David J. májusban egy olyan zenét tett le az asztalra, ami nem biztos, hogy mindenki kedvence lesz. De leszünk páran szerintem, akinek igen.
Meglepően gyönyörű gyöngyszemre találtam, ami ugyan a Bauhaus köreiből indult, de mára valami teljesen mássá fejlődött, ami önértékén is nagyon közel áll szívemhez. Meggyőződésem, hogy a Bauhaust sokan nem azért szeretik, amiért a legjobb. A fő értékei a a tök feszes, egyedi, összetett, műfajok feletti stílus, aztán a klasszikusok (Bolan, Bowie) trónra emelése a postpunkban, az átható intellektuális, artisztikus erő. Ezt a szuperintenzív, sistergő, avantgárd tehetségbombát aztán a saját, polipként szétágazó, sokirányú tehetsége emésztette fel. Valahol elkerülhetetlen, valahol tragédia, hogy az MTV gót ikonja lett, amiben nagy szerepe volt Peter Murphy vámpírszerű színpadi karakterének.
David J. Haskins, a basszusgitáros olyan életművet mondhat a magáénak, hogy ha a kisujját sem mozdíaná meg, akkor is önértékén elismerést érdemelne. Ehhez képest él, virul s alkot zenében és a képzőművészetben is, főleg festményeket és kollázsokat. 2026 májusában jelent meg a Songs From The Attic, ami az életmű során, főleg a 80-s, 90-es években, a Love And Rockets-érában keletkezett, fel nem használt demók, dalok újragondolása. A végeredmény nagyon egyedi, végtelenül finom, akusztikus album, swinges-bluesos jegyekkel, szépia tónusokkal és valami csibészes, szemtelen bájjal a szövegekben. Első hangtól az utolsóig eleven, lélekteli élmény. Reflektál az elmúlt időkre és napjaink nyomasztó kavargására is. A mester a lemez keletkezéséről részletesen mesél itt:
Örömzene az egész, kiváló zenésztársakkal (David Raven-dob, Tony Green-basszus, Jason Brown a Spoon-ból -gitár, John Bernstein-billentyűsök), ami nyugalmat, derűt hoz. Nem olyasmi, amit nagyon felkapna a "gót" közönség, hanem pont az ellentéte annak. Sehol egy belső szerveket rezegteő dobgép vagy egy jéghideg szintifutam, nincsenek ütős effektek, sistergések és bugyogások sem. Nem a zsigerekre, hanem az érzelmekre hat. De nagyon hiteles, önazonos és szívből jövő lemez.
A további tervekkel kapcsolatban ezt a videointerjút érdemes megnézni, és ősszel várhatunk egy új albumot is. A végére belinkelek tőle egy kis gőzölgően friss Vérszívó bluest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése