Különleges adventi eseményen vehettünk részt tegnapelőtt. Győr Sziget városrészének, a város öt fekekezetének (evangélikus, zsidó, református, görögkatolikus, római katolikus) adventi fesztiváljának részeként. Az Aranyakkord adott koncertet a református templomban, Kiss Tibi, Vastag Gábor és Gábor Andor „UFO” triója. Két gitáros és egy ütőhangszeres, egyszerűen díszített karácsonyfa tövében három szék, némi hangosítás és világítás. Nem ez volt Tibiék első templomi koncertje, tavaly nyáron a pápai Református Egyházi Napok vendégei voltak az Ótemplomban.
Kiss Tibi a programfüzet ajánlójában írta: "Kivételes, speciális élmény ezen a fesztiválon játszani, egyáltalán jelen lenni ebben a szakrális miliőben. Annak tükrében különösen, amikor a világban zajló események most pont az emberiség kevésbé megértő, agresszív arcát mutatják. Ez az alkalom egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk az elfogadáshoz, egy általunk választott felsőbb erőhöz, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét, és az ég felé emelve, azt képviselni hogy nekünk nem ez az osztályrészünk. Mégis hinni az emberben lévő egyetemes jóban, ami összehoz minket, empátiára és szeretetre képes még a háborgó idők füstködében is."
Elcsendesedve, szinte megilletődve léptünk be az 1906-ban épült, neogótikus, hófehérre festett templomba. Nem a megszokott Quimby-közönség várta az előadókat, az biztos. A derékhad ünneplő kabátba öltözött hatvanasok, hetvenesek, templombajáró emberek. Mi a negyveneinkkel fiatalnak számítottunk, tizenévesek szinte csak a szüleik által magukkal rángatott olyan szerencsétlek kölykök voltak, mint a mi két "nagy" fiunk. Nem tudom, nehéz közönségnek tűntünk-e, mert Tibiék mindent megtettek a kontaktusba vonásért. Nem volt könnyű dolguk, hiszen minimális eszköz, csak a zene, csak a személyesség állt rendelkezésükre. Lassan azért oldódott a megilletődöttség.
A Győri balett dramaturgjai segítettek a templomi és a rock miliőt valahogyan összehangolni, ennek eszözeként színes LED világítást kapott a nyolcszöges szentély, a csillogó felületeken tükröződő fények és árnyak folyton változó árnyjátékot varázsoltak a boltíves mennyezetre. Ez volt a kapu, ami a mindent átható vizualitáshoz szokott gyerekeket megnyitotta a zenére.
Szép lassan aztán belemelegedtek a népek. Meglepő módon, még az öregeket is üvöltésre bírták bírták valahogy az Isten házában, persze segítségképpen, a vége felé a Táncoljatok és énekeljetekre karzaton tényleg táncolni kezdtek a decens úrhölgyek... Azt gondolom, igazi karácsonyi ajándékot vitt haza az a 300 ember, aki részt vehetett ezen a rendhagyó előadáson, derűt és békeséget.
