Hitelesség
Vannak emberek, akik meghekkelik a szociális médiát és a felszínesség, konzumterror áradása helyett helyett kincseket osztanak meg.Napjaink digitális zajában sajnos alig hallható a valódi emberek igazi hangja, de vannak kivételek. Most ezért megosztanék veletek egy ilyen valódi, de csendes helyet a neten.
Számomra a lehető leghitelesebb goth blogger, Jennifer Penn Wallin, vagyis Oh My Goth, eredeti, belső indíttatású és önazonos, természetközeli, az elmúlást tisztelő és rendkívül kulturált videoblogja.A megérdemeltnél sokkal-sokkal kevesebb követővel és nézővel rendelkezik, ezért tartom fontosnak a munkásságát kiemelni egy blogposzttal, bár ezt éppúgy kevesek fogják olvasni.
A lassúság lázadása
A csatorna leírásában így köszönti a látogatót: “Üdvözöllek az én gótikus világomban!” és én szeretem ezt a világot. Régen undergroundnak számított ami botrányos, fura, vagy hangos, most ez épp fordítva van: a netes dráma és zaj idején a csendes, gyógyító, a lassú, a józan, az értelmes számít földalattinak, amit erősen keresni kell a közösségi média felszíne alatt.
Ez a vlog egy olyan hely, ahol minden igazi, nyoma sincs semmi művinek. Nincs haul, nincs a semmire reagáló reakcióvideó. Nem használja azt a marketingtől és szponzorációtól áthatott nyálas nyelvezetet, ami az influencereknél szokásos, hanem normális, emberi szavakkal beszél. Nyilván ezért az algoritmusok sem ugranak rá, ennek ellenére nagyon is értékes az a tartalom, amit létrehoz.
A videókban csupa értelmes téma kap helyet: rejtett kincsek, népi folklór, történelmi levegőjű sarkok a világban, valamint a lokális goth szcéna fontosabb eseményei. Egy lassú utazás, vidéki Anglia kisvilágiban, rácsodálkozó tiszta tekinteten keresztül. Személyes kedvenceim a Norwich Cathedral füvészkertje, a Fritton Owl Sanctuary bagolymenhely, A régi idők nosztalgiája, a melankólia és az elmúlás iránti tisztelet hatja át a szépen filmezett képsorokat.
A közösség
Ami a legforradalmibb, az a pillanatnyi mikrotrendeken való lájkvadász rágódás helyett a közösségépítés Egy kávé mellett a chatdélutánok valódi emberekkel a világ számos tájáról, akár csak egy tucattal. Ami nem más, mint valódi emberi kapcsolódás. Aki ott jelen van, ritka kincset kap.a elmagányosodó világban. Lehet, hogy bizonyos helyeken ez az egyetlen lehetőség, hogy egy-egy ember kapcsolatba kerüljön más szubkultúra-tagokkal. Ezekben a beszélgetésekben a mindennapi télet témái éppúgy elférnek, mint a mélyebb kulturális vagy általános emberi kérdések.
Láthatatlan hősök
Eldergothként, az ebben az életszakaszban lévő nőket láthatatlansággal bünteti a társadalom és gyakran a közösségi média is, pedig ez hatalmas hiba. A Jenniferhez hasonló emberek összetartást, kohéziót adnak egy egyre szétesőbb világban, vállukkal megtartják a fiatalabbakat, élettapasztalatuk egy szűrő, ami lehalkítja a digitális zajt. A láthatatlan generáció látásmódja nem nagyon kap teret mondjuk egy műpörgős shortsban agy Tiktok-videóban, de egy nagyon is érvényes hang és sokunknak hiányzik.
Hatalmas dolog, hogy Jennifer áttör egy üvegfalat, amikor elutasítja ezt a láthatatlanságot, úgy hogy felvállalja magát, a korát, a stílusát, a hétköznapjait, nem akar hamisan “fiatalos”, “trendi” lenni. Ezzel az attitűddel pont az ellentéte a ma oly trendi fekete rúzsos szerepjátékosoknak és őrzi a goth szcéna valódi szellemiségét. A hozzá hasonló eldergothoknak van belső iránytűjük és olyasfajta mély autonómiájuk, amivel az algoritmusok sosem fognak tudni mit kezdeni.
Adjunk teret
A hírfolyamok pörgetése közben érdemes ezt a fajta csendet keresni a doomscrolling és a felületes posztok szürke zaja helyett. A világnak hatalmas szüksége van ezekre a szinte láthatatlan tartóoszlopokra. Messzemenőkig megérdemlik a figyelmet, a támogatást, mert ők őrzik azt a parazsat, ami élteti a szubkultúrát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése