Ha egy zenéhez klip, vagy visualizer készül, az akár megtízszerezi az elérést és lehet, hogy megnyitja a kaput a figyelemgazdaságba. Az odajutásig vannak küszöbök, láthatatlan üvegplafonok, amelyeket meg kell ugrani a siker felé, de ennek feltétele, hogy a saját húsból és vérből kell etetni a bestiát, arccal, kinyilvánított érzelmekkel, időről időre új produktumokkal, a közönség igényeinek megfelelő vizualitással, mint ahogy a Fehérlófia jutott fel a pokol tornácáról a felvilágba.
vague phonique: Les Pierres Couchées - képkocka a klipből
A mostani adatok nem tudományosak, a klipek sem egyenlő ideig futottak, van köztük év eleji és pár hete kiadott is. Aztán természetesen a lista csak egy szubjektív válogatás, mint afféle amatőr blogposzt, és világért sem, semmiképp sem rangsor, nem is lenne értelme ilyen módon gondolkodni róluk. Viszont ezek a klipek akár ajtót kinyitó kulcsok lehetnek a koncertek, az ismertség és a közönség figyelme-szíve-pénztárcája felé.
Mouth Ulcers - The Perfect End: képkocka a klipből
Nézzünk néhány tetszetős példát ebből az évből:
A mainstreamben is ismert nagy nevek közelítik legalább a félmilliót, itt már nem nagyon tudnak hibázni. Ami az alternatív színtéren is nagyot megy és 120-150K megtekintést ér el, az a profi szint, itt a névből márka lesz, ahol az algritmusokat és a követők érdeklődését folyamatosan táplálmi kell a fennmaradáshoz. Pár tízezres klipenkénti nézettség a belépő a nemzetközi ismertséghez. Vannak feltörekvők jól eltalált, vonzó látványvilággal, akik meg tudták lovagolni az algoritmusokat a többplatformos, egységes jelenlétükkel, és vannak olyanok, akik zeneileg ugyanolyan jók, de a kevésbé egységes vagy felkapott látványvilágú klipjük az alig láthatóság gettóba zárja őket.
The Scarlet Hour- Electro City - képkocka a klipből
Amiket nagyon kedvelek, az a vague phonique Les Pierres Couchées-e, pontos tükörképe a világnak, aztán a méy mondanivalójú Robert Plant-klip, az Everybody's Song, a Lathe Of Heaventől az Aurora, kicsit vidám, szinte szagolhatóan testközeli, mégis futurisztikus világa, és a OSI AND THE JUPITER gyönyörű Lurking Beneath the Pines-ja. Ami a közös bennük, hogy legalább egy lépésre eltávolodtak a sablonosságtól, kár előny, akár hátrány ez.
Most nézzük meg az idei év magyar klipjeit:
Z. Moss Smith: Happy Horror - képkocka a klipből
A 'csak zene' dalokkal szemben egy klip, lehet akár egy animáció, vagy nagyon jól összerakott loopolt prezentációszerű mozgóképsor, ha megjárja a linkje a közösségi médiát, szemlátomást hoz legalább ezer megtekintést.
A legérdekesebb a kb. 3000-től kezdődő zóna, ahol a sokkal inkább vizuális beállítottságú fiatalabb közönség belép a szubkultúrába. Ezek az új, menő, legalább részben angolul éneklő bandák, akikre jellemző a tudatosan épített imázs vagy imázsnélküliség, hozza a friss vért, a Z generációt az undergoundba és ez nagyon-nagyon megbecsülendő. A koncerteken azok a nagyon szép sminkes-ruhás, kissé túltolt vizualitású csajok, meg a semmilyen ruhájú, kötött sapkás fiúk, akikre gondolok, tudjátok. nagyon meg kell becsülni őket, hadd vigyék tovább a lángot! Főleg a Covid utáni átalakult szokások után nagy dolog, ha veszik a fáradságot és élő koncertekre jönnek, ami ebben a korosztályban talán már kevésbé szokás. Különben itt van a net előtti világból lecseppent új F. O. System-klip helye is, amit mindenki megnézett, aki kicsit is követi a szcénát.
iamyank: X. fel, ahol mindennek - képkocka a klipből
A 9-10K zóna már tudatosan kacsintgat, hiszen megteheti, külföldre, hiszen már áttörik az üvegplafont és az algoritmusok bestiája már kéri a táplálékát, a több tízezresek pedig nemzetközi szinten is megtalálják a közönségüket. Itt van a két személyes kedvencem, Z. Moss Smith dalának gyönyörű, művészi grafikán alapuló loopja és iamynk Rorsach-tesztet idéző pszichedelikus fekete-fehér kaleidoszkópja. Érdekes ebben a szegmensben az Újhold szerepe, a magas nézettségben benne vannak a derék magyartanárok akik beviszik az óráikra pl. a Bájoló/Bizgető megzenésített verspárt.
Ma a zene csak kevesek ajtaját nyitja meg, a vizualitás az a közeg, ami beléptethet a figyelemgazdaság sikerterébe. De ez rengeteg munka, nem kreatív, hanem inkább PR, marketing jellegű munka, ami nem jön magától értetődően a DIY-on, az öndicséret büdösségén, az underground etikán szocializálódott generációnak. A fiatalabbaknak, akik soha, egy percet sem éltek a kelet gettójába zárva, már magától értetődő eszköz ez és nincs értelme elvitatnunk tőlük a használatát, inkább szoríthatunk a sikereikért. De ne felejtsük el, kiknek a vállán állnak: azoknak, akik a 'csak' zenével, a koncertekkel, a DJ-zéssel, szervezéssel, kevésbé látványos, de annál fontosabb munkával akár évtizedek óta életben tartják a szcénát.
