Milyen a gót színtér egy bennfentes szemével Németországban? Mennyivel nagyobbak a lehetőségek, mint nálunk, mennyire kell küszködniük a színteret összetartó embereknek? Milyenek a tipikus figurák? Megélnek-e abból, hogy profi szinten ismerik és művelik a goth szubkultúrát? Miben változott a közeg kilencvenes évek óta? Mi derül ki ebből, akár ha valóság, vagy átdesztillált élmény, akár ha fikció?
Thomas Manegold Beszélgetések egy góttal című könyvét a Google Play könyvszekciójában találtam, ami az eddig használt egyik legkönnyebben használható e-book olvasó platform. Német nyelvgyakorlás ürügyén kezdtem olvasni (a döglött középfokú nyelvvizsgát felfrissítő 272 napos Duolingo streak megdobta a motivációm), elektronikus formában vettem meg, fizikai példányom tehát nincs belőle. Ezt a hátrányt kompenzálja, hogy a kijelölt szövegek fordításában a Google áltel elérhető összes nyelven elérhető a Translate, ami azért ha néha félremagyaráz is, elég hasznos kényelmi szolgáltatás.
A 2013-as kiadású könyv egy nagyobb szövegdarabokból darabokból álló mozaik. Egymáshoz többé-kevésbé kapcsolódó helyzetek, beszélgetések sora különféle fiktív személyekkel: terapeuta, nők, írótársak, fanzine-szerzőből lett újságírók, különféle DJ-k, klubtulajdonosok, múltból felbukkanó random baljós emberek, iszonyatosan merev szabályok között vegetáló szülői generáció. Közben rövid gondolatfüzérek a reménytelen személyes világnézetről, a rothadó, manipuláló, embert torzító kapitalizmusról, a hanyatló goth színtérről, az örökös pénzhiány mellett a számtalan szerzői jogi szigorításról, amelyek megnehezítik a klubok működtetését, az önfenntartás kényszere miatt elkövetett önárulásról. Ebből fokozatosan kirajzolódik egy személy portréja, a narrátoré, személyiségével, gondolkodásmódjával, a kapcsolataival, sikereivel, erősségeivel, küszködéseivel együtt. Közben néha nyilvánvaló, máskor utánajárást igénylő módon megjelennek fejezetcímenként vagy a szövegbe ágyazva a dalcímek, részletek, együttesek nevei, identitásképző elemekként, amelyek összetartják ezt a szubkultúrát és leginkább a bennfenteseknek érthető kontextussal egészítik ki a részleteket. A könyv még a Spotify előtti időkben készült, de az utolsó fejezetben egy lejátszási listát kapunk a kötethez, ami dicséretes módon nem szűklátókörűen szemellenzős. Ezt felvittem a Spotify-ra, itt tudjátok meghallgatni.
Nem egy könnyed hangulatú írás, főleg nem az első fejezet, a "Sleeper In Metropolis". Széttöredezett jelenetek, váltva filozofikus monológokkal, bennük elszigeteltség, magány, sarkos-sommás elítélő vélemények az összes többi emberről, a valódi kapcsolódás hiánya, furán elbaltázott kapcsolatok hálójában vergődő egyének, trauma és kínlódás mozgatta lelki folyamatok, elvárások, hazugságok és felszínes játszmák. Olyannyira nyomasztó keverék, hogy majdnem félbehagytam. De aztán ezek a darabkák elkezdenek egymás felé gravitálni, egymást összefüggéshálóba hozni. A háttérben korai mély sérülések roncsoló emlékei sejlenek fel és baljóssá teszi a sztorit, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a következményeképp mindig minden kicsit vagy nagyon, de rosszabbra fordul. Közben a narrátor egy DJ szemszögéből leírja egy goth buli működését, ahol a szubkultúra különféle altípusaiba tartozó emberek közötti feszkót kell elsimítania zeneválasztással, figyelemtereléssel, máskor követhetjük egy irodalmi estjét, ahol panaszáradatba torkollik a beszélgetés az időnek abban a pillanatában, amikor a zenekiadás fizikai formátumait épp kezdi felváltani a streaming, erre az iparág jogdíjemeléssel válaszol, ami pedig kinyírja az olyan kishalakat, mint a goth klubok. Egy másik darabkában leszedi a keresztvizet az "öregekről", akik ülnek a klubban, nem buliznak már, de eltartják a nosztalgiaipart (a narrátor kitalált, nem valós személy természetesen, úgyhogy neki sosem fáj a térde, szerencsés...) Lassan áll össze a kép, úgy a harmadik viszaolvasásra, hogy ezek a sztoridarabkák tulajdonképpen mind egy emberről szólnak, a neten nem megtalálható, talán csak fikció 'Archangels from Hell' együttes énekeséről, DJ Azraelről, aki így vagy úgy, tetteivel vagy szavaival, alkotásaival az összes történetbeli alak életére hatással volt.
A második rész, az "In The Hearts Of Woods" dinamikusabb: töredékeiben a nagyváros és saját játszmáik csapdájában rekedt emberek mozgásba lendülnek. A jelenből úgy két évtizednyit visszatekintve régi átéléseik értelmét keresik. Egy srác megvalósítja az álmát és klubot hoz létre. Egy DJ emlékezik, hogyan segített a zene egyben maradnia és megszelídítenie a démonait és megosztani mindezt a közönséggel, milyen katarzisokat élt át. A régi arcok befutottak, elérték, amiről csak álmodtak, sőt, még többet is, mégis feltör a bánat és üresség érzése, mint a valódi létezés bizonyítéka, ezáltal érzik, hogy élnek. Ami hajdan lázadás és botrány volt, már mindennapos, az underground belenőtt a fősodorba, de elveszett a lényeg, az üldözöttek összetartása, a titkos nyelv íze a világban, ahol minden elérhető kattintásnyira. A hangulat kulcsa DIY etika halála és az iránta érzett nosztalgia. A könyv összes férfialakja számára a vágy tárgyát képező gyönyörű csajok közben nehezen definiálható viszonyt alakítanak ki egymással.
Majd egy elkínzott embert látunk élete mélyponján a zenét imádva és elátkozva, halált kívánva üvölteni egy félkész házban, enyhén megőszülve és megöregedve, barátnője által eltartva, kifizetetlen számlák fogságában, ő a korábban annyira istenített DJ Azrael. A grandiózus kirakat összeomlott, az elvek a sárban, és pénzt kell szereznie egy újraegyesüléssel. De azért feláll a földről, felveszi a bőrdzsekijét, mint egy hamis egót, majd egy hip-hop számból inspirációt gyűjtve útnak indul ismét.
Az események a vége felé felgyorsulnak. Az említett klub egy nagyszabású kelta témájú összművészeti bulit szervez táncosokkal, jelmezesekkel, hatalmas tábortűzzel, ahol mindenki megjelenik, aki számít, vagyis aki a könyvben eddig szerepelt, magukkal hozva a félresikerült kapcsolataik lappangó feszültségeit. A nagy öreg, a sztár DJ Azrael épp megdicsőül, a fiatalabb generáció épp az égbe emeli, amikor betoppan a csaja, az eltartója. Aki épp meglátja az egyik exét, az újságírót, akit annak idején a dicsősége csúcsán pompázó DJ Azrael miatt hagyott el.
A könyv olvasása közben motoszkált bennem egy kérdés, vajon mi hiányzik? Mire rájöttem, hogy ebben a sztoriban nincs sem egy kutya, sem egy macska, sem egy kisgyerek, de még egy nyomorult egyenetlenül növő kaktusz sem, semmiféle olyan élőlény, ami gondoskodást kér. Szó sem esik olyan földhözragadt mindennapi dolgokról, mint a kávé, a sültkrumpli vagy a törölköző bolyhossága. Minden fejben játszódik. A belső nyomor ellenpontjaként mindössze egyszer említett meg az író egy virágzó gesztenyefát és kötelező gruftikellékként az abszintot. Önmagától és a természettől is elidegenedett emberi lény minden egyes szereplő. Erre a kulcsjelenetben, az újpogány ünnepen spirituális áttörést ér el a narrátor, miszerint lényegében a világgal egységben létezik, és rájön, hogy annak elválaszthatatlan része, s hogy az élet, amit élhetett, minden kínlódással, csajozással, DJ-ként megélt sikerrel és kudarccal, igaz barátokkal olyan út volt, ami mégiscsak megérte.
Amíg a narrátor spirituális felemelkedést él át, kitalált alakjai a partin újraélik a húsz éve jegelt traumáikat és konfliktusaikat, megadják egymásnak évtizedes tartozásaikat. A végére a bukott angyal DJ, az önfeláldozó barátnő, a tehetséges ifjú DJ-lány, a látszólag sikeres, ám belül már rég halott újságíró rejtélyes módon mind halomra halnak saját vagy egymás keze által. Az eseményeket a szerző inkább sejtetetten, mint explicit módon kifejtetten tálalja az olvasónak, teret hagyva az események felfejtéséhez. Ha az első fejezetben mozaikról mozaikra minden kicsit rosszabbá vált, itt a másodikban az izgalmas pezsgés villámgyorsan fejlődik pokoli tiszítótűzzé a Beltane-máglya lángjaiban, a könyv témához méltó befejezéseként. Jó könyv volt, mesterien szerkesztett, az olvasótól értelmezést, többszöri visszaolvasást, a kirakós összerakását igénylő, fokozatosan kibontakozó, drámai, összetett és elgondolkodtató mű. Inkább élményt ad, mint könnyed nyári olvasmányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése