Agyonhallgatva: Zuckerberg algoritmusa, mint világméretű Erdős Péter

Arról szól ez a poszt egy majd éves újságcikk kapcsán,   hogy milyen témát hol és hogyan lehet nyíltan és őszintén kitárgyalni és hol nem. Egy shadowban, egy 72  órás tiltás mint betekintő ablak megmutatja az algoritmusok cenúraszerű működését. 

Egyik hét eleji Facebook-posztomban a thecure.cz tematikus, archív gyűjteményéről posztoltam, mer találtam benne egy érdekes kordokumentumot,  az  Ifjúsági Magazin 1988 októberi számából 4 db szkennelt oldalt.  Már a címlap is megérne egy elemzést a női test tárgyiasítása szempontjából.

Morális pánik

Ami mitt annyira megérintett ez a kétes és elavult sajtótermék, az egy szenzációhajhász cikk a gruftikról. Csontos Tibor (kriminológiai témákat feldolgozó újságíró) és Urbán Tamás Fortepan-alapító, fotós munkája maximumra tekerte a szenzáció-potmétert, ami abban a korban akár nyílt agresszióhoz vezethetett, most viszont mások a következmények. 

A gruftik csoportja nemcsak egy szubkultúra volt, henam abban a korban devianciának számított, a már a  felvetés is a kriminológiai témák közé tartozott a korban. Morális pánikkeltés a cikk a legrosszabb bulvárköntösben, miközben nem vették észre a fiatalok önkifejezési igényét és azt a rothadó komposzthalmot, amivé 88-ra vált az ország. Van benne valami cinikus, ahogy a szakállas nőket és a törpéket mutogatták anno a huszadik század eleji vándorcirkuszokban. Fekete-fehér horrormese. 

 Az újságíró fura, ártó megnyilvánulása semmi jót nem feltételez: "Döbbenetes ifjúsági szubkultúra nyomára bukkantak munkatársaink. A nyilvánosság számára eleddig ismeretlen világba kalauzoló összeállításunkban halálváró tinédzserek szólalnak meg. Mindannyian vállalták a megnyilatkozást. Bízunk benne, hogy mindebből nem származnak családi, iskolai, munkahelyi konfliktusaik. Ahol talán nem figyeltek rájuk eléggé. " Ez  komoly etikai kérdésket vet fel ma  már. Gyakorlatilag üzleti érdekből prédának dobták az oroszlánok elé a ezeket a tinédzsereket ebben az újságban, még ha igazak is a gyerekek szavai. 

A fotókat kicsit nosztalgiának, a Dettre Gábor-féle dokumentumfilm-reflexiós poszt (A holnap érdeklődés hiányában elmarad) folytatásának szántam, de valami egészen más jött ki belőle. 

A cenzúra falai

Nem szoktam félni attól, hogy kényes témákat több oldalról körbejárjak, de most a Metánál falakba ütköztem, pedig a célom távol állt bármiféle erőszaktól, a bántás, önbántás népszerűsítésétől, csak a téma kapcsán feltűnt nekem két ismert személy, Popper Péter és Dettre Gábor teljesen eltérő látásmódja. 

Hozzászólásaiért  köszönet Crow Black Dream Robinak, aki máig őrzi a cikket. A kommentszekcióban egy kicsit  beszélgettünk, az interakciók száma 7, a megtekintés 0. Hogy ois van ez, mi van mögötte?

Talán a közösségi alapelvek megsértése:  

https://transparency.meta.com/policies/community-standards/ 

Talán "shadowban" - láthatalan korlátozás, az elérést letekerik a nem megfelelő tartalmú posztoknál, pár napos csenddel verés. A feloldásához tulajdonképp nem kell túl sok:  48-72 órás nem posztolás, az eredeti poszt változatlanul hagyása, vagy valami pozitív tartalom, ami alapértelmezett állapotba teszi az algoritmust. 

A fentiek szerint depresszióra, halálra, önsértésre utaló szavak a tárgyalás módjától, kontextusától függetlenül, önmagában a téma miatt tiltólistásak, habár amennyire tőlem telik, igyekszem alaposan és érzékenyen elemezni, de ezen a platformon tilos. A leírásban nem használtam semmi sértőt vagy tilalmast, de a fotón végigment a Meta OCR karakterfelismerő és vezélyesként azonosította ezt az avitt kordokumentumot. 

Lelketlen pszichológus

Ha alaposabban megnézzük, nemcsak nemcsak a grufti szubkultúra témája, hanem az, ahogy Popper tárgyalja, az is a közösségi alapelvekkel ellentétes ma már, érzéketlen és éretetlen, szívtelen. Bűnbakképzés, ami utat nyit az utcai, iskolai zaklatásnak, verekedésnek, rendőrségi vegzálásnak. 

Popper Péter pszichológus éles elméje és rendkívüli műveltsége, vitathatatlan előadói tehetsége és a korban tabukat lebontó, pszichológiát népszerűsírő tevékenysége a bölcsesség maszkja alatt ravaszul pragmatikus, hierarchikus szervezetekben jól helyezkedő, (BM alkalmazott), magánéletében férjként apaként sem túl példamutató (hat feleséget elfogyasztó), bort ivó, vizet prédikáló figurát rejt - csoda, hogy az ő gyermeke nem sorol be a gruftikhoz, bár ki tudja... 

A belső bizonytalanság értelmezési kerete mögött ítélkezés, minősítgetés, megszégyenítő, moralitáló nyelvezet: "gyengeség, a gyávaság", "infantilis, gyerekes", "buta, olcsó szerepjátszás, öntetszelgés", amit ma teljesen másképp értelmeznénk, stressz, reményvesztettség, trauma vagy szabályozási zavar tüneteként. Egy példa Popper fura humoráról, az 1977-es rajzos füzetkéjéből: 

Modern szamizdat-praktikák

Az eltelt idők változásait jelzi, hogy a Metánál gumibot helyett adatszűrés van, meg technikai karantén. Vita nincs, csak nullára tekerik a potit az algoritmusok. A kritikus témáknál betűcserével, a képeknél az OCR miatt állítólag félig átlátszó szűrővel lehet védekezni naprakész, modern szamizdat technikaként. Vagy pozitív tartalommal váltogatni a kényes témákat, ez olyan, mint a nyolcvanas években a dialektikus marxizmust emlegető, könyvészetileg szakszerűen meghivatkozó "vörös farok" a könyvek végén, amit az igénytelen cenzorok ellenőriztek, de a könyvek mélyeb tartalmát nem olvasták el, így a kényesebb témák átcsúsztak az akkor még hús-vér cenzorok szűrőjén. Ma ez úgy megy, hogy a  pozitív vibe törli a shadowbant. 

Az insta-képes, agyonmázolt, kimagozott goth esztétika persze trendi és nagyot megy, de a lényege már rég elveszett, mert már tök veszélytelen, a kapuőrök helyén fotocellás plázaajtó van és fast fashion szemét. 

Régen  az Erdős-, Popper-féle, pártállamba beépült figurák mondták meg, mi a deviáns, ma az algoritmus. Nincs személy, akinek az arcába ordítaná egy punk banda, hogy ... anyád. Ebből a szemszögből a bezuhant elérés egyfajta elismerés. Már eleve az algo hirdetési pénz nélkül a potenciálja 10-25 %-ára veszi le az elérést, és ehhez jön a shadowban. No nem baj, aki számít, így is itt van és köszönöm a jelenlétét. A bántó szándék nélküli, sebezhetőséget feltáró öszinteség tiltólistás a botoknál, mégis összeköti a valódi, hús-vér embereket.