2025. december 28., vasárnap

Hang és fény - Mennyi pluszt ad egy klip, visualizer egy zenéhez?

Ha egy zenéhez klip, vagy visualizer készül, az akár megtízszerezi az elérést és lehet, hogy megnyitja a kaput a figyelemgazdaságba. Az odajutásig vannak küszöbök, láthatatlan üvegplafonok, amelyeket meg kell ugrani a siker felé, de ennek feltétele, hogy a saját húsból és vérből kell etetni a bestiát, arccal, kinyilvánított érzelmekkel, időről időre új produktumokkal, a közönség igényeinek megfelelő vizualitással, mint ahogy a Fehérlófia jutott fel a pokol tornácáról a felvilágba.

vague phonique: Les Pierres Couchées - képkocka a klipből

A mostani adatok nem tudományosak, a klipek sem egyenlő ideig futottak, van köztük év eleji és pár hete kiadott is. Aztán természetesen a lista csak egy szubjektív válogatás, mint afféle amatőr blogposzt, és világért sem, semmiképp sem rangsor, nem is lenne értelme ilyen módon gondolkodni róluk. Viszont ezek a klipek akár ajtót kinyitó kulcsok lehetnek a koncertek, az ismertség és a közönség figyelme-szíve-pénztárcája felé.

Mouth Ulcers - The Perfect End: képkocka a klipből

Nézzünk néhány tetszetős példát ebből az évből:

Előadó

Cím

YT nézettség

Deceits

All We Are Memories

94.000

Pink Turns Blue

Stay For The Night

143.000

Ash Code

Ángel Oscuro

139.000

Lathe Of Heaven

Aurora

17.000

Suede 

Dancing With The Europeans

497.000

CORPUS DELICTI 

Fate

158.000

iamnoone 

thunder

1258

vague phonique

Les Pierres Couchées

336

Traitrs 

Burn In Heaven

61000

Ductape 

Gölgesiz

30.000

BEAUTY IN CHAOS

"God's Gonna Cut You Down"

1584

Mouth Ulcers 

A Perfect End

105.000

Christine Plays Viola 

My Redemption

17.000

Terminal Serious 

Sewn Eyelids

2200

Robert Plant

Everybody's Song

912.000

OSI AND THE JUPITER 

Lurking Beneath the Pines

18.828

LAST GRASP 

GOTTA BE A FREAK

9621

Soror Dolorosa 

But Today

6317

The Scarlet Hour

Electro City

899

Dusken Harmony 

The Little Prince of the Night

838

The Secret Shelson's Band

Still Alive

291

Topographies 

Love Is Not Enough

14368

Corlyx -

Psycho Sensual

36445

Lisa Gerrard

In Exile

118.000

Tears For Fears 

Emily Said

164.000


A mainstreamben is ismert nagy nevek közelítik legalább a félmilliót, itt már nem nagyon tudnak hibázni. Ami az alternatív színtéren is nagyot megy és 120-150K megtekintést ér el, az a profi szint, itt a névből márka lesz, ahol az algritmusokat és a követők érdeklődését folyamatosan táplálmi kell a fennmaradáshoz. Pár tízezres klipenkénti nézettség a belépő a nemzetközi ismertséghez. Vannak feltörekvők jól eltalált, vonzó látványvilággal, akik meg tudták lovagolni az algoritmusokat a többplatformos, egységes jelenlétükkel, és vannak olyanok, akik zeneileg ugyanolyan jók, de a kevésbé egységes vagy felkapott látványvilágú klipjük az alig láthatóság gettóba zárja őket.
The Scarlet Hour- Electro City - képkocka a klipből

Amiket nagyon kedvelek, az a vague phonique Les Pierres Couchées-e, pontos tükörképe a világnak, aztán a méy mondanivalójú Robert Plant-klip, az Everybody's Song, a Lathe Of Heaventől az Aurora, kicsit vidám, szinte szagolhatóan testközeli, mégis futurisztikus világa, és a OSI AND THE JUPITER gyönyörű Lurking Beneath the Pines-ja. Ami a közös bennük, hogy legalább egy lépésre eltávolodtak a sablonosságtól, kár előny, akár hátrány ez.

Most nézzük meg az idei év magyar klipjeit:


Z. Moss Smith: Happy Horror - képkocka a klipből


A 'csak zene' dalokkal szemben egy klip, lehet akár egy animáció, vagy nagyon jól összerakott loopolt prezentációszerű mozgóképsor, ha megjárja a linkje a közösségi médiát, szemlátomást hoz legalább ezer megtekintést. 

A legérdekesebb a kb. 3000-től kezdődő zóna, ahol a sokkal inkább vizuális beállítottságú fiatalabb közönség belép a szubkultúrába. Ezek az új, menő, legalább részben angolul éneklő bandák, akikre jellemző a tudatosan épített imázs vagy imázsnélküliség, hozza a friss vért, a Z generációt az undergoundba és ez nagyon-nagyon megbecsülendő. A koncerteken azok a nagyon szép sminkes-ruhás, kissé túltolt vizualitású csajok, meg a semmilyen ruhájú, kötött sapkás fiúk, akikre gondolok, tudjátok. nagyon meg kell becsülni őket, hadd vigyék tovább a lángot! Főleg a Covid utáni átalakult szokások után nagy dolog, ha veszik a fáradságot és élő koncertekre jönnek, ami ebben a korosztályban talán már  kevésbé szokás. Különben itt van a net előtti világból lecseppent új F. O. System-klip helye is, amit mindenki megnézett, aki kicsit is követi a szcénát. 

iamyank: X. fel, ahol mindennek - képkocka a klipből


A 9-10K zóna már tudatosan kacsintgat, hiszen megteheti, külföldre, hiszen már áttörik az üvegplafont és az algoritmusok bestiája már kéri a táplálékát, a több tízezresek pedig nemzetközi szinten is megtalálják a közönségüket. Itt van a két személyes kedvencem, Z. Moss Smith dalának gyönyörű, művészi grafikán alapuló loopja és iamynk Rorsach-tesztet idéző pszichedelikus fekete-fehér kaleidoszkópja. Érdekes ebben a  szegmensben az Újhold szerepe, a magas nézettségben benne vannak a derék magyartanárok akik beviszik az óráikra pl. a Bájoló/Bizgető megzenésített verspárt. 

Ma a zene csak kevesek ajtaját nyitja meg, a vizualitás az a közeg, ami beléptethet a figyelemgazdaság sikerterébe. De ez rengeteg munka, nem kreatív, hanem inkább PR, marketing jellegű munka, ami nem jön magától értetődően a DIY-on, az öndicséret büdösségén, az underground etikán szocializálódott generációnak. A fiatalabbaknak, akik soha, egy percet sem éltek a kelet gettójába zárva, már magától értetődő eszköz ez és nincs értelme elvitatnunk tőlük a használatát, inkább szoríthatunk a sikereikért. De ne felejtsük el, kiknek a vállán állnak: azoknak, akik a 'csak' zenével, a koncertekkel, a DJ-zéssel, szervezéssel, kevésbé látványos, de annál fontosabb munkával akár évtizedek óta életben tartják a szcénát.

2025. december 25., csütörtök

Pure music - Dalok körítés nélkül

 2025 sok jó kis új számot hozott, ezekből válogattam párat, ami valamiért megtetszett. Olyan dalokat, amelyekhez nincs látvány, csak a zene önmagában. Ez afféle 'pure music' lista, TikTok video és shorts nélkül, tehát dopaminfröccs és kérgi izgatás helyett csak a hangulatra figyelve. Az az érdekes, hogy ezeket mind szubjektíve szépnek és a szívemhez közelinek érzékeltem, de a nézettség, felkapottság, ami a számadatokban tükröződik, nagyon-nagyon különböző. Ez semmiképp nem ranglista, inkább pillanatfelvétel, lenyomat, hallgatói naplójegyzet. Szeretnék ellenállni a mindent átható versenykényszernek, de kíváncsi vagyok a miértekre.



Csuda tudja hogy mi és miért illik a trendekbe, miért kapják fel az emberek az egyiket és miért marad visszhangtalan a másik... Az első szakaszban pillantsunk rá a dalokra és a Youtube felületen elért adataikra, de nem gondolom, hogy a hiúság eme vására megfelelő értékmérője lenne bárminek is. Tehát a számok nem a mellettük álló szám miatt értékesek, hanem inkább csak láthatósági mintázatok. Látni, hogy az ismertség, a hosszú karrier, a népesebb, erősebb dark színtérrel jellemezhető származási ország magasabb nézettséget hoz, de a finom részletekben nem látszik ilyen trend. 

A mi kis magyar univerzumunk hasonló válogatása a következő adatokat hozta, megjegyezve, hogy ebbe a kategóriába azokat a számokat soroltam, amihez maximum grafikus vizualiser vagy egyszerű loop video készült, nem klasszikus klip. Látszik, hogy kb. egy kisfalunyi ember van, aki magukért a dalokárt követi az előadókat. Megint csak mondom, ezek a számok semmiképpen nem értékítéletek, ilyen kicsi közegben a haverok számától a koncertélmények során meggyőzött rajongókig, ügyes online jelenlétig sok minden befolyásolja az érdeklődést, elkötelezettséget. 


A számokat befolyásolja az is, ha egyes dalokat ismert tematikus vlogokon osztanak meg (pl. NOT for the massesAngel in the Dark, stb., mert ezek a csatornák maguk köré gyűjti a specifikus ízlésű és nagyon nyitott zenerajongókat, akik ugranak az újdonságokra. 

2025. december 22., hétfő

2025 - Kedvenc magyar albumok

Magyarországon, ha jól gondolom, egy nagyobb falunyi ember van, aki naprakészen követi a sötétebb underground színteret, és talán kisvárosnyi, akire a felkapottabb eseményeken potenciálisan lehet számítani. Így hálás szívvel gondolok arra, hogy mégis annyira itt vagyunk egymásnak, hogy tisztességes csokornyi új albumot kaptunk a mi alkotóinktól, ez fantasztikus. Mi a jellemző erre az évre, ezekre a zenékre? Az átmenetek, a lassú vagy földrengésszerű változás, a világban tapasztalható kilátástalanság tükrözése, spiritualitásba kapaszkodás vagy utána a kilátástalan nihil, szorongás, keserűség... 2025 azt hiszem, nem volt egy könnyű év senkinek. A hozzám legközelebb álló albumok idén a következők voltak: 

Cawatana: Beyond The Glory


A nyár elején megjelent album mutatja meg, mennyire hosszú utat járt be pályafutása során csapat a folk gyökerektől a minimalista elektronikus zenéig. Mintha a génmutáción átesett magból egy másik növény kelt volna ki. A megjelenés apropója a hosszú karrier számos kerek évfordulója. A számokat új verzióban, a koncerteken használt beállításokkal és fekszerelésekkel adták ki, főleg analóg szintetizátorok felhasználásával. Robotszerű vokál, hideg hatás jellemzi az albumot, de feszes, pontos, összerakott, igényes anyag.

Crow Black Dream: Peremvidék

A fáradhatatlan székesfehérvári apa-fia duó új albuma április végén jelent meg. Sötét, küszködő album, határhelyzet és változás mérhetetlen személyes fájdalommal. Sötét tájakon tett belső utazás, csupa nehéz érzés, útkerés egy átmenetekkel teli belső határvidéken.  Megjelennek az albumon a korábbi dalok, mint pl. a Fantomfájdalom új változatai. Zeneileg az elektronikát felülrétegző gitárok, sűrű textúrák, nyers ének jellemzi. 

Kékmandarin: Rabszolgalét



Hideg közönbösséggel és izzó tehetetlenséggel a tekintetében néz szembe 2025-tel a Kékmandarin új albuma. Reflexió a nyomasztó hétköznapokra, a kiszolgáltatottságra, a világba vetettség tehetetlenségére, elveszett spiritualitásra.  Az elektronikus alapokra hideg szintetizátorrétegek  és szaggatott gitárok rakódnak. A 16 számos albumon a kedvenceim a Rabszolgalét,  az Istenek most szabadságon, az Essen. Utánunk az özönvíz... 

iamyank: STNTLN

Konceptalbum? Nem tudom... valami egészen egyedi, irányzatokba sorolhatatlan zenei produktum.  Stílusokon messze túlmutató, azokat funkcionálisan, eszközként felhasználó áramló, kavargó sok szálon összetett zene. Mesélős, elveszettséget és magányt tematizáló, sok(k)hatású album. Az alapmotívum az erdő: a bolyongás a külső/belső vadonban. Útkeresés, elveszettség, fenyegetés, tragédia előérzete és árnyéka. Gyönyörű, szenvedélyes, ősi rétegeket megmozgató női vokál koronázza meg a legrdámaibb pillanatokat. Gyertafény és egy üveg vörösbor mellé, magányos estékre illik a legjobban, ahol teljes befelé figyelés mellett hagyjuk kinyílni azt a bizonyos átjárót.

Itinera: Kör


Különös album ez a Kör, ezer szálon kötődik a népzenei hagyományokhoz, szinte a neolitikumba húzódó hajszálgyökerekkel, tündérszerűen könnyed formanyelven. Kicsit statikus, a végtelenség, archetipikusság, az emberi természet állandósága mélyrétegeivel, ugyanakkor sejtelmes, kísérteties és elektronikusan delejes is, és végtelenül 21. századi. 

Raklap: Fellegek


Tavasszal láttuk őket élőben, az album megjelenése előtt, de augusztus vége óta néma csend van körülöttük, ha jól gondolom, a felállás változása miatt. A hívószó székely posztpunk Sepsiszentgyörgyről, de a zene sok szállal kötődik az alternatív szcénához, a Kispálos-Bizottságos világ legjobb hagyományaihoz. Ugyanakkor a legjobbat hozták ki abból, ahogy maguk találták ki magukat. Az album dallamos, gitárcentrikus, földhözragadt, összefogott zene, áramló természeti képekkel, amelyet rendkívül felélénkit a női és férfi énekes hangjának kontrasztja. A halkabban daloljatok pl. nyers punk, az Elúszom csúszkáló hangú ballada. Szép klipek is készültek, a Bikák c. dalban Kollár-Klemencz László is közreműködik. Reméljük, hogy meg tudják oldani a tagproblémákat és folytatják. 


Egy meg is és nem is jelent album...


Mint a mesében az okos lány. hoztak is nagylemezt, meg nem is. Igaz, hogy elérhető Yt-on, amit számonként letölthet a felhasználó, ha akar. Ez a H.O.L.T. 2025-ös LP-je, ami az év albuma valahol... csak hivatalosan nem hozzáférhető sem fizikai, sem elektronikus formátumban. Nem szekálás akar lenni, tudom az élethelyzetet, meg mindent, de azért én a helyetekben lehajolnék azért az apróért, fiúk, ami a Bandcampról csurran-cseppen, és a fiam is nyaggat egy pólóért, vagy legalább egy hűtőmágnesért... vagy kénytelenek leszünk DIY módszerrel megcsinálni mgunknak. 







2025. december 14., vasárnap

2025 - kedvenc albumok

Ennek a kaotikus évnek a végén, amikor a világ szemlátomást szívritmuszavarban szenved, összeszedtem egy kics csokrot az idei kedvenc albumaimból. Ez a poszt csak egy hallgatói napló, a blogíás megadja azt a szabadságot, hogy az ember szívből írjon arról, amit szeret, rangsor nélkül, mert hiba lenne, ha az  állandó ranking elvenné a fókuszt az odafigyekésről és  élményről. 

Kicsit konzervatív, folytonosságkereső válogatás jött össze így év végére egy olyan időban, amiben csak az a biztos, hogy öt év múlva egy teljesen más világot élünk már. Fő témák az értékmentés, a búcsú, a perem- és határhelyzetek, az átmenetek és a kavargás, árnyalatok, struktúrák és textúrák.  Tükörképei a megélt nyomasztó időknek, és a mindannyiunkban rejtőző kimondatlannak.  Az év számomra a klasszikusok friss anyagairól, a folytatást képviselő újabb alkotók nagyon erős, érett produktumairól, valamint folkos, lágy és archetipikusan mély sötétségről szólt. 


Lathe Of Heaven: Aurora 

A sci-fi tematikához kapcsolódó, derengő fényű Aurora ellentétek mozaikja: fantasztikum és disztópia, geometrikus kiszámítottság és élesség, nyers punk és míves szintifutamok, jó értelemben vett elvontság és érzékiség keltenek friss feszültságet. Az ének  szuggesztív és megunhatatlan. Sivárságában is éteri, jó kis album. 










Body Maintenance: The Golden Fire

A Joy Divisont idéző klaszikus postpunk tisztaság mellet eredeti és önzonos hang, imázs nélkül közvetlenség jellemzi őket, mintha a szomszéd utcában, nem pedig Melbourne-ben élnének.  Melankólia, kifinomultság jellemi, kidolgozott és szép. 



Corpus Delicti: Liminal

Az év utolsó heteiben megjelent, határhelyzetet tematizáló zenei anyag változatos, gazdg textúrákból építkezik, hangszeresen jóval sokszínűbb, mint az átlag. Érdemes rászánni az időt, mert lassan, többedik hallgatásra tárja fel rétegeit és jelentéseit. Sűrű intenzitása, ugyanakkor összetartottsága elmélyült hallgatási élményt ad. 



A Banshees hajdani (1977-79) gitárosának gyökerekig leásó albuma nem más, mint egy értékmentő kincsesláda gyémántokkal. Hangzása a punkhoz közeli, nyers, őseredeti hangzás, átkozottul jó dalokkal. 

Suede:Antidepressants

A britpop hajdani zászlóshajója újra a csúcson van, de nyersebb, mint valaha.  A kilencvenes évek édeskés glamúrját levetették, a csilingelő gitárok megvannak a mély basszusfutamok felett, de a hangzás már-már gótikusan sötét, kárhoztatja és ünnepli a pillanatnyi ajándékként kapott életet és a mulandóságot. Talán a Songs Of The Lost World políozottabb párdarabja. 

Peter Murphy: Silver Shade

Peter Murphy amellett, hogy élő legenda,  önmagáért is érdekes, okos és egyéni figura.  Sokféle hatást integrál és sokszínű zenét alkot. Feszes, pörgős, izgalmas dalok, okosan használt elektronika,  duettek pl. Trent Reznoral és Boy George-dzsal, izgalmas képi világ. Hihetelenül modern, megunhatatlan album. 



Ash Code: Synthome

Miután az együttes válságba került, és az énekesnőnek gyermeke születet, a lemez születés és újjászületés árán és határán keletkezett.  Elektronika és postpunk elemekből építkezik, egyszerre síri és éteri, sötét, táncolható és édes, talán a legpozitívabb lemez a válogatásomban.  


Gary Marx: Sad Songs For Anthony

A Sisters of Mercy, Ghost Dance alapító tag saját nevén megjelent idei albuma, a tavalyi glam album után most a sötétséghez nyúl. A zene maga gitárcentrikus postpunk, amely húrt feszít a First And Last And Always én a mostani idők között. 


Red Lorry Yellow Lorry: Strange Kind of Paradise

Az évtizede várt búcsúlemez hihetetlen, de megérkezett.  Gazdag összetettség jellemzi, a Lorries új zenei tájakat is felfedeznek. Ez is természetesen gitárcentrikus zenei anyag, de nyersebb és kiábrándultabb, mint az előző. Tartalmában reflexió a káoszra és mulandóságra, valahogy így kell búcsúzni, ha tényleg itt a vég. 


Osi & Jupiter: Larvatus

Lehet, hogy kicsit kakukktojás,  de vállalom Tartalma, nem a műfaja miatt van itt. Texturált, gazdag neofolk, akusztikus gitár és cselló határoza meg egyebek mellett a hangzást. Jó hallgatni,  kellemes artisztikus.  Léleksimogató, mint egy tea egy hideg téli napon.



Lebanon Hanover: Asylum Lullabies

A "papagájos"  album elsőre kaotikusnak hangzott, de rá kellett szánni az időt: a Liminalhoz hasonlan, de még annál inkább struktúráját több hallgatásra kibontó album. Mélyebb, sűrűb, elevenebb, egységesebb és fejlődőbb, mint minden eddigi kiadásuk. A torz textúrák, kísérteties ének miatt hallgatásra való, nem táncra. 


Ezek számomra az év hangulatképei: szürkés textúrák, inkább eredeti, mint trendi lemezek, a meghitt és a hűvös hangulatok feszültségében. Egymásba úszó változások, határhelyzet, hagyományok és megújulás kettőssége. A következő posztban majd az év hazai terméséről lesz szó, de addig is kérdezem, Ti miket hallgattatok, kedveltetek az idén?