Scivias – egy rejtett életmű, amely újra és újra felbukkan a magyar undergroundban, rituálék, belső utak, és egy három évtizeden átívelő búvópatak története
Kevés olyan projekt van a hazai alternatív színtéren, amely ennyire saját törvényei szerint működik, mint a Scivias. Rády Sándor Zsolt több évtizede futó, időnként felszínre törő, máskor hosszabb csendre vonuló „élethosszig-projektje” olyan zenei univerzumot hozott létre, amely egyszerre épít a rituális fegyelemre, a misztikus keresésre és a minimalista hangzás szépségére.
A névválasztás – Hildegard von Bingen látomásos művének címe – jól jelzi az alapvető irányt: a Scivias nem hétköznapi zenekar, hanem inkább belső utakra hívó művészeti vállalkozás. A liturgikus hangulatú szavalatok, a mélybe szálazó vonósok, a rituális dobok és a visszafogott elektronika együttese olyan atmoszférát teremt, amelyben a hallgató könnyen meditatív állapotba kerül. Mindehhez egy következetes, puritán vizuális világ társul: fekete-fehér kontrasztok, statikus előadásmód, szertartásszerű jelenlét.
A Scivias különlegessége, hogy mindig változik, mégis felismerhető marad. A 2000-es évek korai koncertjein például a neoklasszikus tónusok domináltak, a 2011-es Focus Abyssi felvételekben a vonósok és rituális dobok kaptak főszerepet, míg a legutóbbi években pszichedelikus, krautrockos és posztpunkos hangsúlyok jelentek meg – még egy szaxofon is bekerült a hangképbe, ami friss, váratlan színt adott a zenéhez.
A pályaív ritka megszólalásokból és még ritkább kiadványokból áll, mégis: a Scivias mára egyfajta kultikus státuszt vívott ki magának a hazai és nemzetközi posztindusztriális közegben. A legutóbbi koncertkritikák is ezt hangsúlyozzák: a projekt mindig megtalálja a módját, hogy meglepően időtálló, sőt megújulni képes legyen.
Amitől igazán érdekes ez az egész: a Scivias nem kötődik sem trendekhez, sem irányzatokhoz. Sokkal inkább egy folyamatosan épülő, belső logika szerint működő, rituális jellegű műhelymunka. Egy olyan alkotói világ, ahol a fegyelem, a figyelem és a transzcendencia-keresés a fő mozgatóerők, és ahol a zene egyszerre eszköz, forma és kifejezésmód.
Nem könnyű kategorizálni, és talán nem is kell.
A Scivias legnagyobb értéke éppen az, hogy maradéktalanul önmaga, és minden egyes feltűnése egy új réteget enged láttatni ebből a zárt, mégis végtelen mély univerzumból.
