Garnélás curry a la Robert Smith

 Lehet, hogy Robert Smith mester nem mindig szeret élni, de hogy nagyon tud, az tuti. Bizonyítéknak elég az 1986-os, Orient Expresen forgatott videó, ahol is kristálypohárból vörösbort isznak és countryt énekelnek az avittan elegáns luxusvonaton.

Ugorjunk előre az időben a net hőskoráig. Talán a 2000-es évek legelején létezett az a rajongók közt kultikus emlékként dédelgetett régi honlap, ami már csak a Wayback Machine bugyraiban létezik, afféle digitális fanzine-ként, amik magukról írtak DIY módon ( a Wayback Machine-n az évre, majd lejjebb a naptár nézet kék körrel megjelölt najára kell kattintani, erre ha szerencsénk van, betöltődik a kért archív oldal adott napi mentése, ez kis felbontású archív fotókat és vicces/informatív szövegeket jelent a kor stílusában és helyenként CSUPA NAGYBETŰVEL) de sok rajongó számára a legemlékezetesebb pillanatok egyike az, ahol kajarecepteket osztottak meg.

Az utókornak ezt a régi gyöngyszemet Curefans ma is aktív fórumoldal 2007. szeptember 29-es posztja örökítette meg a régi netes fórumok kusza bájával hivatkozva egy még régebbi kusza fórumoldalra, ami végleg elveszett. Itt három recept is van Robert Smith tollából, egy garnélás curry, egy vadfermentált, alkoholos erjesztésű bodzavirág-pezsgő, ami zárható csatos palackokban forr buborékosra, és egy salátadresszing. 

Vegyük sorra, és figyeljük a feelinget:

Kínai Robert-féle garnélarákos curry

(2 adag)
Hozzávalók:
2 evőkanál csípős currypor
2 teáskanál gyömbér, citromfű, szerecsendió, fahéj és bors keveréke
1 evőkanál kukoricaliszt
2 evőkanál olívaolaj
1 közepes hagyma, meghámozva és apróra vágva
2 sárgarépa
egy marék (fagyasztott) borsó
néhány gomba... hmmm...
sok tigrisgarnéla!!!
fél citrom leve
1 nagy csobbanás narancslé
és egy kis csobbanás... paradicsomketchup!

1. Keverd össze a curryport és a fűszereket egy kevés vízzel, hogy folyós paszta legyen belőle. Hagyd állni!

2. Keverd össze a kukoricalisztet körülbelül 2 evőkanál vízzel, alacsony lángon kevergetve. Ne hagyd, hogy csomós legyen! Ahogy besűrűsödik, adj hozzá még vizet: addig keverd, amíg olyan állagú nem lesz, mint... hmm... vigyázz... a kínai curry?

3. Melegítsd fel az olajat egy serpenyőben vagy wokban, de ne hagyd, hogy megégjen. Pirítsd meg a hagymát, amíg szép(?) színt nem kap, majd add hozzá a folyós currypasztát, és keverd még egy kicsit.

4. Add hozzá a sárgarépát, a borsót és a gombát, és főzd még pár percig.

5. Add hozzá a garnélarákat, a citromlevet és a narancslevet, és – ami a legfontosabb! – a t.c.-t. (gondolom, tomatp ketchup)

Főzd még körülbelül egy percig.

6. Add hozzá a kukoricalisztet, keverd át, melegítsd át, és tálald (tálalási javaslat!) egy gyűrű alakú, puha fehér rizságyon?

(rs)

Bodzavirágos pezsgő

ez is egy olyan dolog, amitől gyerekkoromban el voltam ragadtatva!
és még mindig az vagyok...

szükséges hozzávalók:
1 és fél font (kb. 750 g) fehér cukor
1 gallon (4 és fél liter) hideg víz
1 citrom
4 nagy friss (vagy szárított) bodzavirág-fej (nem vállalok felelősséget, ha más virágot használsz!)
2 evőkanál fehér ecet

Melegíts fel egy kis vizet, és oldd fel benne a cukrot.
Hagyd kihűlni.
Facsard ki a citrom levét.
Vedd ki a fehér hártyát, és szeleteld fel a héjat.
Tedd a citromlevet, a héjat, a bodzavirágfejeket, a cukros vizet és az ecetet egy nagy tálba vagy egy (tiszta!) vödörbe, majd öntsd hozzá a maradék vizet.
Hagyd állni 4 napig.
Szűrd le, és töltsd palackokba (légmentesen záródó palackokba)
hagyd állni további 6–10 napig (igen, tudom, túl hosszú, túl szomjasak vagyunk, stb., stb.)
de amikor elkészül, remélem, úgy fogod érezni, megérte a várakozást!
ps. igyátok meg egy hajtásra a napon egy barátotokkal! és amikor felébredtek... csak készítsetek még egy adagot!!!
pps. a legjobb, ha az 1. adag elkészítése után másnap rögtön nekiláttok a 2. adagnak, így nem kell túl sokáig várnotok a kettő között... bár ha ezt a logikát követitek, nyilvánvalóan sok vödörre lesz szükségetek...
(rs)

Mrs. Smith salátaöntete

Gyerekkoromban nyáron mindig volt egy nagy tál ebből a hűtőben, és mindegyik salátát finommá varázsolta! De mint sok más dolog esetében, amit megpróbálok újra elkészíteni vagy felidézni, soha nem sikerül olyan jó, mint amire emlékszem… Vagy talán ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiket csak az anyukák tudnak megcsinálni? (és mint minden „generációról generációra átadott” receptnél, az arányok és az elkészítési módszer is elég homályos!)

De próbáld ki!!!
Keverd össze egy hőálló tálban:
2 teáskanál száraz Colman’s mustárport
1 teáskanál sót
2 teáskanál kukoricalisztet
1 evőkanál fehér cukrot
fél csésze tejet

Ezután add hozzá:
2 felvert tojást
majd fél csésze ecetet

Keverd össze az egészet...
tedd ezt a keveréket (még a tálban) egy negyed részéig forró vízzel töltött edénybe, és keverd fakanállal, amíg besűrűsödik
figyelem – ne hagyd, hogy maga a keverék felforrjon!!!
vedd ki a tálat az edényből, hagyd kihűlni, majd tedd a hűtőbe
és amikor süt a nap, öntsd rá, amire csak akarsz!

Megvan ezekben a receptekben a STÍLUS, csak itt épp kisbetűvel,  és valami kedves nosztalgia az othoni, gyerkkori ízek iránt. Gyakorlott és biztos kezű szakács az aki ilyeneket készít, és abszolút nem az a grammozgatós, hanem inkább a könnyed, kreatív stílusban főz. Na, ezt muszáj kipróbálni, és valahogy magam számára reprodukálható formába hozni.

Viszont a recept megfőzésénél az volt a kis nehézség, hogy az alapanyagok egy részét helyettesíteni kellett a közeli boltokban kapható élelmiszerekkel. Plusz egy kis ilyen ízlésbeli dolog: nekem a csípős ízek és a keményítős állag annyira nem jön be. Végül így jött ki a matek: 

Előkészületek:

Kb. fél csomag sima, nem csípős curryporhoz tettem egy-egy fél mokkáskanál szerecsendiót és fahéjat. Ázsiai citromfüvem nem volt, azt a végén friss citromfűvel váltottam ki, amit az étel tetejére szórtam. Kikevertem a fűzerpasztát. 

Egy kisebb sonkahagymát apróra vágtam, egy jó körömnyi friss gyömbért lereszeltem. Felkockáztam elég apróra egy közepes sárgarépát és szeletekre vágtam  5 kicsi barna csiperkét. 

Tapadásmentes serpenyőben, olívaolajban a reszelt gyömbért és a hagymát kicsit megpirítottam, majd hozzáadtam a fűszerpasztát, tovább pirítottam, aztán jött a répa, majd pár perc múlva a gomba. Amikor a gomba nedvessége elpárolgott, jött a marék mirelit borsó. Kb. fél dl vízzel felengedtem. Már ekkor is klasszul nézett ki az alap. 

Jöttek az egyéb ízesítők: a löttyintésnyi narancslé végül egy fél narancs kifacsart leve volt, a citrom helyett nem egész fél lime leve. A nagyon kurkumás ízeket harmonizálták és kikerekítették. A kb. 2 evőkanál ketchup meglepő módon hihetetlenül jót tett az ételnek. A keményítős, csirizes trutymót hagytam a fenébe, a leírás alapján fura asszociációim támadtak, már bocsánat. Aztán jött a tigrisrák helyett a 150 grammos főtt tisztított konyhakész hűtőpultos garnéla, ami időzítővel mért 3 percet kapott. 

A tetejére jó apróra vágott friss, üde ízű, csak épp enyhén szúrós állagú friss citromfű került az illat kedvéért, plusz persze köretnek a rizs. Színpompás, több összetevős, sokízű, de hamar megfőzhető félórás kaja, helye van a repertoárban.