Néhány hangulatfotó erről a nyáresti chilles koncertről, helyi öregek meg a soproni úri közönség karéjában. Azért szerettük, de nagyon, gyerekestül. Tibiék elérték azt a bravúrt, hogy a három fiamnak elegendő volt a hangszereiken játszó zenészek látványa és muzsikája, nem sírtak a vizuálért és élvezték. Ezt elérni három alfa kidnél (a számomra agyrohasztó skibidi toalettet legyőzve) azért nem semmi teljeítmény.
Amikor 2011-ben kiadták ezt a kis csodát, nem ért el hozzám. Mostanában fedeztem fel és csak hallgatom, hallgatom. A Mission Wayne Hussey-e és a csodálatos Julianne Regan közös projektje, főleg feldolgozásokkal, dupla albumnyi zenével. Valami egészen újszerűt varázsoltak minden dalból.
Csak pár példa:
Enjoy The Silende a Depeche Mode-tól, újrahangolva tündérhangra
WEÖRES SÁNDOR
RONGYSZÕNYEG
119
Víz-torlasztó hegyfalak,
szél-botlasztó bércfalak
mit bánják, ha mállanak,
mit bánják ha porlanak.
Csak az ember bánta meg,
hogy a múlás szállta meg:
búsan jön-megy, ténfereg,
temetőtől fél, remeg.
Foga hull, vagy ránca kel:
szíve mindig felesel.
A tudást, hogy halni kell,
mint nagy szégyent tűri el.
Víz-torlasztó hegyfalak,
szél-botlasztó bércfalak
mit bánják ha mállanak,
mit bánják ha porlanak.
Amikor megjelent a Topographies, Gray Tolhurst bandájának Interior Spring albuma, olyan történt velem, ami már nagyon régen: néhány nap alatt nagyon közel került hozzám egy frissen megjelen lemez. Az volt a benyomásom, hogy felvették a srácok a Cure 1981-82 körül elvesztett fonalát és egészen a 2020-as évekig húzták, hogy összekössék a jelennel. Aztán amikor elindult a turné, azon bánkódtam, hogy megint itt egy eseménysor, amit csak a közösségi médiában és a videomegosztókon tudok majd követni. Majd kiugrott a szívem, amikor február közepe táján kderült, hogy Budapestet is útba ejtik. Fokozhatatlan volt, mikor megláttam a Kollektíva hirdetését, amely szerint Győrbe jönnek, vén fejjel szégyenszemre szinte ugráltam örömömben. Abba a városba, amihez annyi szállal kötődöm, hihetetlen! Mintha a mesebeli aranyhal teljesítette volna a kívánságomat.
Május 25-én végre eljött az a nap és az az alkalom, amit már február óta vártam. Összeszedtem a csipet koncertjáró csapatom, megvettük online a jegyeket, bekocsikáztunk a gyárvárosi, funkcióváltáson átesett gyárterületre, letettük a kocsit valami vezérigazgatói parkoló mellett. Kicsit elveszettek voltunk, de követtünk néhány alkalomnak megfelelően feketébe öltözött embert és... megtaláltuk a Betont. Különleges a helyszín, egy óvóhelyen. Regisztráltunk, kaptunk egyesületi tagkártyát. A közönség olyan harminc éve volt fiatal, túlkulturált ötvenes arcok. Néhány egyetemista korú "gyerkőc" volt csak pompázatos goth szerkóban. Kifinomultabb volt a hallgatóság, mint egy átlagos színházi közönség. Találkoztunk jópár ismerőssel, például a barátaink összefutottak sok-sok éve nem látott kolesztársukkal. Az, az igazság, hogy mindannyian öregszünk, féltjük a tyúksz@ros életünket, ez abban mérhető, hogy kint sem volt cigifüst, sehol egy hányás, amit kerülgetni kell... Már a klubkultúra sem az igazi, gondoltam némi vintage nyafogással, miközben én magam is nullás citromos sört szorongatva hallgattam a zenét.
Pontos volt a kezdés, a győri Inclusion volt az első. Versekkel színesített programjuk az 1990-es Bonanza Banzai-t idézte, de volt benne valami plusz elegáns ünnepélyesség. Erős félháznál kezdtek, de már az első szám végére meggyőzték a nagyérdeműt. Melankolikus, szépséges világgal mutatkoztak be, érdemes meghallgatni őket.
A második fellépő a budapesti Véna duója. Sokkal kegyetlenebb, keményebb világ, mondhatjuk, hogy nagyon állat. Szintis, de ugyanakkor gitárcentrikus is, pörgős és kemény. A szövegekben horror, kegyetlenség, vér, hullák, darabolás. Élő játékukban összeszedettség, 100%-os jelenlét, sodró és magával ragadó lendület. A fellépésük szerencsére felkerült a netre, Oravecz Dániel YT-csatornáján elejétől végig megtekinthető.
Megtisztelő volt részt venni az egyedülálló Black Nail Cabaret kevés hazai koncertjeinek egyikén. A produkció lelke a rendkvül intenzív, karizmatikus színpadi jelenlétet sugárzó, csodálatos hangú énekesnő, Árvai-Illés Emese színpadi produkciója, lenyűgöző vizualitással kiegészítve. A zene naaaagyon elektro, de magával ragadó. Olyasmi, ami tágtja a zenei horizontot. Beszippantott. Szerencsére a koncert visszanézhető az említett csatornán.
A Topographies a negyedik fellépő volt a sorban. Dobos nélküli, hárontagú formációval érkeztek. Mint az edigi produkciók mindegyike, ők is hatalmas intenzitással láncolták magukhoz a közönséget. Hihetetlen jó koncertbanda, nézzétek meg a videót, önmagáért beszél. A zene olyasmi, mint a popkorszak előtti Cure átteleportálva a 21. századba. Témáiban azonban kevésbé sebezhető, vitálisabb, töprengőbb. Számomra teljesen megnyerő volt az imázsnéllüliség, Gray Tolhurst egyike a tök valószerűtlen rock and roll isteneknek, valahogy úgy, mint a nagyon korai Lovasi. Kíváncsi leszek a további karrierjükre.
Az elsők között voltunk, akik megszállták a merchpultot és lehetőségünk nylt pár mondatot váltani mindegyik előadóval. Hihetetlenül közvetlenek, kedvesek voltak mindannyian, hoztunk haza dedikált szuvenírt is.
A szervező csapat minden méltatást megérdemel, egyrészt, hogy nagyszerű előadókkal örvendeztették meg a szűkkörű, ám annál lelkesebb közönséget, másrészt hogy hihetetlen gördülékenyen megodották az együttesek közti váltást, átpakolást. Sok erőt kívánok a további munkájukhoz (újabb nagy dobással készülnek szeptemberre). Elmondhatom, hogy a mi kis baráti társaságunk számára életreszóló élményt szereztek.
Több tucatszor láttuk élőben, tucatnyi helyszínen, de a PUF nekem mindig, mindenkor jó. Főleg ha olyan tetőt lekapós rock and rollt nyomnak... de a tegnapi valamivel líraibb hangú koncert volt, több szerelmes dallal a régi demókról és a Szerelemharcról. Mondjuk a közönség is "csajos" volt, a fiúkat valószínűleg Győrbe csalta az Európa Kiadó.
.jpg)
Ui: Mi van különben a Lecsóval? A facebook szerint már a második kerületben lakik, saját bevallása szerint Tinderezik és csupa öreg bécsi tyúkot válogatott neki az algoritmus.
Lol Tolhurst Gothic könyvében hosszasan írt a műfaj irodalmi előképeiről. Elgondolkodtam egy kicsit, hogy a magyar irodalomban hol is keressek ilyesmit... mondjuk Arany János balladáinál. Ez a vers különösen kísérteties.
Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.
"Anyám, anyám! hideg van itt,
Bocsáss be,
Bocsáss be."
"Megállj, poronty... megyek ki csak,
Megállj te!"
Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.
"Anyám, anyám! eressz be már,
Ehetném,
Ehetném. "
"Csak ezt is még a föld alá
Tehetném!"
Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.
"Anyám, anyám! nem tudom én
Mit látok,
Mit látok;
Félek nagyon: ne oltsd el a
Világot!"
Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
"Anyám, anyám, az Isten szent
Nevére,
Nevére!
Amott jön az édesapám
Fehérbe."
Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
"Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...!
Az árvát,
Az árvát:
Te ölted meg, te adod meg
Az árát.
Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;
Oda viszem karon fogva
Magammal,
Magammal :
Ne bánjon így senki az én
Fiammal!"
S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:
Körül, körül csatangol a
Temetőn,
Temetőn.
Szegényt, szegényt szánd meg uram
Teremtőm!
(1855 okt.)
Kedvenc helyeink egyike a kapuvári ShopStop, ahova a barátokon kívül a remek pizza és a koncertek miatt járunk. Tegnap a Silver Rush/CryFree volt a fellépő, a felállás ezen az estén 60%-ban megegyezett. Az első formáció Rainbow/Uriah Heep/Whitesnake feldolgozásokat játszott, a második a Deep Purple legnépszerűbb számait. Amit még sosem láttam: igazi, szinte már muzeális, ütött-kopott, de csodálatosan szóló Hammond orgonát!!
A banda elmondásuk szeront huszonéve jár vissza ebbe a klubba, a közönség jó részét is személyesen ismerik már. Igazi örömzene volt, első perctől az utolsóig, méghozzá a jó hangos fajtából. A fotók nagy részét a fiam készítette.
.jpeg)
