Mi köze van a 19. századi fotótörténetnek, a kémiának és egy halom száraz virágnak egymáshoz? A válasz a cianotípia – egy lenyűgöző, korai fotográfiai eljárás, amely nem igényel sötétszobát, csupán néhány perc tűző napfényt, és máris mélykék sziluetteket varázsol a papírra.
Ez egy 19. századi, kezdetleges fotóeljárás, árnyképeket tud a papírra rögzíteni néhány perces, tűző napnak való kitettség hatására. A dolog úgy működik, hogy az UV fénynek/direkt napsugárzásnak kitett részeken egy berlini kéknek nevezett pigment képződik a besugárzás hatására, a nem megvilágított részeken viszont nem megy végbe ez a folyamat. Előhíváskor, ami tulajdonképp vízzel való kimosás, a kék pigment a hordozóanyagon marad, a meg nem világított részek pedig megőrzik a papír eredeti színét.
Készítettem pár lépésről lépésre fázisfotót.
Előkészítés, komponálás
Első lépésként a készen kapható cianotípiás készlet két különböző folyadékát egyenlő arányban össze kell keverni, majd szivaccsal vagy ecsettel minél egyenletesebben fel kell hordani a papírra vagy sima fehér pamutanyagra és hagyni kell megszáradni. Amikor ez megtörtént, a lapokra elhelyeztem azokat a dolgokat, aminek az árnyképét a kész képen elképzeltem. Alapnak akvarellpapírt és sima LIDL-es színes kartont, a figurákhoz könnyedebb formájú száraz virágokat (díszhagyma, borzaskata és rezgő + levelek) és különféle üvegtárgyakat használtam. Az üvegnél a kristályedények, bordázott felületű tálak adnak látványos eredményt, az üveggolyók egy pontba gyűjtik a fényt, fura szemgolyószerű végeredményt adva.
Expozíció és előhívás
A mai napon erős UV sugárzás és kánikula volt, az összeállításokat 4 percre tettem ki a déli napra, az időt a telefon időzítőjével mértem. Ezalatt a zöldes háttér bronzos-szürkére váltott a napnak kitett helyeken, de megmaradt eredeti színben az árnyékos foltokban.
Ezután jött a képek életre keltése vízzel: kb. fél perces áztatás után folyó vízzel kimostam a festékmaradványokat a lapokból. A szemünk előtt változik át a piszkoszöld alap élénk kék kész képpé! Majd benn a félhomályos lakásban, tálcán hagytam megszáradni a képeket. Az egész folyamat a nagy hőségben elég gyors: 45-60 perc mindössze a folyadékok keverésétől az előhívásig.
ÉrtékelésNem igényel túl precíz kezet ez a technika, de kreativitást igen, úgyhogy jó kis DIY projekt. A kellékek ára 4-7000 Ft összesen, plusz párszáz forintért lehet keretet vásárolni a szebb darabokhoz. Jó volt kipróbálni és kicsit elmerülni a fotótörténetben és a vegyészkedésben. Talán a képeslap formátum lett a legszebb, de azért a szép végeredmény megkívánja a jobbfajta akvarellpapírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése