Tisztelgés Robert Smith géniusza előtt, akivel együtt rezeg a korszellem.
A brit együttes történetében tisztelőik többféleképpen csoportosították lemezeiket trilógiává, de biztos vagyok benne, hogy a legjobbak között az 1980-82 közti időszak és a Disintegration-éra mindenképpen ott volt, de késői remekművük, a 2024-es Songs Of The Lost World ismét csúcsra repítette őket. Ezekben a mélyen személyes hangvételű és zeneileg is újszerű albumokban azonban több és más is van, mint egyszerű melankólia.
A világ időnként széteső periódusokba fordul, az emberek egzisztenciális szorongást, veszteséget, kiúttalanságot élnek át, és ilyenkor egy látszólag privát témákat felölelő lemez sokkal inkább rezonál a hallagtók többé-kevésbé tudatos érzéseivel, hangulatával, mint a prosperálóbb időszakokban. Felerősíti és a tudatba hozza a nehéz emóciókat. A sötét trilógia a punk nihilizmusából nőtt ki. A Disintegration a hidegháború világának széthullásával egyidőben ért el világsikert, ekkor jöttek először Magyarországra is.
A Songs Of The Lost World pedig ismét egy széteső periódusban találta szíven az embereket. Megint vége van egy korszaknak, ahogy láthatóan új és fenyegető hatalmi centrumok emelkednek fel. A fogyasztáson alapuló civilizációt kiteljesítő nemzedék valóságos és képletes, pszichológiai értelemben vett szeméthegyeket hagyott örökül amelyek lassan ránk omlanak. Pusztuló környezet, klímaválság, háborús fenyegetés, a kapcsolatokat és a mentális egészséget megmérgező szociális média képei adják a hátteret a privát veszteségérzéshez.
Biztos emlékeztek a tavalyi, heteken át tartó folyamatra, ami szeptember végétől november elsejéig tartott és a Cure honlapjának Janez Pirnat szoborfiguráján alapuló mozgatható animációján át belépve, a megjelenés dátumát római számokkal jelszóként beírva lehetett betekinteni, belehallgatni a sorra megjelenő új dalokba, ami exkluzív, ötletes és vonzó módja volt az érdeklődés fenntartásának, míg végül november elsején elérhetővé vált a várva várt új lemez. Ugyanezen a napon több tízezren nézhettük az emlékezetes live streamet a Youtube-on a londoni Troxyból, amit azóta privátra állítottak, viszont a hanganyagát december 13-án többféle fizikai formátumban is kiadták, a bevételt prdig jótékony célokra, a War Child jótékonysági szervezet részére ajánlották fel.
A képen az eddig még meg sem jelent Bodiam Sky c. dal szövege látható, amely az albumhoz tartozó szövegfüzet középső lapja, és egy emlékeket becézgatő szerelmes dalnak tűnik. A Bodiam Castle a Windows 10 nyitóképei között is szereplő nagyon jellegzetes kelet-sussexi vízivár, bizonyára jelentős helyszín a Cure univerzumában. Ha lesz új album, remélem, hogy megismerhetjük ezt a gyönyörű szövegű dalt...
Gondolom, aki meghallgatta, megtalálta azt a számot, ami a leginkább megérinti valamiért, de az biztos, hogy izgalmas, sokrétű, ugyanakkor nagyon nehéz érzéseket boncolgató album, nem éppen kölyköknek való. Egyedüllét, egyszerre személyes és kollektív szinten, mulandóság az életünkben és a világképünkben egyaránt, törékenység a kapcsolatainkban és a nemzetközi viszonyrendszerben, konfliktusok és háború a kis- és nagyvilágunkban, a privátszféra eltűnése a totális megfigyelés közegében, a gyász és a búcsú lehetetlensége, végül mégiscsak elköszönés: búcsú az eddig ismert és megszokott világtól, az illúzióinktól. Nemcsak személyes problémák ezek, hanem monokróm tükörkép a vesztébe rohanó világról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése