Death Disco 7. Győr, Beton, 2025. 03. 28.

Hónapok óta vártam már ezt a bulit, mert sajnos nekem elég ritkán jön össze, hogy esti rendezvényekre eljussak. Különösen, hogy helyi (gitár)hőseink, a H.O.L.T. zenekar volt a nyitó produkció. Laliék nagyon-nagyon odatették magukat, az énekesük is frissebb formában volt, mint december végén, hiába no, tavaszodik. Úgy zúztak a srácok, hogy beleremegett a Beton. A jól ismert számok között jammeltek, elszálltak, elővettek néhányat a korábbi formációik számaiból is. Időnként Cure-gitártémák bukkantak fel a szólókban, amit a nézők nagyon is díjaztak. Laza és eleven volt a koncert, kár, hogy a közönség egy része a kültérben maradt. 

Nekem a mostani hazai színtér legszerethetőbb bandája az négyesfogat, az utolsó hangig "igazi" zenét játszanak és kitartanak annak ellenére, hogy szinte az összes fiatalabb korosztályban az elektronika és a bulikultúra a menő. Híven őriznek egy sötéten ragyogó darabot az igazi rock and roll szívből. 

A második fellépő a Crow Black Dream duója volt. Pár napja már készültem rájuk, többször is meghallgattam a legutóbbi lemezüket, a tavalyi Szabadíts felt. Régóta szerettem volna élőben látni ezt az apa-fia duót, és úgy találom, az eddigi koncertvideókhoz képest teljesen újszerű élményt adtak. Halálközeli témái ellenére földhözragadt és vitális produkcióra számítottam, helyette elegánsan kiszámított és talán kicsit távolságtartó fellépést kaptunk. Eleve már a megjelenésük, a hosszú felöltő a keves papán és a neccfelső a fián hangulatteremtő volt, aztán a kivetítőn megjelenő képek, klipek sötét, borongós atmoszférája ragadott magával. Sorra hallgattuk az említett lemez dalait, például a Fázom, féleket, a Ki vagyok ént és a végén a HOLD-feldolgozást, a Nem elég című dalt, azzal a nyolcvanas-kilencvenes éveket megint jelenevővé tevő videóval. Átható, érzéki és vizualitással nagyon átszőtt élmény volt számomra az élő fellépés, teljesen más a hatása, mint akár a március 14-i S8-as koncertnek. Kitettek magukért Kovácsék a Beton közönsége kedvéért, amiért hálásak lehetünk és várjuk a beígért új albumot. 

A Touch By Touch osztrák párosa nagyon más stílus, egy elektro-duóról beszélünk, akik bevonzották a fiatalabb közönséget (ezt úgy értem, harmincasokat). Nem vagyok jártas a partykultúrában, de mindenképp helye van ennek is a Beton közegében. A produkciójuk energikus és a lézerkesztyűknek hála, látványos. Figyeltem és tanultam. A Youtube-ról hoztam át egy videót a hangulathoz. 

Az este negyedik fellépője a Ductape volt, akik két koncertet is adnak idén Magyarországon és ebből az elsőt a Betonban. Zenéjükről az első benyomásom a hangzás gazdagsága. Sajnos, azt látom, hogy a műfaji felfutás következményeképp rengeteg a tök egyforma, unalmas szám, de ebből a sivatagi egyformaságból a Ductape messze kiemelkedik az eredetiségével. Tetszett, hogy dalaikban kellemes egynsúlyban hallhatók a gitár és a szintik, és valahogy egybefogják, összegzik a nyolcvanas-kilencvenes évek és az ezredforduló óta eltelt két évtized zenei történéseit. Figyelmet megragadó és intenzív színpadi jelenlétük még egy jelentős adag plusz energiát ad a dalok amúgy is izgalmas alapverziójához. 

Megragadó volt Caglan gyönyörű fellépőruhája, amely talán a török hagyományokra utalt szabásában és anyaghasználatában, mindenesetre ez is egyedi darab volt az instagothok egyenruháihoz képest. A zene, mint mondtam, őrülten intenzív és táncolható, eredeti, látomásos és gyönyörű. Előkerült a Sisters Of Mercy Marian-feldolgozása is a saját dalok mellett. Ami még megragadott, hogy ebből a társaságból árad egyfajta alázat, odaadás a produkciójuk iránt, amit az egész program alatti jelenlétük és az a tény is bizonyít, hogy másfél órát voltak a színpadon, pedig eddigi "sztár"peodukciók általában 35-40 percig tartottak. Pár szót sikerült a program közben váltanunk, amikor kértem a CD-re egy dedikálást és úgy tapasztaltam, végtelenül kedves emberek. 

Ami még számomra fontos, a Kollektíva közösségépítő munkája és a Beton mint klubhelyszín az a hely, ahol a zene vonzása mientén mindig összefuthatunk rég nem látott barátainkkal és az elmúlt egy évben rendszeressé váltak a találkozások, megerősítette a kapcsolatunkat és élmények sokaságát őrizzük magukban, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. 

10 szuper videoklip 2024-ből, kis hazánkból

Vágtázó Halottkémek - Belső tűzzel az életedért

Platon Karataev: Nem felelhet

Nulladik Változat Ez így talány

Anima Sound System: Hail Mary

H.O.L.T. - Ajtók 

The Inclusion - Október

Black Nail Cabaret - A Hegy

kékmandarin-Hol leszek holnap?

Itinera - Tűztánc

Utolsó Hullám - Egy elfelejtett csók 

Téli Zaj, Dürer Kert

 Karácsony másnapja és a szilvesztert megelőző szoksos írottkői túránk közé pont középre ágyazódott be a Téli Zaj, ami egy ajándékkal ért fel.  

A részvételt még december elején találtuk ki, ami után az egész baráti társaságunk elment Kapuvárra, az Európa Kiadóra bulizni(nélkülem), és az óvári csapat összehozott egy félházat a kapuvári ShopStop klubban. Jani ott vette meg nekem a karácsonyi ajándékot, azt a csodás Bujdosó CD-t, ami az ünnepek kísérő zenéje lett. Még ezen a helyszínen megbeszélték a fiúk, hogy megnézik kedvenc H.O.L.T. zenekarunkat az közelgő budapesti fellépésén és Jani lesz a sofőr. Hozzák a csajokat is, beleértve engem, ha tudok babysittert szerezni.

A következő héten megvettem online a jegyeket, s csak később derült ki, hogy a zenekari tagok Fekete Zaj szervezőitől kaptak volna néhány  kedvezményes jegyet a barátaik, követőik számára. Nekünk addigra már megvolt kb. dupla áron a jegyünk, de sebaj. 

Mindegy, 28-án délutánra leszerveztem anyut meg a tesómat babysitternek, fél 4-kor elindultunk a fővárosba. Elég hamar fel is értünk Budapestre, könnyen találtunk parkolót, jegyellenőrzés után karszalaggal beléphettünk a helyszínre. Sokkal szervezettebb, kötöttebb minden egy ilyen több termes helyszínen, mint vidéken bármi. Végül kezdés előtt kicsivel bevonultunk a kisterembe, indult a rock and roll. A HOLT penge volt, mint mindig, szerintem kiemelt helyük van a hazai  dark underground szcéna legjobbjai között. 

Megnéztük az utánuk következő pattogós rapmetál bandát és a csodás NaNaNa együttest, utána a sok doom-metál cucc már nem volt annyira a kedvünkre való, úgyhogy irány a Fotelbár. Középen összetoltunk pár asztalt, körbeültük vagy tizenöten Óvár környéékiek, pont úgy, mint az utcán régen az Ali kocsmás időkben, még az arcok is majdnem ugyanazok.

Kaja az nem volt, pedig beleéltem magam egy fekete burgerbe, úgyhogy a barátnőm becsempészett uborkás-szalámis szendvicseit eszsgettük. A Dürer Kert  Fotelbárjában felvettük azt az 1994-95 környékén elvesztett fonalat, amikor elballagtunk a gimiből, "felnőttek" lettünk és szétszéledtünk. Röhögtünk mindenen, ami nem is vicces, úgy, ahogy harminc éve nem. Jó volt megtapasztaln azt a gondtalanságot, amire a sok felnőtt feladat és felelősség között azt hittem, már nem is vagyok képes. 

Aztán éjfél felé, még a vége előtt találkoztunk a Pornography tagjaival, tekurvaélet. Az a Kisduda Árpi nagyon jó arc volt, csak hamar eltűnt az átszerelés miatt. Éjfél felé indultunk haza. Az üres pályán két óra alatt szépen hazacsorogtunk. 

Hoztunk a gyerekeknek három darab balszerencsesütit meglepinek, amit reggel bontottunk ki, az egyik felirata az volt:  “mára neked annyi”. 

A blogomban meg a személyes facebookomon is csináltunk egy kis szociális médiabeli visszhangot az eseménynek, minden résztvevő csatlakozott egy lájkkal vagy kommenttel. Igazából ez az egész dark underground téma mindössze olyan 800-1000 ember közös ügye itt Magyarországon, mégis bőven megérte elindítani a blogomat, bár a magposztokat csak egy-két ember olvassa, de a facebook oldalon velem vannak az érdeklődő barátaim és ez nagyon sokat jelent. Annyira hiányzott ez éveken át, hogy megosszam a zenerajongásomat és legyen, aki egy kicsit érti. 

A 2024-es év számomra legkedvesebb zenéi

 Teljesen szubjektív válogatás, mindenféle rangsor és sorrend nélkül. Csak az, ami megérintette valamiért a szívem. Kíváncsi vagyok, Nektek melyek voltak a kedvencek ebben az évben. 

Topographies: Interior spring

Gray Tolhurst egy kicsit visszavarázsolta a nyomorult 2020-as évekbe a korai CURE-t

Vision Video: Modern Horror

Dusty Gannon csapata a maga okos, vicces imázsával és gazdag gtárzenéjével az egyik legjobb a kortárs szcénában.

APPARITIONS   by Regan & Bricheno

Az All About Eve legendás szerzőpárosának új albuma méltatlanul kevés figyelmet kapott, pedig egy végtelenül hangulatos csoda. Julanne Regan egy tündér hangján szólal meg még mindig.

Vamberator: Age of Loneliness

Az év második felének kedvenc projektje a számomra Jem Tayle és Boris Williams Vamberatora. Tudjátok mit? Gazdag zene, olyan Quimbys. 

Bujdosó János: Sorry but yes

Álomszerű instrumentális muzsika stílusok sokaságával, nálunk a karácsony kísérőzenéje lett, ajándék a békés ünnepléshez

The The: Ensoulment

Szép lemez, elgondolkodtatón keserédes. 

Crow Black Dream: Csak csend

Ezt csak úgy, önmagáért szeretem. 

Nulladik Változat: Ez így talány

 

Kalandos úton kaptam meg a megújult hangzású új albumot. Kísérteties borzongás, könnyedebb és mélyebb témák váltakozása, szépen komponált konceptlemez. 

The Cure Songs Of A Lost World

Azt hiszem, már mindenki mindent elmondott erről, de van benne valam elemi, nyers fájdalom... az instrumentális változatért rendkívül hálás vagyok, kapcsolódás és feoldozás, amit adott. 

Cigarettes After Sex - X's

Intimitás és melankólia kettőse, csodálatos énekhang.

Hiperkarma - Szólni kell

Annyira örülök Bérczesi Robi újjászületésének, és ennek a leplezetlenül őszinte, igazszívű albumnak... Robi, amilyen őszintén beszélt a pokoljárásáról, autizmusáról és arról, ahogy kilábalt a gödörből, az egy küldetéssel felér. Maradjon ezen az úton, szurkolok neki.

Nick Cave & The Bad Seeds - Wild God

Elképesztő ősvilági és végtelenül szublimált energiák kavargó összjátéka, semmi eddigihez nem hasonlítható.

Black Nail Cabaret - Chrisanthemum

Érzékien borongós, egyedi hang és csodás előadó.

Ripoff Raskolnikov: Twilight Tales

Őszi nosztalgiák hangulata, emlékek, töprengések sorozata a Roberto Lutival közösen készített új lemez. Ez is egy méltatlanul kevés figyelmet kapott ékkő. 

Frenk: Isten élt Pesten

Kulturált, urbánnus, érzékenyen sokszínű poplemez, ilyeneknek kénefolyton szólni a rádiókból...

The Jesus & Mary Chain: Glasgow Eye

Sűrű, intenzív, feszes és erőteljes zene, kevésbé torz és kontúrosabb, mint hajdan, a fénykorban. 

New Model Army Unbroken

Lendületes, friss energiákkal teli, szenvedélyes zenét adott nekünk ez az örökifjú csapat. 

30Y - X

Tűnő hangulatok, személyes jelentőségű emlékek, az ártatlanság egy megőrzött szilánkja és mély töprengések. Azon kapom magam, hogy beszélek hozzá, vitázom vele, valakivel bennem. 

Magyar goth/postpunk/darkwave/dark elektro

 

Nick Cave a Papp László Arénában

Nehéz bármi újat mondani a sajtóbeszámolók után, de mikor a harmadik másodpercben már olyan a hangulat, mint más koncerteken a finálénál és ez csak emelkedik, emelkedik az egy szál zongorás lezárásig, az valami hihetetlen. Meggyógyulsz egy kicsit, mielőtt meghalsz, kiég a rossz salakjából egy darab. 

Nagy László: Varjú-koszorú

 Nagy László: Varjú-koszorú

Sortüzek döreje szédít,

szív szakad és vakolat,

gyász-szalagok közt az Édes

már megint sírva fakadt.

Fél a fű, a vézna füst is

ijedten legöndörül,

félelem dobog a házban,

a tájban körös-körül.

Fekete bársony-koloncok

örvényét veti az ég,

varjú-koszorú fölöttem,

rajtam hideg veríték.

Empty Story. HOLT és Nulladik Változat a Betonban

 Micsoda hét! Szerdán Hobo, pénteken irány a Beton. Összeszedtük a kis csapatot, először a fiúk a MOGAAC kézimeccsét nézték meg, utána a következő állomás a kedvenc underground klubunk. 

Az estét a békéscsabai Empty Story kezdte, lendületes, gitáralapú zenével, sivár, kiszolgáltatottsággal és tehetetlenséggel teli szövegekkel. A számaik a belinkelt demójukon hallgathatók. Feldolgozásokat is játszottak, az egyik talán török (She Past Away?) nyelvű, a másik a Molchat Doma танцевать című dala, ami az erőteljes gitárhangoknak köszöbhetően megkockáztatom, hogy sokkal izgalmasabb, mint a lepusztultan szóló eredeti. Nagyon szimpatikus csapat, hoztak becsületkassza alapú merch tárgyakat. Mi kis nőgatással elcibáltuk megunkkal a 14 éves nagyfiunkat, aki autizmusban érintett, de meglepő módon szeret azenét, főleg a zajos rock and rollt. Egy csomó koncerten volt már velünk. Eleinte nagyon meg volt illetődve, csak ült egy székben és nem akart lejönni a koncertterembe, de pont egy hűtőmágnes elég volt csaléteknek. (Emlékszem az első tini sulibulimra, pont ugyanezt csináltam, befordulva ültem a sarokban.) Utána már élvezte a bulit. Kicsit megszólt az úri közönség, hogy miért cipelünk nyűgös kölyköt underground buliba, hát azért, mert az úgynevezett normálisak halálra szekálták már megint a suliban, és meg akartam mutatni neki, hogy igen, vannak befogadó, barátságos helyek is a világban, ahol nem a vergődés választja szét, hanem a közös hobbi köi össze az embereket. Aztán amikor feloldódott, videót is vett fel, odament a srácokhoz, beszélgetett is velük, és beszerzett egy ajándék dedikált matricát és gitárpengetőt. Hálásan köszönjük, végtelenül sokat jelentett nekünk a kedvességük.

Aztán jött a mosonmagyaróvári  HOLT. Jó hírük mehetett az utóbbi egy évben, mert a koncertjük kezdetére megtelt a helyszín, jelentős helyi erőt vonzottak a koncertjükre. Az Ajtókkal indítottak, végigtolták a repertoárt lendületes zúzással és gazdag hangzással. A színtér egyik legjobbjának gondolom őket jelenleg. Sajnos kicsit rövid volt a koncert, amit elég jó időzítéssel  a 10:15 Saturday Night időtlen klasszikusa zárt. Nem tudtam nem erre a régi koncertfelvételre gondolni közben, egész hasonlóan szóltak.  

Az estét a Nulladik Változat zárta. Párás szemű nosztalgia fog el a nevük hallatán, eszembe jutnak a 90-es évek végi Sziget Fesztiválok kis színpadjai, a hajnali fűben ülős elmélyülés egy belső labirintusban.  Nagyon szeretem és sokat is hallgatom a zenéjüket, időnként lehunyt szemmel relaxálva. Sokszor azt érzem, ha egy szó sem hangzana el, csak az instrumentális alap, az is tökéletesen megállná a a helyét. A dalok szenvedélyes szövege csak hab a tortán. Négyfős csapattal érkeztek, és valahogy lassan jött meg a hangulat, akik pedig közben elszivárogtak, sokat veszítettek. Nagyon intenzív a koncertélmény, de nem könnyen fogyasztható. Csilingelő, sűrű hangfolyam sodor magával. A végére drámaian felpörgött a produkcó, egy-egy pillanatra az az érzésem támadt, minth a Joy Divisiont látnám. 

Hálás vagyok, hogy kis csapatunkkal  ilyen fellépéseket nézhetünk végig és ilyen közösség része lehetünk. 

Hobo jubileumi Vadászata a Fleschben

 Hobo nemcsak a dalai matt áll közel hozzám, hanem azért is, mert ugyanazon a napon van a születésnapunk. Gyakran olvasni, hogy a magyar rocktörténet egyik legfontosabb albuma a Vadászat, és nagy örömömre ezt most a szervezők a lehető legközelebb hozták az otthonunkhoz. Csajos programként, a tesómmal kettesben mentünk el erre a művházas-ülős koncertre. Kíváncsian vártuk, mi változott, mennyiben frissült meg a produkció, hiszen ezek a dalok napjainkra újra megteltek áthallásokkal, szomorú aktualitásokkal. Teljesen teltház volt, negyvenes-ötvenes gyűrött arcok, igen, ide tartozunk. 

A koncert felépítése, dalsorrendje megfelelt a februári Arénakoncertnek. Amit kiemelnék, a művész úr zenésztársai. Bűdi Szilárd énekelte  Deák Bill részeit, a saját stílusában, de tisztelettel. A dalok mindegyike izgalmasan, frissen hangzott. Hobo kiváló elaőadó, bohóckodott, viccelt, verselt, dalolt, gesztikulált, jött-ment a színpadon. Ez az ember nyolcvanévesen is ragyog és ragyogtat minket. 

A koncert második felében, az üldözés, a teríték, lakoma, orgia és az osztozkodás részeinél vált kegyetlenül, maróan aktuálissá a produkció, azzal az érzéssel, hogy a nyolcvanas években vagyunk megint és semmi sem változott, mutatva, mennyire időtlenek Hobo dalai. 

A drámai csúcspont az utolsó dal, A bolond levele a kisfiúnak, egyfajta búcsúnak hatott, a könnyeinket is kicsalta. A "bocsáss meg nekem, Isten veled" után Hobo lesétált a színpadról a közönséghez, számos emberrel kezet fogott. Utána kitört a vastaps és a Viharban születtemet kaptuk ráadásnak. Szívbemarkoló, maradandó élményben volt részünk.

Volt egy pillanat, amikor Kerouac A remete története/211. kórus ("Szegény! Bár megszabadulnék e güriző hús-keréktől s lennék az égben megóvott halott") végéhez Hobo csak úgy lazán hozzáfűzte Faludy Haláltánc-balladájának végét: 

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mnt a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Sajnáltam, hogy ez nem fért bele a koncertbe, mert maga a vers és Hobo-éle feldolgozása is hátborzongatóan  gyönyörű.

Death Disco 4. Beton, Győr, 2024. 09. 04.

 Az égiek nem voltak kegyesek a szervezőkhöz, az év eddigi legzordabb időjárású napján, 90 km/órás szélben, vízszintes esőben robogtunk be kis késéssel a Betonhoz közeli parkolóba, és a fejünkre húzott kabáttal, pocsolyákat kerülgetve, ázva-fázva jutottunk be az előző heti kánikulát még a falak között tartogató koncertteremig. Emiatt sajnos a Cawatana koncertjének csak a végére értünk oda, amit nagyon sajnáltam, hiszen a hűvös, penge szintifutamok igazán meggyőzően hangzottak. 

Úgy vettem észre, hogy most  valamivel kisebb a tömeg, fokozatosan érkeztek még utánuk is a most-már többé-kevésbé ismerős arcok. 

Denevér

A Denevért sokan várták, az első hangokra megtelt a küzdőtér. Intenzív gitárhangzásuk, sodró lendületük magával ragadó. A chilei-magyar kettős energikus, lelkesítő gitárcentrikus postpunkot hozott az aprócska színpadra. 

Agavoid

Az Agavoid teljesen más világ, elektronikus, ambientes. A hangulat lassan forrósodott fel, ahogy a rendkívül finom, nőies kisugárzású, melankoliával teli hangú Puskás Dalma Tamara egyre inkább felvette a kapcsolatot a közönséggel, végül együtt ünnepelt velünk. Őszintén megkedveltük. 

Vincent Christ

Az angol srác és gitáros társa végtelen közvetlenséggel lépett kontaktusba velünk a szűk háromegyed órás koncertje alatt. Egyszerre őrülten lendületes és finoman lírai, szintifutamokkal alátámasztott muzsikát tolt. Magyar füllel olyan, mint egy kicsit fűszeres, korai PUF. 

 Sajnos az afterpartyra korunk okán elfogyott a kraft, úgyhogy a DJ szettről lemaradtunk. Az autópályán a kocsin átsüvített a viharos szembeszél, így kabátban, átfagyva érkeztünk haza, miközben az eső felfelé folyt a szélvédőn.