Riegersburg boszorkányai

 Az Alterába fesztivál előtt a napot a Körmendhez viszonylag közeli Riegersburg várában töltöttük. Ez a vár már Stájerországhoz tartozik, nem Burgenlandhoz. Bár egy tájból kiemelkedő vulkáni sziklafejen ül, ezért imponálóan telepszik a vidék fölé, de  méretei, történeti kiállítása miatt inkább  Sárvárra, mint Sümegre emlékeztet. Viszont van néhány egyedi jellemzője, ami megkülöbözteti a hasonló váraktól, egyik a meredek sziklafal tetejére felvivő üveg panorámalift, amely benne van a középkategóriás jegy árában, a másik a  stájerországi boszorkányok és varázslók történetéről szóló kiállítás. A képeket itt készítettem. 

Tanulságos történet a boszorkányüldözés kialakulásának folyamata, hogyan állt össze az a méregkoktél, amely a térségben is kiemelkedő számú boszorkányperhez és halálos ítélethez vezetett. Nem korlátozódott a nőkre, számos férfit is kivégeztek az ördöggel való kapcsolat vádja miatt. A kezdet az eretnekség, katarok, albigensek üldözése,  istenítéletek alkalmazása a megvádoltakon. 

A második elem a  népi hiedelmek szerepe, ahol is a boszorkányoknak olyan rendkívüli képességeket tulajdonítottak, mint a szemmel verés, rontás okozása, szerelmi oldás-kötés, impotencia előidézése, betegség ráküldés és gyógyítás, jövendőmondás, az időjárás befolyásolása vihar és jégeső előidézésével, repülés boszorkánykenőcs segítségével. Ez a fajta gyakorlat a pogánysághoz való visszatérés miatt volt gyanús a korabeli egyház számára és egyre inkább növekedtek a hivatalos ellenérzések az ilyen hiedelmekkel és praktikákkal kapcsolatban. 

középkori boszorkányábrázolás

időjárás-varázslás

Későbbi fejlemény volt a fokozatosan elterjedő félelem a fekete mágiától, a démonhit, az ördöggel szövetkezés, megszállottság témája. Ennek fontos forrása az osztrák származású Heinrich Kramer és Jakob Sprenger inkvizítor szerzetesek Boszorkányok pörölye című 1486-ban kelt könyve, amely a boszorkányüldözés kézikönyveként volt használatban évszázadokig. A tartalma részben a tiroli boszorkányfolklórra támaszkodott és terjesztette azt egész Európában, sőt az óceánon túl is. A boszorkánysággal megvádoltak fő bűne s Sátánnal való szövetség, sőt sok esetben a szeretői viszony volt, és elterjedt volt a gondolat, hogy ezek a személyek ördögimádó szekták tagjai. (Emlékeztek még a satanic panicra? Szerintem találni párhuzamokat a középkor, a nyolcvanas évek és napjaink között bőven.)

az ördög jegyzeteli a pletykálkodó asszonyok fecsegését 

démonűzés Szűz Mária segítségével

a pokolra jutók kínjai, a voraiu apátság sekreslyefreskójának másolata

A Boszorkányok pörölye egyik fejezete hozta be a perek vezetésének módját a gyakorlatba, egyfajta jogi módszertani kánonként, ami egyebek mellett vallomások kínzással való kikényszerítését is jelentette. 

Az események hátterében persze ott van a bűnbakképzés jól ismert szociálpszichológiai jelensége, plusz a nőgyűlölet, olyan kiszolgáltatott és kirekesztett szerencsétlen személyek megbüntetése, akik nem tehettek semmit az üldözőik ellen, akik a korban gyakran idős, egyedülálló, magányos asszonyok, koldusok  voltak. Tehát a fő elemek a hit ellenségeinek üldözése, a népi hiedelmek beépítése a narratívába, a démonokban és ördögökben való hit, a jogi eljárásrend és kínvallatás, és a bűnbakképzés, mint az egyre bonyolultabbá és érthetetlenebbé váló világgal való küzdelem eszköze. 

A történetben az rekatolizációnak is van szerepe, bár protestáns vidékeken is sok-sok boszorkányper ismeretes, amelyeket világi hatóságok vezettek. 

boszorkány az inkvizítor előtt

 

A várkiállítás jópár rémisztő kínzóeszközt  felvonultat, többek között vasszűzet, kézszorítót és valami perverz kinézetű szemkiszúrós fejmaszkot, de szerencsére ezek nem eredetiek. 

elengedhetetlen vártartozék, de csak hangzatos kamu: a vasszűz

A nagy feldbachi boszorkányper

Stájerországban a régióhoz képest is sok boszorkányperről vannak bizonyítékok, ezt megalapozták az olyan helyi boszorkányhiedelmek, mint a Riegersburggal szomszédos hegyről elnevezett Schöckl-boszorkány, aki a helyi viharokat okozta és a forgószélbe dobált villákkal riasztották el, vagy az egyik közeli völgy keletkezésmondája, amelyet az ördög szántott nagy mérgesen a hegyek közé, mikor a boszorkányok csapdába csalva próbára tették. 

Stájerországban kb. 200 boszorkányperről vannak adatok.  Hírhedt boszorkányper-hullám vonult végig a vidéken az 1670-es évek közepén. Ezek egyik leghíresebbje a nagy feldbachi boszorkányper 100 vádlottal és 60 kivégzettel. Akkoriban néhány faluban egész családokat irtottak ki, gyakran a vádlók eltúlzott fantáziái, kölcsönös feljelentések,  gyorsan szétterjedő pletykák és korrupt "boszorkánybírók" kétes tevékenykedése alapján.  A leggyakoribb vád Riegersburg környékén az időjárás manipulálása, vihar és jégeső előidézése. Ez nem véletlen, hiszen ezt az időszakot kis jégkorszaknak is szokták nevezni a hűvösebbre forduló klíma miatt, ami bizonytalan termést okozott évről évre. Az időjárás-manipulálás általában csoportos vád, a vallatók nemhiába követelték, hogy a gyanúsítottak nevezzék meg társaikat. Három áldozat sorsa vált ismertebbé: ők Georg Agricola, a boszorkánypap, Katarina Paldauf, a virágboszorkány és Maria Kropf, az ártatlanul máglyán megégetett fiatalasszony.

Fő vádlottnak Hatzendorf plébánosát, Gregor Agricolát tartották, boszorkánypapnak nevezték, aki a valóságban titkos és zűrös szerelmi viszonyokat folytatott asszonyokkal, lakomákat rendezett, de a boszorkányperben szentostya meggyalázásával és gyermekek ördögnek való keresztelésével gyanúsították, aki azonban még ítélethozatal előtt meghalt a börtönben. 

Egy  másik híres áldozat, az Aricola körüli boszorkánykör állítólagos tagja, Katharina Paldauf. Ő a híres várúrnő, Katarina von Gallern (róla még később) szolgálója volt, a várgondnok felesége, háromgyermekes édesanya. Bemondásra jégeső okozásával és gyermekgyilkossággal vádolták meg. A fogságban kínzás hatására megnevezte "boszorkánytársait", a környék papjait. Majd halálra ítélték, de annyi enyhítést kapott, hogy a máglyára kerülés előtt karddal megölték. Azért nevezték virágboszorkánynak, mert különösen jól értett a növényekhez, télen is nyílásra tudta bírni a virágokat (holland virághagymák - a tulipánmánia összeomlása utáni időkben vagyunk). 

A virágboszorkány diorámája

Maria Kropf 

A vár egyik termében található egy kisebb olajfestmény, amely egy boszorkány elevenen elégetését jeleníti meg. Az áldozat Maria Kropf, Maurer iskolamester ifjú felesége a feldbachi boszorkányperek számos áldozata közül az egyik volt. Az olajfestmény hátoldalán a következő felirat található: „Ábrázolás a boszorkányságért elítélt ártatlan, gyönyörű és erényes Maria Kropf kivégzéséről. ”

kép forrása

A bűne annyi volt, hogy egy alkalommal, apja unszolására részt vett Agricola egyik lakomáján, ezt kínvallatása során Katarina Paldauf vallotta be az inkvizítoroknak. S ez elegendő volt a házasságtörés, szodómia és ördöggel cimborálás vádjához, majd a máglyahalálra ítéléshez. Az égetést Calucci olasz kormánytanácsos, a boszorkányüldözőként hírhedt képviselő, valamint Johann Moll és Wilhelm Turner lelkészek kezdeményezésére és jelenlétében hajtották végre, akiket a grazi konzisztórium küldött ki. Stájerországban 1497 és 1750 között 152 embert végeztek ki „boszorkányként” vagy varázslóként – körülbelül kétszer annyi nőt, mint  férfit. Alsó-Ausztriában nagyjából ugyanebben az időszakban öt kivégzésre került sor.

A felvilágosodás korában Mária Terézia vetett véget a boszorkánypereknek és a halálos ítéleteknek, ennek ellenére Magyarországon, Miskolcon  még 1933-ban is megpróbálkoztak boszorkányváddal, aminek becsületsértési per lett a következménye, elképesztő történet!

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2023/07/29/miskolci_boszorkanyperek 

Ha linkre kattintasz, ne hagyd ki a poszt utolsó mondatát, megéri odagörgetni 🤣🤣🤣.

A Gallerin 

A várat naggyá tevő személy nem volt más, mint Elisabeth Katharina von Galler bárónő, a korábban említett virágboszorkány, Katarina Paldauf várúrnője, az időszak kiemelkedő női alakja. A beceneve "rossz Liesl", s gyakran egyfajta korai feministaként emlegetik. Örökségként kapta meg Riegesrsburg várát, s elérte, hogy önállóan, férfi fennhatóság nélkül dönthessen birtokairól. Mivel a török fenyegető közelségben volt a várhoz, az erődépítést folytatta és az ő építkezéseinek hála kapta meg a vár a mai formáját, és a kereszténység legerősebb erődítményévé vált. Három férje volt, az utolsótól 60 éves kora körül elérte, hogy elválhasson! Nem hétköznapi életút, az biztos. 

A várúrnő diorámája

Mosdótál és törölközőtartó

A várban egy kis teraszszerű részen egy kis boszorkánykert kapott helyet, fűszer-és gyógynövényekkel a tematikus kiállítás lezárásaképp. 

Előtte auózonban egy kis babzsákos-puffos pihenős teremben vetítést nézhettünk meg napjaink fejleményeiről boszorkányügyben: név szerint említik Sasa Marosit, mint napjaink gyakorló boszorkányát, aki nőközőpontú és holisztikus szemléletű és csodaszép kivitelű modern gyógyfüves könyvek szerzője és civilben gyógyszerész. Megjelennek a filmben az  az Insta és a Tiktok meggyőződéses és megélhetési boszorkányai, a modern pogányság és a Wicca is. 

A boszorkányperek feltárták az emberi természet egyik legsötétebb oldalát és csak remélni merem, hogy nem jön újra hasonló sötét kor, ahol álmok, bemondások alapján gyanús és gyanúsított lehet bárki. 

Utolsó Alterába

Szomorú apropóból írom ezt a posztot: Körmend, ez a 10.000 lakosú kisváros úgy tűnik, elveszti  ezt a csodás kis vidéki fesztiválját. Kár, hogy utolsó a 2025-ös alkalom, de az okokról hallgassátok meg a főszervező Hegét:

Covid, otthonülés, infláció, drágaság - mindannyian ebben élünk, sajnos. Mindenesetre a másfél évtizedes történetből ha több nem is, legalább egy alkalom nekünk is kijutott. Családostól mentünk és csak egy kis részletre láttam rá a háromnapos fesztiválból, és azonnal megértettem miért volt sokak számára annyira szerethető, de kíváncsi vagyok arra is, Ti hogy éltétek meg ezt az egészet. A búcsúfotón aki ott volt, mindenki megtalálhatja magát, csak kattintsatok a képre!

kép forrása

Nekem szívem szakad a fogyatkozó vidéki kisfesztiválokért. A mostani fellépők mind nagyon szerethetők, a kis magyar alternatív szubkultúra hű oszlopai, de sajnos korosztályosak. Az X generáció hőseit igazán szívből szeretjük, de a fiatalabb fellépők hiányának okát jól elmondja Hege a fenti videóban. A közönség ebből következően főleg a 40+-os korosztály, de nagyon gyerekbarát volt minden, limonádé, csavartkrumpli, vattacukor olajozta meg a felnőttek és gyerekek közös gondtalan mókáját. A szuper kedvező árú gyerek napijegy lehetővé tette a családos részvételt, de a Művészetek völgye például már annyira drága lett, hogy ötfős családunknak még diákjeggyel sem fért volna be a családi büdzsébe. Ez a fajta figyelmesség nagy hálával tölt el a szervezők iránt. 

Azt szokták mondni az Alterábára, hogy ez az ország legnagyobb kerti partyja, és ez elég találó. Sok-sok ismerőssel találkoztunk. Körülbelül annyi ember jött el, mint a győri Bridge Gardenes Quimbyre s bár igaz, hogy van átfedés a két közönséghalmaz között, de azt kell mondanom, annyival jobb arcok, a fogyasztói kultúrától kevésbé megrontott emberek alkották a közönséget, hogy sajnálhatjuk, hogy egy találkozással megint kevesebb lehetőségünk van. 

Sziámi koncertjére érkeztünk meg. Müller Péter Iván csapata hozta a profi formáját, szeretetéről biztosított mindenkit, felidézte az Alterábás emlékeit. A közönség jól fogadta a Besúgókat, a Bon Bon Si Bont, az Elmaradott országot, a Kicsi, kicsiszolt követ, együtt énekeltük de azért ott  kavargott a levegőben a Kossuth-díj körüli vita. Maradjunk annyiban, hogy nélkülük egyáltalán nem lenne magyar undergound, ahogy azt a szervezők kihangsúlyozták. S ezzel nem is lehet vitába szállni. 

Egy kis átszerelés után következett a F. O. System. Úgy gondolok erre a kultikus dark csapatra, mint a dicső 90-es évekből itt maradt anakronisztikus csodára. Lassan besötétedett, mire színpadra léptek, ami pont megalapozta a sötétebb atmoszférát. A tavalyi Dürer Kertes koncertről túlzófokban áradoztak a barátaink, úgyhogy nagyon kíváncsian vártam az első hangokat. 

Ne gondolj rám

Azt kell mondanom, a várakozások nem voltak túlzottak egyáltalán, de az előadásmód szenvedélyesebb és rockosabb, mint valaha, elképesztő formában játszottak!  A kilencvenes évek elején is lehengerlően erős fellépéseket adtak nekünk, és ez mostanra hihetetlen, de továbbfejlődött! Első perctől az utolsóig örömzene volt a színpadon és a színpad előtt állóknak egyaránt. 

Lebegés

A saját nevű debütáló album klasszikus dalai mellett sorra került a novemberi új szám, az Ami széttép is. 

A népek ugráltak, táncoltak, együtt üvöltötték a szöveget Attiláékkal (azon tanakodtunk, hogy a sapkája  még az ikonikus 90-es évekbeli-e), igazán egy csoda volt! A betervezett időhöz képest még egy plusz negyedórát játszottak, de amikor a színpadról levonultak a zenészek, a közönség pedig ráadást követelt, a szervezők szinte elnézést kérve tiltották le a folytatást, mert már a P.U.F.-nak kell következnie!

Az utolsó koncertet ki kellett hagynom, mert az ifjúság már pihenni kívánkozott. A Pál Utcai Fiúk annyira a szívügyének tartotta mindig is ezt  a fesztivált, hogy tizenötödször álltak színpadra itt a Rába melletti szent színpadon. A résztvevő családtagok szerint régi és újabb számokat is hoztak Lecsóék, hiszen ismerjük őket, mennyire szívükön viseli a kis klubokban való fellépést,més nagylelkűen klubáron vállalták a fesztiválfellépést. Igazán példamutató a hozzáállásuk. 

Összegezve, nagyszerű élményben volt részünk, kár, hogy ebben a formában nem mehet tovább. Kíváncsi vagyok, miféle lesz az a folytatás, amit Hege említett a cikk elején linkelt videó végén. 

Bujdosó János Somorján 2025. 07. 12.

A Facebook véletlenszerűen dobta be a Bujdosó Trió+1 koncertjét a szlovákiai Somorján, a Mozi nevű helyen, ami a nevével ellentétben egy jazz-folk profilú, kávéházi hangulatú klub. A hely légvonalban talán 15 kilométerre van tőlünk, de közúton 50 km-es kerülővel lehet csak megközelíteni, mivel a Duna túloldalán található és a pozsonyi elkerülőn  át érhető el. Mivel helyben csak nagyon ritkán találunk számunkra megfelelő koncerteket, ezért az a családi szokásunk, hogy 100 km-en, egy estén belül kényelmesen megjárható eseményeket felkeressük, hát most is így tettünk. Somorja a pozsonyi agglomeráció része, hangulatában kicsit Budaörsre emlékeztet, a főutcán található ez a koncerthelyszín. 

Nagyon fontosnak találom a részvételt a környébeli kisebb klubok eseményein, és ez a hely egy kis gyöngyszem. Mutatok néhány fotót, ami tükrözi a hangulatot:

sörkeksz

Kanapék, kávéházi asztalok, társasjátékok, kávék-szendvicsek-koktélok várják a nagyérdeműt. A programra olyan 50-60 vendég érkezett, ami gyakorlatilag teltházat jelent és mindenféle korosztály képviseltette magát: huszonéves baráti társaság, negyvenes csajok kompániája, családok kiskamaszokkal, hatvanat közelítő veterán rockerek, satöbbi. Kellemes társaság, mindenki ismert mindenkit, néhányan Budapestről érkeztek és mi jöttünk Mosonmagyaróvárról. 

A kilencvenes évek óta nagyszerű életművet felépítő Bujdosó János most ötfős együttessel érkezett, két ütőssel, billentyűssel és basszusgitárossal. Az apropót az új, magánkiadású lemezük (Bujdosó Quartet: A Hundred Desires) megjelenése adta, amit a lelyszínen meg is tudtunk vásárolni. 

Olyan a  lemez, amit jó kézbe fogni, gyönyörű artwork, finom, műfajoktól független gazdag jazzrockos zene, ha otthon a lejátszóban hallgatjuk. A koncert viszont sokkal elevenebben, gazdagabban szólt, a teljes huszadik század könnyűzenéjét bebarangolta, műfajoktól függetlenül, teljesen szabadon. Talán a Reeves Gabrels-féle Doom Dogs-formáció művel az általam ismert alkotók közül hasonló varázslatot. Úgy gondolom, ez a fajta produkció a világban bárhol megállná a helyét. 

A koncert íve az ismertebb, kötöttebb számoktól az elszállós-improvizálós darabok felé haladt, a közönség az elejétől kezdve együtt rezgett vele. Negyvenes évekbeli Fényes Szabolcs-számok, latinos zenék, mint  Jacob do Bandolim darabjai és még sokféle muzsika, amit az együttes a maga stílusában gyúrt egységessé.  Egy kis ízelítő a koncert közepéből és végéből: 

 

A kicsi, de annál lelkesebb közönség vastapssal jutalmazta a produkciót, ráadást is kaptunk. Családként mindenhová hurcoljuk a fiainkat, amíg még hagyják, és ez volt az első olyan koncert, ahogy ezeknek az alfa generációs kölyköknek nem hiányzott a vetített vizuál, végig figyelték és követték a zenét,  a koncert végre önmagában élményt jelentett nekik, és elegendő volt csak a zene! Ez azért nagy dolog, úgy gondolom. 

Szobrok a Nemzeti Múzeum középkori kiállításán

 A magyar régmúltat felelevenítő kiállítás egymás mellett mutatja be az évszázadokkal ezelőtti paraszti és uralkodói életmód relikviáit és van jópár olyan tárgy vagy alkotás amely eléggé fura? creepy? mai szemmel. Ezekből fotóztam egy csokorral. 

13. századi barátfej

Aranyozott herma, feltételesen Csák Mátéé

Gyertyatartó inas

Szűz Mária vasszobra

Elrontott, máztalan kályhacsempe Szent János figurájával

Gótikus fafaragványok

Kályhacsempe 

Angyal a török korból

Red Lorry YelloLorry Strange Kind Of Paradise

 Holnap, július 10-én fog megjelenni ez az album úgy 40 év után. A korszak többi hőséhez hasonlóan ez is egy kiváló lemez, karcos postpunk, az a jobb fajta, visítós szintik nélküli, ha engem kérdeztek, szeretettel hallgatom.