Az Alterába fesztivál előtt a napot a Körmendhez viszonylag közeli Riegersburg várában töltöttük. Ez a vár már Stájerországhoz tartozik, nem Burgenlandhoz. Bár egy tájból kiemelkedő vulkáni sziklafejen ül, ezért imponálóan telepszik a vidék fölé, de méretei, történeti kiállítása miatt inkább Sárvárra, mint Sümegre emlékeztet. Viszont van néhány egyedi jellemzője, ami megkülöbözteti a hasonló váraktól, egyik a meredek sziklafal tetejére felvivő üveg panorámalift, amely benne van a középkategóriás jegy árában, a másik a stájerországi boszorkányok és varázslók történetéről szóló kiállítás. A képeket itt készítettem.
Tanulságos történet a boszorkányüldözés kialakulásának folyamata, hogyan állt össze az a méregkoktél, amely a térségben is kiemelkedő számú boszorkányperhez és halálos ítélethez vezetett. Nem korlátozódott a nőkre, számos férfit is kivégeztek az ördöggel való kapcsolat vádja miatt. A kezdet az eretnekség, katarok, albigensek üldözése, istenítéletek alkalmazása a megvádoltakon.
A második elem a népi hiedelmek szerepe, ahol is a boszorkányoknak olyan rendkívüli képességeket tulajdonítottak, mint a szemmel verés, rontás okozása, szerelmi oldás-kötés, impotencia előidézése, betegség ráküldés és gyógyítás, jövendőmondás, az időjárás befolyásolása vihar és jégeső előidézésével, repülés boszorkánykenőcs segítségével. Ez a fajta gyakorlat a pogánysághoz való visszatérés miatt volt gyanús a korabeli egyház számára és egyre inkább növekedtek a hivatalos ellenérzések az ilyen hiedelmekkel és praktikákkal kapcsolatban.
Az események hátterében persze ott van a bűnbakképzés jól ismert szociálpszichológiai jelensége, plusz a nőgyűlölet, olyan kiszolgáltatott és kirekesztett szerencsétlen személyek megbüntetése, akik nem tehettek semmit az üldözőik ellen, akik a korban gyakran idős, egyedülálló, magányos asszonyok, koldusok voltak. Tehát a fő elemek a hit ellenségeinek üldözése, a népi hiedelmek beépítése a narratívába, a démonokban és ördögökben való hit, a jogi eljárásrend és kínvallatás, és a bűnbakképzés, mint az egyre bonyolultabbá és érthetetlenebbé váló világgal való küzdelem eszköze.
A történetben az rekatolizációnak is van szerepe, bár protestáns vidékeken is sok-sok boszorkányper ismeretes, amelyeket világi hatóságok vezettek.
A nagy feldbachi boszorkányper
Stájerországban a régióhoz képest is sok boszorkányperről vannak bizonyítékok, ezt megalapozták az olyan helyi boszorkányhiedelmek, mint a Riegersburggal szomszédos hegyről elnevezett Schöckl-boszorkány, aki a helyi viharokat okozta és a forgószélbe dobált villákkal riasztották el, vagy az egyik közeli völgy keletkezésmondája, amelyet az ördög szántott nagy mérgesen a hegyek közé, mikor a boszorkányok csapdába csalva próbára tették.
Stájerországban kb. 200 boszorkányperről vannak adatok. Hírhedt boszorkányper-hullám vonult végig a vidéken az 1670-es évek közepén. Ezek egyik leghíresebbje a nagy feldbachi boszorkányper 100 vádlottal és 60 kivégzettel. Akkoriban néhány faluban egész családokat irtottak ki, gyakran a vádlók eltúlzott fantáziái, kölcsönös feljelentések, gyorsan szétterjedő pletykák és korrupt "boszorkánybírók" kétes tevékenykedése alapján. A leggyakoribb vád Riegersburg környékén az időjárás manipulálása, vihar és jégeső előidézése. Ez nem véletlen, hiszen ezt az időszakot kis jégkorszaknak is szokták nevezni a hűvösebbre forduló klíma miatt, ami bizonytalan termést okozott évről évre. Az időjárás-manipulálás általában csoportos vád, a vallatók nemhiába követelték, hogy a gyanúsítottak nevezzék meg társaikat. Három áldozat sorsa vált ismertebbé: ők Georg Agricola, a boszorkánypap, Katarina Paldauf, a virágboszorkány és Maria Kropf, az ártatlanul máglyán megégetett fiatalasszony.
Fő vádlottnak Hatzendorf plébánosát, Gregor Agricolát tartották, boszorkánypapnak nevezték, aki a valóságban titkos és zűrös szerelmi viszonyokat folytatott asszonyokkal, lakomákat rendezett, de a boszorkányperben szentostya meggyalázásával és gyermekek ördögnek való keresztelésével gyanúsították, aki azonban még ítélethozatal előtt meghalt a börtönben.
Egy másik híres áldozat, az Aricola körüli boszorkánykör állítólagos tagja, Katharina Paldauf. Ő a híres várúrnő, Katarina von Gallern (róla még később) szolgálója volt, a várgondnok felesége, háromgyermekes édesanya. Bemondásra jégeső okozásával és gyermekgyilkossággal vádolták meg. A fogságban kínzás hatására megnevezte "boszorkánytársait", a környék papjait. Majd halálra ítélték, de annyi enyhítést kapott, hogy a máglyára kerülés előtt karddal megölték. Azért nevezték virágboszorkánynak, mert különösen jól értett a növényekhez, télen is nyílásra tudta bírni a virágokat (holland virághagymák - a tulipánmánia összeomlása utáni időkben vagyunk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése