostani hazai színtér legszerethetőbb bandája az négyesfogat, az utolsó hangig "igazi" zenét játszanak és kitartanak annak ellenére, hogy szinte az összes fiatalabb korosztályban az elektronika és a bulikultúra a menő. Híven őriznek egy sötéten ragyogó darabot az igazi rock and roll szívből.
A második fellépő a Crow Black Dream duója volt. Pár napja már készültem rájuk, többször is meghallgattam a legutóbbi lemezüket, a tavalyi Szabadíts felt. Régóta szerettem volna élőben látni ezt az apa-fia duót, és úgy találom, az eddigi koncertvideókhoz képest teljesen újszerű élményt adtak. Halálközeli témái ellenére földhözragadt és vitális produkcióra számítottam, helyette elegánsan kiszámított és talán kicsit távolságtartó fellépést kaptunk. Eleve már a megjelenésük, a hosszú felöltő a keves papán és a neccfelső a fián hangulatteremtő volt, aztán a kivetítőn megjelenő képek, klipek sötét, borongós atmoszférája ragadott magával. Sorra hallgattuk az említett lemez dalait, például a Fázom, féleket, a Ki vagyok ént és a végén a HOLD-feldolgozást, a Nem elég című dalt, azzal a nyolcvanas-kilencvenes éveket megint jelenevővé tevő videóval. Átható, érzéki és vizualitással nagyon átszőtt élmény volt számomra az élő fellépés, teljesen más a hatása, mint akár a március 14-i S8-as koncertnek. Kitettek magukért Kovácsék a Beton közönsége kedvéért, amiért hálásak lehetünk és várjuk a beígért új albumot.
A Touch By Touch osztrák párosa nagyon más stílus, egy elektro-duóról beszélünk, akik bevonzották a fiatalabb közönséget (ezt úgy értem, harmincasokat). Nem vagyok jártas a partykultúrában, de mindenképp helye van ennek is a Beton közegében. A produkciójuk energikus és a lézerkesztyűknek hála, látványos. Figyeltem és tanultam. A Youtube-ról hoztam át egy videót a hangulathoz.
Megragadó volt Caglan gyönyörű fellépőruhája, amely talán a török hagyományokra utalt szabásában és anyaghasználatában, mindenesetre ez is egyedi darab volt az instagothok egyenruháihoz képest. A zene, mint mondtam, őrülten intenzív és táncolható, eredeti, látomásos és gyönyörű. Előkerült a Sisters Of Mercy Marian-feldolgozása is a saját dalok mellett. Ami még megragadott, hogy ebből a társaságból árad egyfajta alázat, odaadás a produkciójuk iránt, amit az egész program alatti jelenlétük és az a tény is bizonyít, hogy másfél órát voltak a színpadon, pedig eddigi "sztár"peodukciók általában 35-40 percig tartottak. Pár szót sikerült a program közben váltanunk, amikor kértem a CD-re egy dedikálást és úgy tapasztaltam, végtelenül kedves emberek. 
Ami még számomra fontos, a Kollektíva közösségépítő munkája és a Beton mint klubhelyszín az a hely, ahol a zene vonzása mientén mindig összefuthatunk rég nem látott barátainkkal és az elmúlt egy évben rendszeressé váltak a találkozások, megerősítette a kapcsolatunkat és élmények sokaságát őrizzük magukban, amiért nem tudunk elég hálásak lenni.
Az este negyedik fellépője a Ductape volt, akik két koncertet is adnak idén Magyarországon és ebből az elsőt a Betonban. Zenéjükről az első benyomásom a hangzás gazdagsága. Sajnos, azt látom, hogy a műfaji felfutás következményeképp rengeteg a tök egyforma, unalmas szám, de ebből a sivatagi egyformaságból a Ductape messze kiemelkedik az eredetiségével. Tetszett, hogy dalaikban kellemes egynsúlyban hallhatók a gitár és a szintik, és valahogy egybefogják, összegzik a nyolcvanas-kilencvenes évek és az ezredforduló óta eltelt két évtized zenei történéseit. Figyelmet megragadó és intenzív színpadi jelenlétük még egy jelentős adag plusz energiát ad a dalok amúgy is izgalmas alapverziójához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése