WEÖRES SÁNDOR
RONGYSZÕNYEG
119
Víz-torlasztó hegyfalak,
szél-botlasztó bércfalak
mit bánják, ha mállanak,
mit bánják ha porlanak.
Csak az ember bánta meg,
hogy a múlás szállta meg:
búsan jön-megy, ténfereg,
temetőtől fél, remeg.
Foga hull, vagy ránca kel:
szíve mindig felesel.
A tudást, hogy halni kell,
mint nagy szégyent tűri el.
Víz-torlasztó hegyfalak,
szél-botlasztó bércfalak
mit bánják ha mállanak,
mit bánják ha porlanak.
Amikor megjelent a Topographies, Gray Tolhurst bandájának Interior Spring albuma, olyan történt velem, ami már nagyon régen: néhány nap alatt nagyon közel került hozzám egy frissen megjelen lemez. Az volt a benyomásom, hogy felvették a srácok a Cure 1981-82 körül elvesztett fonalát és egészen a 2020-as évekig húzták, hogy összekössék a jelennel. Aztán amikor elindult a turné, azon bánkódtam, hogy megint itt egy eseménysor, amit csak a közösségi médiában és a videomegosztókon tudok majd követni. Majd kiugrott a szívem, amikor február közepe táján kderült, hogy Budapestet is útba ejtik. Fokozhatatlan volt, mikor megláttam a Kollektíva hirdetését, amely szerint Győrbe jönnek, vén fejjel szégyenszemre szinte ugráltam örömömben. Abba a városba, amihez annyi szállal kötődöm, hihetetlen! Mintha a mesebeli aranyhal teljesítette volna a kívánságomat.
Május 25-én végre eljött az a nap és az az alkalom, amit már február óta vártam. Összeszedtem a csipet koncertjáró csapatom, megvettük online a jegyeket, bekocsikáztunk a gyárvárosi, funkcióváltáson átesett gyárterületre, letettük a kocsit valami vezérigazgatói parkoló mellett. Kicsit elveszettek voltunk, de követtünk néhány alkalomnak megfelelően feketébe öltözött embert és... megtaláltuk a Betont. Különleges a helyszín, egy óvóhelyen. Regisztráltunk, kaptunk egyesületi tagkártyát. A közönség olyan harminc éve volt fiatal, túlkulturált ötvenes arcok. Néhány egyetemista korú "gyerkőc" volt csak pompázatos goth szerkóban. Kifinomultabb volt a hallgatóság, mint egy átlagos színházi közönség. Találkoztunk jópár ismerőssel, például a barátaink összefutottak sok-sok éve nem látott kolesztársukkal. Az, az igazság, hogy mindannyian öregszünk, féltjük a tyúksz@ros életünket, ez abban mérhető, hogy kint sem volt cigifüst, sehol egy hányás, amit kerülgetni kell... Már a klubkultúra sem az igazi, gondoltam némi vintage nyafogással, miközben én magam is nullás citromos sört szorongatva hallgattam a zenét.
Pontos volt a kezdés, a győri Inclusion volt az első. Versekkel színesített programjuk az 1990-es Bonanza Banzai-t idézte, de volt benne valami plusz elegáns ünnepélyesség. Erős félháznál kezdtek, de már az első szám végére meggyőzték a nagyérdeműt. Melankolikus, szépséges világgal mutatkoztak be, érdemes meghallgatni őket.
A második fellépő a budapesti Véna duója. Sokkal kegyetlenebb, keményebb világ, mondhatjuk, hogy nagyon állat. Szintis, de ugyanakkor gitárcentrikus is, pörgős és kemény. A szövegekben horror, kegyetlenség, vér, hullák, darabolás. Élő játékukban összeszedettség, 100%-os jelenlét, sodró és magával ragadó lendület. A fellépésük szerencsére felkerült a netre, Oravecz Dániel YT-csatornáján elejétől végig megtekinthető.
Megtisztelő volt részt venni az egyedülálló Black Nail Cabaret kevés hazai koncertjeinek egyikén. A produkció lelke a rendkvül intenzív, karizmatikus színpadi jelenlétet sugárzó, csodálatos hangú énekesnő, Árvai-Illés Emese színpadi produkciója, lenyűgöző vizualitással kiegészítve. A zene naaaagyon elektro, de magával ragadó. Olyasmi, ami tágtja a zenei horizontot. Beszippantott. Szerencsére a koncert visszanézhető az említett csatornán.
A Topographies a negyedik fellépő volt a sorban. Dobos nélküli, hárontagú formációval érkeztek. Mint az edigi produkciók mindegyike, ők is hatalmas intenzitással láncolták magukhoz a közönséget. Hihetetlen jó koncertbanda, nézzétek meg a videót, önmagáért beszél. A zene olyasmi, mint a popkorszak előtti Cure átteleportálva a 21. századba. Témáiban azonban kevésbé sebezhető, vitálisabb, töprengőbb. Számomra teljesen megnyerő volt az imázsnéllüliség, Gray Tolhurst egyike a tök valószerűtlen rock and roll isteneknek, valahogy úgy, mint a nagyon korai Lovasi. Kíváncsi leszek a további karrierjükre.
Az elsők között voltunk, akik megszállták a merchpultot és lehetőségünk nylt pár mondatot váltani mindegyik előadóval. Hihetetlenül közvetlenek, kedvesek voltak mindannyian, hoztunk haza dedikált szuvenírt is.
A szervező csapat minden méltatást megérdemel, egyrészt, hogy nagyszerű előadókkal örvendeztették meg a szűkkörű, ám annál lelkesebb közönséget, másrészt hogy hihetetlen gördülékenyen megodották az együttesek közti váltást, átpakolást. Sok erőt kívánok a további munkájukhoz (újabb nagy dobással készülnek szeptemberre). Elmondhatom, hogy a mi kis baráti társaságunk számára életreszóló élményt szereztek.
Több tucatszor láttuk élőben, tucatnyi helyszínen, de a PUF nekem mindig, mindenkor jó. Főleg ha olyan tetőt lekapós rock and rollt nyomnak... de a tegnapi valamivel líraibb hangú koncert volt, több szerelmes dallal a régi demókról és a Szerelemharcról. Mondjuk a közönség is "csajos" volt, a fiúkat valószínűleg Győrbe csalta az Európa Kiadó.
.jpg)
Ui: Mi van különben a Lecsóval? A facebook szerint már a második kerületben lakik, saját bevallása szerint Tinderezik és csupa öreg bécsi tyúkot válogatott neki az algoritmus.
Lol Tolhurst Gothic könyvében hosszasan írt a műfaj irodalmi előképeiről. Elgondolkodtam egy kicsit, hogy a magyar irodalomban hol is keressek ilyesmit... mondjuk Arany János balladáinál. Ez a vers különösen kísérteties.
Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.
"Anyám, anyám! hideg van itt,
Bocsáss be,
Bocsáss be."
"Megállj, poronty... megyek ki csak,
Megállj te!"
Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.
"Anyám, anyám! eressz be már,
Ehetném,
Ehetném. "
"Csak ezt is még a föld alá
Tehetném!"
Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.
"Anyám, anyám! nem tudom én
Mit látok,
Mit látok;
Félek nagyon: ne oltsd el a
Világot!"
Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
"Anyám, anyám, az Isten szent
Nevére,
Nevére!
Amott jön az édesapám
Fehérbe."
Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
"Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...!
Az árvát,
Az árvát:
Te ölted meg, te adod meg
Az árát.
Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;
Oda viszem karon fogva
Magammal,
Magammal :
Ne bánjon így senki az én
Fiammal!"
S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:
Körül, körül csatangol a
Temetőn,
Temetőn.
Szegényt, szegényt szánd meg uram
Teremtőm!
(1855 okt.)
Kedvenc helyeink egyike a kapuvári ShopStop, ahova a barátokon kívül a remek pizza és a koncertek miatt járunk. Tegnap a Silver Rush/CryFree volt a fellépő, a felállás ezen az estén 60%-ban megegyezett. Az első formáció Rainbow/Uriah Heep/Whitesnake feldolgozásokat játszott, a második a Deep Purple legnépszerűbb számait. Amit még sosem láttam: igazi, szinte már muzeális, ütött-kopott, de csodálatosan szóló Hammond orgonát!!
A banda elmondásuk szeront huszonéve jár vissza ebbe a klubba, a közönség jó részét is személyesen ismerik már. Igazi örömzene volt, első perctől az utolsóig, méghozzá a jó hangos fajtából. A fotók nagy részét a fiam készítette.
.jpeg)
Almáról és fájáról mindenki is hallott, most a világ egyik legnagyobb aktív bandája, a Cure jelenlegi vagy volt tagjai gyermekeinek zenei tevékenységéről szeretnék pár szót ejteni.
Darc Rama Pearl Thompson fia, Robert Smith unokaöccse édes és eredeti dreampopot alkot. Cuki, jóképű és nagyon képzett zenész, itt hallgathatod.
A Topographies Lol Tolhurst fia, a édesapja könyveiben számos alkalommal emlegetett Gray Tolhurst együttese. A trió saját magát jellemezve az éteri shoegaze, dreampop és coldwave műfajokat említi, de számomra olyan, mintha egy kb. 1981-ben elejtett fonalat 2024-ben újra felvettek volna, kicsit összetettebben, kiszámítottabban, de ugyanolyan bőr alá kúszó intenzitással... nekem ők a kedvenceim, a Spotify-on itt eléretőek.
A Violet Vendetta, Eden Gallup együttese sokkal energikusabb, keményebb, ütősebb, rockosabb. Nagyon jól használja a Cure-ba időnképt az apja helyére is beálló technikus, közismerten borzas legény a közösségi médiát, sok érdekes tartalmat oszt meg, többek között rajzol és animációkat is készít. "A puszta zsigeri erő, a bonyolult dallamos hangszerelés és Eden Gallup hangjának kombinációja a Violet Vendetta-t az egyik legizgalmasabb új rockzenekarrá teszi a Biffy Clyro óta."-idézhetjük a Spotify-bemutatkozásukat. Bemutatkozó albumuk, a Lost Memories hamarosan megjelenik. Hallgasd őket itt.
Mindegyik kiváló, és döbbenet, hogy mennyire különbözőek. vajon miért?...
Romhányi József: A pék pókja
Az apróka
pók-apóka,
s a porhanyó
potrohú
pókanyó
a pékségben
a szennyezett
mennyezetre
nyálból való
máló
hálót
font, -
pont.
A kópé
póknép
pótlék-
hálókat eresztve
keresztbe
a pókasztal fölött,
hálóból ebédlőt kötött.
Félt a péppel pepecselő pék,
hogy odapök
a pók,
illetve a liszttel
hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka
pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs -
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák
pék
pók.
Pukk.
Bátor vagy? Hány pontot érsz el a goth alapvizsgán? Kattints!
Magyarul:
Angol nyelvű változat:
Persze csak vicc az egész, azért készítettem, mert fel bírom húzni magam a gatekeepingen, újra meg újra. De azért nem bánnám, ha bekommentelnéd a véleményed vagy a pontszámod.
Mert ha 25+ pontos vagy tiéd ez az oklevél:
.jpg)
.jpg)
Különleges adventi eseményen vehettünk részt tegnapelőtt. Győr Sziget városrészének, a város öt fekekezetének (evangélikus, zsidó, református, görögkatolikus, római katolikus) adventi fesztiváljának részeként. Az Aranyakkord adott koncertet a református templomban, Kiss Tibi, Vastag Gábor és Gábor Andor „UFO” triója. Két gitáros és egy ütőhangszeres, egyszerűen díszített karácsonyfa tövében három szék, némi hangosítás és világítás. Nem ez volt Tibiék első templomi koncertje, tavaly nyáron a pápai Református Egyházi Napok vendégei voltak az Ótemplomban.
