Nova Rock 2026. 06. 12. The Cure, Offspring, The Perfect Circle

Már márciusban elhatároztam, hogy ezt a fesztivált nem hagyjuk ki, ha egyszer szinte a hátsó udvarunkba hozták:  vettem early bird jegyet, aztán enyhén kúsztak fel az árak mostanáig, amit az árfolyamváltozás bőven kompenzált. Nem mostanában voltam ilyen nagyfesztiválon, tanulnom kellett az új rendszert: újdonság volt a számomra a minden adatot tartalmazó app, a chipes karszalag és  készpénzmentes fizetés, a refund rendszer. Minden szervezett, minden majdnem automatikus és valós idejű, minden működik. 

Teljes mértékben szükség volt az előkészületekre: zárt cipő, esőkabát, vízhatlan aljú strandpléd, ami haszmos volt, mert a lekaszált mező tele volt kövekkel, toklásszal, folyton eleredt az eső és hosszú volt az álldogálós idő. Egy ledolgozott sűrű hét fáradtságával, de nagy élmények reményében, késő délután indultunk. Utunk a hegyeshalmi kishatár felé vezetett, az egyik távolabbi parkolóban tettük le az autót, ahonnan kb. 1 km-es sétára volt szükség a fesztivál magterületéig. Alig találkoztunk ismerőssel a jóval több, mint 40.000-es tömegben, pedig tudtam, hogy ott vannak valahol.

Bénázásaim csúcsa a karszalag beszerzése volt: egy csomó ideig kerestük a sátrat, ahol is az app vonalkódját leolvasva kiadják a chipes kis eszközt, a beengedés zálogát, majd jöhetett a nagy kapu motozással, táskaellenőrzéssel.  A bejárat körül bőven volt lehetőség a készpénzmentes chip lemerítésére: merch, bóvlik, kaják minden verzióban, sokféle többé-kevésbé hasznos szolgáltatás. Amelyek közül a legfontosabb az elegendő, elfogadhatóan tiszta és gyorsan intézhető mosdó volt nekünk, csajoknak a szuper fontos szempont, plusz a színpad mögött a kerítésnél félnyilvános ToiToi férfipisiltatók is voltak, megelőzve a humán eredetű környezetszennyezést.

Italnak egy ismert osztrák energiaital üdítőváltozata + szóda, egyfajta műanyag limonádé volt az alapértelmezés, ez az az új "lötty", ami pont egy kávénak felel meg koffeinben, ízre mondjuk nem rosz. A preferenciáim szerinti sima kólát nagyítóval kellett keresni, de meguntam, így maradt a fő szponzpor által erőltetett változat. Este kérdezés nélkül dobták bele a vodkát, külön kérésre lehetett sima, szódavizes verziót szerezni.

A fesztivál középpontjában 3 színpad található, színkóddal: a kék a nagy, a piros a közepes, a lila a kicsi. Az első általunk látott fellépő A Perfect Circle. Végtelenül profi szupercspat a szemerkélő esőben, összetett, melankolikus, meggyőző produkcióval. Viszonylag egyszerű, de szép vizuálokkal kísérték a fellépést, így abszolút a zenén volt a hangsúly.

 

A második fellépő, az Offspring egy energiabomba. Megjegyzendő volt a laza, közvetlen kapcsolattartás a közönséggel, aztán a meglepően modern, gyakran képregény-stílusú vizuálok, penge modorban.

Egy külön blokkot kapott Ozzy Osbourne emlékének ápolása a Black Sabbath-dalokkal, majd a végén a rajongókat felpörgető slágerparádé. Hálás, jól reagáló közönség fogadta a produkciót, energikus, majdhogynem vad hangulatot hagytak maguk után a főzenekarnak, ami fura, de működött. 

Az ezt követő 45 perces szerelési szünet arra volt elég, hogy besötétedjen, az emberek sétáljanak egyet a színpadok között és szert tehessünk jobb helyekre, pl. a korlátnál. A feláras VIP élmény része a színpad előtti állóhelyek igénybe vétele, a kerítéssel elkülönített közegben meglepve és derültséggel vettük észre egy Akela pólós honfitársunkat.

Aztán hajszálpontos időzítéssel 23 órakor színpadra lépett a Cure. Eden Gallup, Robert keresztfia, Simon Gallup "nagyfia" váltotta a sokak által kedvelt, karácsonykor elhunyt Perry Bamonte-t, aki a vizuálokban még megjelent és nagy szeretettel emlékezünk rá.

Hihetetlen setlistet hoztak: bátor dolog a ritkábban hallott, kultikusabb számokhoz nyúlni, mikor nem a saját, hanem vegyes közönségnek játszanak, akiket ráadásul az Offspring bulizós, felpörgött hangulatba hozott.

Számlista: 

1. Alone/ 2. Pictures of You / 3. Burn /  4. Lovesong / 5. Just Like Heaven /  /6. Shake Dog Shake / 7. A Night Like This /  8. Wrong Number /   9. The Walk /  10. Push /  11. In Between Days / 12. Play for today /  13. A Forest /  14. From the Edge of the Deep Green Sea / 15. One Hundred Years / 16. Endsong / 17. Plainsong /  18. Prayers for Rain /  19. Disintegration /  20. Three Imaginary Boys / 21. Boys Don't Cry

A legfontosabb, amit az élő fellépés adott, az a meglepő mértékű szívós, csendes és átható vitalitás, ami összefogja az össszes folyamatot, és igen, Robert most, ennyi idősen is meglepően cuki, a gyönyörű lelkű emberek múlhatatlan szépségével, és igen, mindenki beleteszi a magáét, de lenyűgöző az energia, amivel hajtja ezt a most épp Európán átgördülő mókuskereket. 

A kezdődal az Alone volt, ahogy kipörög a képből a Föld. A Pictures Of You tökéletes, mint mindig, utána a közönségkedvencek adták a fő rész gerincét, amelyek közül talán a Wrong Number volt ritkábban játszott darab, majd egyre inkább sötét, melankolikus, végzetterhes hangulatba csúszott a koncert, amelynek drámai csúcsát a hátborzongató, háborús vizuállal megtámogatott One Hundred Years és az Endsong zárta. A From the Edge of the Deep Green Sea is új képsorokat kapott egy napkeltével, amelyet aztán sötétségbe takarnak a fellegek.

A pillanatokig tartó szünet még tudta ezt a borongós, az időjárással tökéletes harmóniában lévő hangulatot fokozni a tüzes mozgóképekkel kísért Prayers For Rainnel és a lelket darabokra hasító Disintegrationnel. Hogy kicsit vidámabban lépjünk ki a kapun a végén, arról a korai idők két talán legjobb dala, a Three Imaginary Boys és a Boys Don't Cry gondoskodott.

    

Volt abban valami mágikus, ahogy a Prayers For Rain alatt, miközben pont eleredt az eső, Robert mondott valami olyasmit, ha jól értettem, hogy nem igazán jó az időzítés. Erre másnap délelőtt, dacára minden helyi időjárás-előrejelzésnek, kerekedett egy olyan 20 km kiterjedésű kisebb zivatar egy derekas viharral és 10 mm esővel, ami pont elverte a port a kiszáradt mezőkön. Boszorkányság? Nem tudom...

Aztán a fesztivál végén negyven perces séta következett (közben jól bekajáltunk a fesztivál végén már nagykanállal mért császármorzsából és almaszószból) plusz húsz perces kocsikázás, majd otthon is voltunk. Emlékbe azt a túlérett szőlőt kóstolgató kerge lepkés ❤️🦋 💙🖤art printet hoztam, (137/500-as példány) ami még keretre vár, és a mélységes elégedettséget: igen a Cure még mindig ott van a csúcson, a világ alapja még talán csak hajszálrepedéses...