A fast fashion alternatívái

Mostanra már elég nyilvánvaló, hogy fast fashion elég problémás forrás a ruhák és kiegészítők beszerzéséhez, a modern rabszolgatartás mélyen tisztességtelen formáit tartják életben a globalizált textilpiacon. Ráadásul  a gyártás, csomagolás és értékesítés során rengeteg hulladék keletkezik, ami a harmadik világban köt ki megint, körbeutazva a világot, sok esetben anélkül, hogy valaha viselték volna az adott holmit. Ezzel az őrülten pörgetett mókuskerékkel együtt jár a természet károsítása, az erőforrások felélése. A csábító árakhoz gyakran társulnak minőségi problémák: hitvány műszálas anyagok, gyenge varrások, előnytelen szabásvonalak. A gyorsdivat-marketing velejárója a felesleges vásárlásra ingerlő költséges mikrotrendek fel- és eltűnése. Talán ezen a bevezetett vámok fékeznek egy kicsit. 

Erre természetesen reagálnak az alt közösség tagjai is, amiből felelősség és jószándék érződik és ez nagyon fontos. Ahogy a mondás tartja: az etikus az új fekete. A legmesszebbmenőkig támogatandó az etikus ruhavásárlás, a fogyasztói tudatosság, de ez sem egyszerű kérdés. A híresebb alternatív márkák gyártási, forgalmazási modellje alig különbözik a fast fashion piac egyéb szereplőitől, annak minden károkozásával együtt. 

A szűkebb szegmensben a vásárlóerő egyben fegyelmező erő is: a vásárlók bojkottja megingathat cégeket, egy-egy kétes és vitatható üzleti döntés komoly forgalomkiesést okozhat. Ezzel együtt sem könnyű a választás, időről időre felbukkannak aktualizált listák a tilos és ajánlott márkák követhetetlen sokaságáról. Aki anyagilag megteheti, vásárlásával jó, ha támogatja a kisebb, helyi kötődésű gyártókat a munkahelyek megőrzése és az ökológiai lábnyom csökkentése érdekében. Vagy csak úgy szívből. 

De az egyszerű vásárló leginkább a szemeit és a pénztárcáját követi. Mondjuk ki őszintén: a márkás rockruházat nagyon drága lehet. Ez a szegmens is éppúgy a mindent termékké változtató rendszer része. Innentől az alt divat sem tűnik másnak, mint rongyrázásnak, anyagi helyzet prezentálásának. Probléma lehet még a méretválaszték hiánya a jó pedigréjű cégeknél is, a méretinkluzivitás 3X felett kevés cégnél elérhető. Van a népszerű alt márkákban valami bántóan, vulgárisan egyértelmű formenyelv, kreativitást korlátozó, megfelelési kényszert erőltető uniformis jelleg, amit nem mindenki talál követendőnek. 

Általában dolgoznunk kell egy normál civil munkahelyen, az ember szeretné azért megmutatni magát, de nem a bőr alá férkőzhetős módon. Bizonyos határokat be kell tartani. Egy idő után mindenki megtanulja a konzervatív közeg támadáspontjait és triggereit, hogy mi milyen sztereotípiákat kapcsol be, mi az, ami vállalható, mit érdemes inkább kerülni egy adott társas környezetben. A finomabb, elegánsabb elemek beszivárgása a dresszkódba talán a legjobb út. 

Az alternatív és rock boltok kínálatában inkább fotózásra és influencerek kiszolgálására alkalmas darabok vannak. De hát a többségünknek normál, civol munkahelye van! Hatalmas piaci rés, hogy alig találni olyasmit, ami egy dolgozó nőnek megfelel, praktikus, egyszerűbb, kényelmes holmikat egy kis csavarral. Sőt, nem is nagyon találni vizuális segítséget egy működő goth/alt munkahelyi stílushoz. Ez a hiány inspiráló, mert az ember kénytelen lesz kitalálni a sajátját.

Három szempont van, legyen a vásárolt termék viszonylag etikus, viszonylag fenntartható és viszonylag megfizethető. A tapasztalatom az, hogy ebből a három feltételből max 2 teljesülhet egyszerre. Ha etikus és karakteres, marha drága. Ha megfizethető és karakteres, akkor fast fashion, annak minden terhével. Ha etikus és megfizethető, akkor jellgetelen és unalmas. 

A praktikum azt mondja, hogy néhány karakteres fast fashion darabot, kardigánokat, ruhákat,ha jól választunk, nemcsak párszor, hanem évekig hordhatunk, ha vigyázunk rá. hosszú ciklusúvá alakítva a termék pár felvevésre szánt életútját. Az alapdarabok, pl. leggingsek, farmerek, topok lehetnek etikusan előállított, tartós alapdarabok. És beleférhet néhány drágább, karakteresebb kiegészítő, pl. ékszer, sál, táska, ami igazán nagyon tartós holmi lehet. 

Ebből következik a felértékelődő second hand kereskedelem, amely szintén környezetbarátabb alternatíva, pélául a Vinted vagy a Marketplace, ha van türelmed hozzá. Szintén egyre többet ér a varrástudás, számtalan rövid oktatóvideó kering az egyszerű DIY fogások bemutatásáról. Lehetőségek garmadáját nyitja meg egy kúposfogó vagy szegecselőkészlet. A mindennapi ruhák egyedivé alakítására (nyomat, foltok vagy felvarrók felapplikálása, festés, szegcselés, fűzőrész kialakítása, biztostűk) ismét reneszánsát éli, mint a gazdasági lejtmenetek idején általában.

Tudom, a világot Kínában gyártják, de mégis van egy alternatíva, nemzetközi szinten az Etsy, ahol mindenre is van egyedi termék, akár még kézműves parfümökre is, különféle árkategóriákban. A német aloldalt ajánlanám, azt is linkeltem be az egyszerűbb EU-n belüli szállítás miatt. 

Ennek magyar megfelelője a kézművesek termékeit, shopjait egyesítő Meska. Itt helyi alkotókat,  mestereket támogathatsz a fast fashion helyett, ráadásul egyedi darabokra tehetsz szert. Az ár különféle, többféle kategóriában is vannak termékek. Ruhák, rengeteg ékszer, lakberendezési tárgyak, dekorációk. Szeretem keverni az egyszerű alapdarabokat és a különlegesebb elemeket, és kedvelem a mindennapokban is jól hordható, kapszulagardrób logikával összeállítható szetteket mutatósabb kiegészítőkkel. Ez elég fenntartható is. A Meskán a vásárlás egyben szavazat a minőségi, (remélhetőleg) minimális szállítási terheléssel járó termékválasztás mellett. 

Ha most próbálod ki először, keress rá a Meskára a "gothic" keresőszóval, de türelem kell a válogatáshoz. A legtöbb alkotó a piac sajátságai miatt szélesebb, kevésbé specializált választékkal rendelkezik, tehát egy adott eladó boltján belül ismét érdemes használni a 'fekete' keresőszót. Sajnos nincs felmentés az alól a mentális munka alól, amit a személyes összeállítások kiötlése jelent. 

Saját tapasztalatom az  ékszerekkel van leginkább. Javaslok pár alkotót:  JUJUJewellery végtelenül kedves eladó, hangulatos, egyedi darabok, ásványékszerek, drótfonatos gyűrűk készülnek a keze által. 

Vitti11 is ásványékszereket készít, elegáns és légies darabokat formál nagy fazonválasztékban: 

A többi termék is érekes, mutatnék pár találatot, ami megragadta a szememet. Elég bőséges a kínálat, lehet, hogy neked teljesen más fog tetszeni, úgyhogy érdemes böngészgetni. A legnagyobb választékban ékszerek vannak, valamint  dekor- és mindennapi használati tárgyak. Mutatok pár eladót és néhány terméket:

-BlackLaceDesign csipke chokerei gyönyörűek: 

AquilaHaza kimondottan steampunk és viktoriánus stílusú drótékszereket készít:

Ruhák: Aranybrokát termékeinek egy része, pl. kékfestő technikával készült kabátka jól beilleszthető többféle összeállításba. 

Cherryland főleg rockabilly stílusú és vintage alkalmi ruhákat készít, de néhány viktoriánus termék is megvásárolható: 

Maszkabella pompázatos csipkés és horgolt különleges alkalmi kiegészítőket forgalmaz. 

Jamesz kovácsoltvas díszei: 

Fonografik bakelitlemezből formál egyedi órákat, ami egész jó ajándékötlet lehet, méghozzá minden popkultúrával kapcsolatos témában, egyedi megrendeléseket is vállal. 

Sőt, néha feldob komplett ékszercsomagokat is, mint ez a guatitnál kapható 30 db-os Whimsigoth – romantikus, misztikus ékszercsomag: 

Nyilván befolyásolják a kínálatot a speciális eladói és vásárlói szegmens korlátai, amin belül tovább szűkíti a merítést az alkategóriára szűrés, végül igazából talán pár tucat kézműves vagy művész marad. Nem túl pörgős, de azért aktív a Facebookon a Goth, dark, steampunk kézművesek klubja, ahol több eladó mutatja be fotókkal az elkészült munkáit, pl. art printeket, preparátumokat, hímzett foltokat, csillárokat. Ti ismertek még ilyen alkotókat, beszerzési forrásokat? Vagy ha ti magatok is készítetek ilyesmit, bátran jelezzétek!

Garnélás curry a la Robert Smith

 Lehet, hogy Robert Smith mester nem mindig szeret élni, de hogy nagyon tud, az tuti. Bizonyítéknak elég az 1986-os, Orient Expresen forgatott videó, ahol is kristálypohárból vörösbort isznak és countryt énekelnek az avittan elegáns luxusvonaton.

Ugorjunk előre az időben a net hőskoráig. Talán a 2000-es évek legelején létezett az a rajongók közt kultikus emlékként dédelgetett régi honlap, ami már csak a Wayback Machine bugyraiban létezik, afféle digitális fanzine-ként, amik magukról írtak DIY módon ( a Wayback Machine-n az évre, majd lejjebb a naptár nézet kék körrel megjelölt najára kell kattintani, erre ha szerencsénk van, betöltődik a kért archív oldal adott napi mentése, ez kis felbontású archív fotókat és vicces/informatív szövegeket jelent a kor stílusában és helyenként CSUPA NAGYBETŰVEL) de sok rajongó számára a legemlékezetesebb pillanatok egyike az, ahol kajarecepteket osztottak meg.

Az utókornak ezt a régi gyöngyszemet Curefans ma is aktív fórumoldal 2007. szeptember 29-es posztja örökítette meg a régi netes fórumok kusza bájával hivatkozva egy még régebbi kusza fórumoldalra, ami végleg elveszett. Itt három recept is van Robert Smith tollából, egy garnélás curry, egy vadfermentált, alkoholos erjesztésű bodzavirág-pezsgő, ami zárható csatos palackokban forr buborékosra, és egy salátadresszing. 

Vegyük sorra, és figyeljük a feelinget:

Kínai Robert-féle garnélarákos curry

(2 adag)
Hozzávalók:
2 evőkanál csípős currypor
2 teáskanál gyömbér, citromfű, szerecsendió, fahéj és bors keveréke
1 evőkanál kukoricaliszt
2 evőkanál olívaolaj
1 közepes hagyma, meghámozva és apróra vágva
2 sárgarépa
egy marék (fagyasztott) borsó
néhány gomba... hmmm...
sok tigrisgarnéla!!!
fél citrom leve
1 nagy csobbanás narancslé
és egy kis csobbanás... paradicsomketchup!

1. Keverd össze a curryport és a fűszereket egy kevés vízzel, hogy folyós paszta legyen belőle. Hagyd állni!

2. Keverd össze a kukoricalisztet körülbelül 2 evőkanál vízzel, alacsony lángon kevergetve. Ne hagyd, hogy csomós legyen! Ahogy besűrűsödik, adj hozzá még vizet: addig keverd, amíg olyan állagú nem lesz, mint... hmm... vigyázz... a kínai curry?

3. Melegítsd fel az olajat egy serpenyőben vagy wokban, de ne hagyd, hogy megégjen. Pirítsd meg a hagymát, amíg szép(?) színt nem kap, majd add hozzá a folyós currypasztát, és keverd még egy kicsit.

4. Add hozzá a sárgarépát, a borsót és a gombát, és főzd még pár percig.

5. Add hozzá a garnélarákat, a citromlevet és a narancslevet, és – ami a legfontosabb! – a t.c.-t. (gondolom, tomatp ketchup)

Főzd még körülbelül egy percig.

6. Add hozzá a kukoricalisztet, keverd át, melegítsd át, és tálald (tálalási javaslat!) egy gyűrű alakú, puha fehér rizságyon?

(rs)

Bodzavirágos pezsgő

ez is egy olyan dolog, amitől gyerekkoromban el voltam ragadtatva!
és még mindig az vagyok...

szükséges hozzávalók:
1 és fél font (kb. 750 g) fehér cukor
1 gallon (4 és fél liter) hideg víz
1 citrom
4 nagy friss (vagy szárított) bodzavirág-fej (nem vállalok felelősséget, ha más virágot használsz!)
2 evőkanál fehér ecet

Melegíts fel egy kis vizet, és oldd fel benne a cukrot.
Hagyd kihűlni.
Facsard ki a citrom levét.
Vedd ki a fehér hártyát, és szeleteld fel a héjat.
Tedd a citromlevet, a héjat, a bodzavirágfejeket, a cukros vizet és az ecetet egy nagy tálba vagy egy (tiszta!) vödörbe, majd öntsd hozzá a maradék vizet.
Hagyd állni 4 napig.
Szűrd le, és töltsd palackokba (légmentesen záródó palackokba)
hagyd állni további 6–10 napig (igen, tudom, túl hosszú, túl szomjasak vagyunk, stb., stb.)
de amikor elkészül, remélem, úgy fogod érezni, megérte a várakozást!
ps. igyátok meg egy hajtásra a napon egy barátotokkal! és amikor felébredtek... csak készítsetek még egy adagot!!!
pps. a legjobb, ha az 1. adag elkészítése után másnap rögtön nekiláttok a 2. adagnak, így nem kell túl sokáig várnotok a kettő között... bár ha ezt a logikát követitek, nyilvánvalóan sok vödörre lesz szükségetek...
(rs)

Mrs. Smith salátaöntete

Gyerekkoromban nyáron mindig volt egy nagy tál ebből a hűtőben, és mindegyik salátát finommá varázsolta! De mint sok más dolog esetében, amit megpróbálok újra elkészíteni vagy felidézni, soha nem sikerül olyan jó, mint amire emlékszem… Vagy talán ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiket csak az anyukák tudnak megcsinálni? (és mint minden „generációról generációra átadott” receptnél, az arányok és az elkészítési módszer is elég homályos!)

De próbáld ki!!!
Keverd össze egy hőálló tálban:
2 teáskanál száraz Colman’s mustárport
1 teáskanál sót
2 teáskanál kukoricalisztet
1 evőkanál fehér cukrot
fél csésze tejet

Ezután add hozzá:
2 felvert tojást
majd fél csésze ecetet

Keverd össze az egészet...
tedd ezt a keveréket (még a tálban) egy negyed részéig forró vízzel töltött edénybe, és keverd fakanállal, amíg besűrűsödik
figyelem – ne hagyd, hogy maga a keverék felforrjon!!!
vedd ki a tálat az edényből, hagyd kihűlni, majd tedd a hűtőbe
és amikor süt a nap, öntsd rá, amire csak akarsz!

Megvan ezekben a receptekben a STÍLUS, csak itt épp kisbetűvel,  és valami kedves nosztalgia az othoni, gyerkkori ízek iránt. Gyakorlott és biztos kezű szakács az aki ilyeneket készít, és abszolút nem az a grammozgatós, hanem inkább a könnyed, kreatív stílusban főz. Na, ezt muszáj kipróbálni, és valahogy magam számára reprodukálható formába hozni.

Viszont a recept megfőzésénél az volt a kis nehézség, hogy az alapanyagok egy részét helyettesíteni kellett a közeli boltokban kapható élelmiszerekkel. Plusz egy kis ilyen ízlésbeli dolog: nekem a csípős ízek és a keményítős állag annyira nem jön be. Végül így jött ki a matek: 

Előkészületek:

Kb. fél csomag sima, nem csípős curryporhoz tettem egy-egy fél mokkáskanál szerecsendiót és fahéjat. Ázsiai citromfüvem nem volt, azt a végén friss citromfűvel váltottam ki, amit az étel tetejére szórtam. Kikevertem a fűzerpasztát. 

Egy kisebb sonkahagymát apróra vágtam, egy jó körömnyi friss gyömbért lereszeltem. Felkockáztam elég apróra egy közepes sárgarépát és szeletekre vágtam  5 kicsi barna csiperkét. 

Tapadásmentes serpenyőben, olívaolajban a reszelt gyömbért és a hagymát kicsit megpirítottam, majd hozzáadtam a fűszerpasztát, tovább pirítottam, aztán jött a répa, majd pár perc múlva a gomba. Amikor a gomba nedvessége elpárolgott, jött a marék mirelit borsó. Kb. fél dl vízzel felengedtem. Már ekkor is klasszul nézett ki az alap. 

Jöttek az egyéb ízesítők: a löttyintésnyi narancslé végül egy fél narancs kifacsart leve volt, a citrom helyett nem egész fél lime leve. A nagyon kurkumás ízeket harmonizálták és kikerekítették. A kb. 2 evőkanál ketchup meglepő módon hihetetlenül jót tett az ételnek. A keményítős, csirizes trutymót hagytam a fenébe, a leírás alapján fura asszociációim támadtak, már bocsánat. Aztán jött a tigrisrák helyett a 150 grammos főtt tisztított konyhakész hűtőpultos garnéla, ami időzítővel mért 3 percet kapott. 

A tetejére jó apróra vágott friss, üde ízű, csak épp enyhén szúrós állagú friss citromfű került az illat kedvéért, plusz persze köretnek a rizs. Színpompás, több összetevős, sokízű, de hamar megfőzhető félórás étel, helye van a  megúszós kaják hosszú sorában, csak valami sztárséf le ne nyúlja.