Utolsó Alterába

Szomorú apropóból írom ezt a posztot: Körmend, ez a 10.000 lakosú kisváros úgy tűnik, elveszti  ezt a csodás kis vidéki fesztiválját. Kár, hogy utolsó a 2025-ös alkalom, de az okokról hallgassátok meg a főszervező Hegét:

Covid, otthonülés, infláció, drágaság - mindannyian ebben élünk, sajnos. Mindenesetre a másfél évtizedes történetből ha több nem is, legalább egy alkalom nekünk is kijutott. Családostól mentünk és csak egy kis részletre láttam rá a háromnapos fesztiválból, és azonnal megértettem miért volt sokak számára annyira szerethető, de kíváncsi vagyok arra is, Ti hogy éltétek meg ezt az egészet. A búcsúfotón aki ott volt, mindenki megtalálhatja magát, csak kattintsatok a képre!

kép forrása

Nekem szívem szakad a fogyatkozó vidéki kisfesztiválokért. A mostani fellépők mind nagyon szerethetők, a kis magyar alternatív szubkultúra hű oszlopai, de sajnos korosztályosak. Az X generáció hőseit igazán szívből szeretjük, de a fiatalabb fellépők hiányának okát jól elmondja Hege a fenti videóban. A közönség ebből következően főleg a 40+-os korosztály, de nagyon gyerekbarát volt minden, limonádé, csavartkrumpli, vattacukor olajozta meg a felnőttek és gyerekek közös gondtalan mókáját. A szuper kedvező árú gyerek napijegy lehetővé tette a családos részvételt, de a Művészetek völgye például már annyira drága lett, hogy ötfős családunknak még diákjeggyel sem fért volna be a családi büdzsébe. Ez a fajta figyelmesség nagy hálával tölt el a szervezők iránt. 

Azt szokták mondni az Alterábára, hogy ez az ország legnagyobb kerti partyja, és ez elég találó. Sok-sok ismerőssel találkoztunk. Körülbelül annyi ember jött el, mint a győri Bridge Gardenes Quimbyre s bár igaz, hogy van átfedés a két közönséghalmaz között, de azt kell mondanom, annyival jobb arcok, a fogyasztói kultúrától kevésbé megrontott emberek alkották a közönséget, hogy sajnálhatjuk, hogy egy találkozással megint kevesebb lehetőségünk van. 

Sziámi koncertjére érkeztünk meg. Müller Péter Iván csapata hozta a profi formáját, szeretetéről biztosított mindenkit, felidézte az Alterábás emlékeit. A közönség jól fogadta a Besúgókat, a Bon Bon Si Bont, az Elmaradott országot, a Kicsi, kicsiszolt követ, együtt énekeltük de azért ott  kavargott a levegőben a Kossuth-díj körüli vita. Maradjunk annyiban, hogy nélkülük egyáltalán nem lenne magyar undergound, ahogy azt a szervezők kihangsúlyozták. S ezzel nem is lehet vitába szállni. 

Egy kis átszerelés után következett a F. O. System. Úgy gondolok erre a kultikus dark csapatra, mint a dicső 90-es évekből itt maradt anakronisztikus csodára. Lassan besötétedett, mire színpadra léptek, ami pont megalapozta a sötétebb atmoszférát. A tavalyi Dürer Kertes koncertről túlzófokban áradoztak a barátaink, úgyhogy nagyon kíváncsian vártam az első hangokat. 

Ne gondolj rám

Azt kell mondanom, a várakozások nem voltak túlzottak egyáltalán, de az előadásmód szenvedélyesebb és rockosabb, mint valaha, elképesztő formában játszottak!  A kilencvenes évek elején is lehengerlően erős fellépéseket adtak nekünk, és ez mostanra hihetetlen, de továbbfejlődött! Első perctől az utolsóig örömzene volt a színpadon és a színpad előtt állóknak egyaránt. 

Lebegés

A saját nevű debütáló album klasszikus dalai mellett sorra került a novemberi új szám, az Ami széttép is. 

A népek ugráltak, táncoltak, együtt üvöltötték a szöveget Attiláékkal (azon tanakodtunk, hogy a sapkája  még az ikonikus 90-es évekbeli-e), igazán egy csoda volt! A betervezett időhöz képest még egy plusz negyedórát játszottak, de amikor a színpadról levonultak a zenészek, a közönség pedig ráadást követelt, a szervezők szinte elnézést kérve tiltották le a folytatást, mert már a P.U.F.-nak kell következnie!

Az utolsó koncertet ki kellett hagynom, mert az ifjúság már pihenni kívánkozott. A Pál Utcai Fiúk annyira a szívügyének tartotta mindig is ezt  a fesztivált, hogy tizenötödször álltak színpadra itt a Rába melletti szent színpadon. A résztvevő családtagok szerint régi és újabb számokat is hoztak Lecsóék, hiszen ismerjük őket, mennyire szívükön viseli a kis klubokban való fellépést,més nagylelkűen klubáron vállalták a fesztiválfellépést. Igazán példamutató a hozzáállásuk. 

Összegezve, nagyszerű élményben volt részünk, kár, hogy ebben a formában nem mehet tovább. Kíváncsi vagyok, miféle lesz az a folytatás, amit Hege említett a cikk elején linkelt videó végén.