Augusztus 16-án a győri Radó-matiné keretében végre két nagy gyerekestül megnézhettük kedvenc Líviuszunk bandáját, A kutya vacsoráját. A környezet szuper hangulatos, a Rába kis szigetének zenepavilonja, fellampionozott öreg platánokkal, raklapbútorokkal. Ingyenes koncert volt, random emberekkel, nem kimondottan rajongókkal. Sajnos ezért kissé langyos volt a fogadtatás, pedig a csapat mindent megtett a mókánk kedvéért, Líviusz szokás szerint sztorizott, s a kiírt időtartamhoz képest plusz egy óra jammelést kaptunk ajándékba. Zeneileg ez egy pörgős, modern stíluskavalkád, szeretjük, na.
Rá három napra, a hoszú hétvégén megnéztük Lecsóékat a pinnyédi Hídpikniken. A mester örömünkre rendkívül laza és kommunikatív volt, a koncert meg az a finomabb, nem a lebontjuk-a-kultúrházat fajta. Itt is vagyes volt a közönség, de az első pár sorban ott nyomult az a megszokott kemény mag. Sok baráttal, ismerőssel találkoztunk, a P.U.F. amolyan generációs kötőanyag. Andrisunk a az első sorban, a 13 évével a vaskordonra tapadva csápolt-videózott, a fotók is az övéi.
Lecsó közbevetett sztoriként mesélte, hogy az oly gyönyörű Angyal c. dalukat a lányuk születésére írta. Nekünk viszont ez a 20. házassági évfordulós dalunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése